Országgyűlési napló - 1995. évi őszi ülésszak
1995. október 25 (117. szám) - A Magyar Köztársaság 1994. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Salamon László): - KELLER LÁSZLÓ (MSZP): - ELNÖK (dr. Salamon László): - DR. BÉKESI LÁSZLÓ (MSZP):
1628 Nagy biztonsággal lehetett megállapítani, hogy '94en túl ez a túlköltekezés nem terjeszkedhet. Ezeket az összefüggéseket nagy kár lenne kihagyni akkor, ha az egyébként önmagában véve pozitív nö vekedési effektusokat értékeljük 1994re. Ezek után a második téma: vajon ilyen körülmények között indokolt volte a pótköltségvetés vagy nem? Én értem a politikai meg a presztízsszempontokat, amelyek az ellenzéket ennek az akciónak a teljes elutasításában vezérlik. Teljesen természetes: az eredeti költségvetést ők hagyták jóvá, az arra a gazdaságpolitikára vonatkozott, aki ezt módosítja, az tagadja azt a gazdaságpolitikát meg azt a költségvetést, tehát nekünk be kell bizonyítani, hogy ez indokolatlan vagy értelmetlen volt, nem hozta meg az eredményeit. Nézzük meg az összefüggéseket megint, és megint csak a számokra kell hagyatkozni. Még egyszer megismétlem: összesen 364 milliárd forintnyi hiány alakult ki az államháztartásban, az eredetileg önök által terve zett 333 milliárddal szemben. Azt talán már nem kell említenem, hogy ne csak a központi költségvetést tessék tekinteni, hanem a teljes államháztartást, hiszen azt kell finanszírozni, annak a bevételeit és a kiadásait kell egymással megfeleltetni. És a kiin duló költségvetés - a 333 milliárdos központi költségvetési hiány mellett - nullszaldós úgynevezett decentralizált alapokat, társadalombiztosítási, egészségbiztosítási pénztárat, illetve önkormányzati finanszírozást tételezett fel. Ehhez képest pótköltségv etéssel együtt a szám 364. A pótköltségvetés eredménye szerény - erre majd visszatérek - 40 milliárd. Ha az nincs, akkor a 333mal szemben 404 milliárd forint az 1994es konszolidált államháztartási deficit. Akkor nem 3,9 milliárd dollár a folyó fizetésimé rleghiány, hanem még annak a szerény 40 milliárdnak megfelelő dollárral több, valószínűleg 400 millióval, tehát 4,3 milliárd dollár. És ez nem játék! Talán még emlékeznek rá - bár vélhetően sokak számára nem volt igazán fontos információ, amiről itt mi be széltünk , hogy tavaly, 1994. november végén az összes hazai megtakarítás elfogyott. Közvetlen külföldi állampapírértékesítéssel lehetett csak azt a fedezetet biztosítani, amiből a decemberi béreket fizetni lehetett Magyarországon a költségvetési szféráb an. Ehhez képest tényleg indokolatlan volt a pótköltségvetés? Lehet bírálni a tavalyi meg a jelenlegi kormányt, van erre ok. Ha mondjuk önök azt mondták volna, hogy túlságosan is kompromisszumkészek voltunk, hogy kevés a 40 milliárd, amit a pótköltségvetés ben a parlament jóváhagyott, akkor ez a kritika jogos. Bizony, nagyobb eredményt kellett volna elérni! Ma már azt mondom, hogy az a 70 milliárdos induló program, amivel kezdtük a pótköltségvetés korrekciós javaslatait, az sem volt elégséges. Magyarázatunk van rá. Ma már tudjuk, hogy nem elég és nem elfogadható. Igenis, komolyan gondolta az induló kormány, hogy létrehozza a szociális partnerekkel a társadalmigazdasági megállapodást. Ezért ment bele ilyen kompromisszumokba, amelyek az induló 70 milliárdos pr ogramot 40 milliárdra csökkentették; ezért ment bele abba, hogy '95ös költségvetését is, amennyire lehet, megegyezéssel, konszenzussal hozza ide a parlament elé. Ott sem ment tovább a mértékekben egyébként indokolt változtatásokon. Be kell látni - magamna k személyesen is be kell látni , illúzió volt azt hinni, hogy ezek a kompromisszumok megágyazzák a hosszabb távú társadalmigazdasági megállapodás létrehozásához szükséges feltételeket. Be kell látni, hogy a szociális partnerek rövid távú érdekei erőtelje sebbek voltak annál, semhogy ezek a kompromisszumok elégségesek legyenek ahhoz, hogy végül is a mindannyiunk által kívánt társadalmigazdasági megállapodás létrejöjjön. De a kritikát megfordítani és azt mondani, hogy arra se volt szükség - mármint arra a s zerény 40 milliárdos eredményt hozó pótköltségvetésre , ez egyszerűen a konkrét adatok ismeretének hiányára vagy tudatos eltorzítására és félremagyarázására vezethető vissza. Tehát ha önök kritizálnak, azt kritizálják, ami valóban kritizálható, ne azt, am ire egyébiránt szükség volt. Inflációs összefüggések. Örvendetes, hogy 19 százalék - tehát 20on belül - volt 1994ben az inflációs ráta. És most a kormány orra alá dörgölik, hogy bezzeg a gazdaságpolitika megváltoztatásával ebben az évben 2829 százalékka l, tehát majdnem 10 ponttal, a gazdaságpolitika végrehajtásának eredményeként fölment ez az inflációs ráta.
