Országgyűlési napló - 1995. évi őszi ülésszak
1995. október 25 (117. szám) - A büntetés-végrehajtási szervezetről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. SZÁJER JÓZSEF, a Fidesz
1615 Több kisebb probléma is van a szöveggel. Nem mindig érth ető igazán. Szeretnék néhány példát felolvasni, hogy mire gondolok. Nagyon gyakran semmitmondó szövegek találhatók, amelyek nem igazán egy ilyen magas szintű törvénybe, hanem belső szabályzatokba valók lennének. Ilyen például a 8. §, amely azt mondja, hogy : "Az intézetet a parancsnok, a főigazgató, a főorvos, igazgató vezeti, aki" - és itt jön a véleményem szerint igazából semmitmondó kifejezés, igazából ez a jogból önmagában is következik - "gyakorolja a büntetések és az intézkedések végrehajtásáról szóló jogszabályokban meghatározott jogait, ellátja az ebből eredő kötelezettségeit." Azt hiszem, ennek a kimondása teljesen felesleges, igazából csak hosszabbítja nemcsak ezt a törvényt, hanem a magyar corpus jurist is; ebből következően ez teljesen természetes , hiszen ezek a jogok ezekhez a személyekhez vannak telepítve akkor is, ha ezt nem mondjuk ki. A másik ilyen, számomra nyelvtanilag nehezen értelmezhető mondat a következő: "Ha az intézkedések a személyi állomány vagy a fogva tartottak életének és testi ép ségének a megvédésére, a fogva tartás törvényes biztosítására, a fogolyszökés megakadályozására, illetve más fontos feladat végrehajtására nem elegendők, a büntetésvégrehajtási szerv köteles más rendvédelmi szerv közreműködését kérni." Nem egészen világos , azt gondolom, az alany és az állítmány nem mindenben passzol ebben a mondatban. Sorolhatnám még ezeket a példákat. Azt hiszem, ezek - hogy úgy mondjam - kisebb jelentőségű kérdések, amelyeket talán ki lehet küszöbölni a parlamenti vita során a törvényből , de mindenesetre azt a benyomást kelti, hogy igazából szabályzatba valók. Csak még egy ilyen példát hadd idézzek, a 18. §t, amely a testi kényszert fogalmazza meg. "Az intézkedéssel ellenszegülő személlyel szemben az ellenszegülés megtörésére testi kénys zer, megfogás, lefogás, ellökés, elvezetés, önvédelmi fogás alkalmazható." Ha ezt egy jogász olvassa, nem világos számára, hogy ez egy taxatív felsorolás, vagy igazából mit jelent konkrétan. Ezek a fogalmi pontatlanságok nem pusztán azt jelentik, hogy ezt mondjuk rossz olvasni egy jogásznak, hanem bizonyos értelemben a büntetésvégrehajtási szervben dolgozók garanciális cselekvési szabadságát korlátozhatják ebben az esetben. Tehát abban az esetben, ha pontosan fogalmazunk, ha a különböző kényszerítő eszközö k alkalmazásáról pontosabban szól ez a jogszabály, ezzel védjük a büntetésvégrehajtásban részt vevő, azt végrehajtó személyzet és személyek érdekeit. A különböző részletekbe nem szeretnék egyenként belemenni, hiszen a részletes vitában erre meglesz a lehe tőség, és azt gondolom, módosító indítványokkal lehet javítani magán a törvényen is. Befejezésül annyit szeretnék elmondani, hogy maga a törvényjavaslat léte egy fontos előrelépés, ugyanakkor nem látom, hogy ezt általában a büntetőpolitikába teljes mértékb en integrálták volna. Tehát hiányzik az, hogy a börtönállapotokkal kapcsolatosan, ezzel összefüggésben jelenjék meg ez a törvény. A közvélemény egy jelentős része ellenségesen viseltetik ezekkel a kérdésekkel szemben, hogy miért foglalkoznak a parlamenti k épviselők az elítéltek emberi jogaival és egyéb hasonlókkal. Én itt szeretnék mindenkit emlékeztetni arra, hogy ezekkel azért kell foglalkozni, mert a börtönnek az a célja - és jelenleg a magyar büntetőjogi rendszer egyik fontos intézménye a börtön , hogy ne kövessenek el a jövőben bűncselekményeket. Abban az esetben, ha a börtönök szabályozása nem megfelelő, ott nincsenek megfelelő garanciális szabályok, abban az esetben igazából az a klasszikus nézet erősödik - amelyet nagyon sok író és költő megfogalmaz ott , hogy a börtön a bűnözés melegágya. Csak hadd idézzem Oscar Wildeot, aki A readingi fegyház balladájában ezt írja a múlt századi angliai börtönviszonyokról: "A börtön kövén csak vaksi növény, csak mérges bűn terem, és hervad minden jó virág, mert zá rva a verem." De hasonlóan vélekedik egy modern amerikai drámaíró is, aki azt mondja, hogy a börtön maga a bűnözés iskolája; amíg valaki ezen az iskolán nem ment át, mindaddig csak amatőrnek tekinthető.