Országgyűlési napló - 1995. évi őszi ülésszak
1995. október 25 (117. szám) - Az ülésnap megnyitása - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. SZABÓ IVÁN (MDF):
1596 Március 13án, amikor a Bokroscs omag bejelentése megtörtént, még elhangzott az, hogy a külföldi forrásokra szüksége van az országnak, amivel teljes mértékben egyetértünk. Április 12én a parlamentben a miniszterelnök úr azt mondta: "Azt mindenki tudja, aki egy kicsit is foglalkozik ezekk el az ügyekkel, hogy a Valutaalappal kötendő megállapodás fogja végül is hitelesíteni ennek a kormánynak az elhatározását és szándékait." Ez a hitelesítés mind a mai napig késik. Ugyanakkor viszonylag rövid időn belül, ugyancsak április 12én a Népszabadsá gban és a Magyar Hírlapban megjelent egy interjú, amelyben a Nemzetközi Valutaalappal történő megállapodásról azt mondta a miniszterelnök úr: "Számunkra létkérdés, hogy megszülessen az új megállapodás a Nemzetközi Valutaalappal." Továbbá: "Megjelent a remé ny, hogy a megállapodás a nem túl távoli jövőben meg fog történni." Érdekes módon május hava egy bizonyos mértékű változást hozott. Valószínűleg a parlamenti viták már befolyásolták a miniszterelnök úr véleményét, mert májusban, sőt egészen pontosan VI. hó 1jén a Népszabadságban megjelent interjújában már a következőket mondta: "A nemzetközi pénzintézetek nem veszik kellő mértékben figyelembe a keletközépeurópai régió sajátos helyzetét, ennek következtében sokszor teljesíthetetlen feltételeket szabnak." Az amerikai út előtt azonban a kincstári optimizmus még eluralkodott, nem volt kétséges, hogy Clinton elnök is támogatja az IMFmegállapodást, amelyről Horn Gyula a VI. hó 3ai Népszabadságban elmondta, hogy háromlépcsős lesz: szándéknyilatkozat, ezt követ ően standbyhitel, készenléti hitel és egy háromévi megállapodás. A nyilatkozat utolsó mondatát érdemes figyelni: "Bízom benne, hogy mindez még az idén megvalósul." Az Egyesült Államokban történő támogatásról már a Tallózóban a mérleget idézve megállapítás t nyert, hogy az út legfontosabb céljának eredménye elmaradt, nem sikerült a megállapodni a Nemzetközi Valutaalappal. (9.10) Innentől kezdve erősödnek azok a híresztelések, hogy a Valutaalappal való megállapodás elmaradásának okát már másutt keresi a kormá ny, és a megállapodás hirtelen nem is lett olyan fontos létkérdés, mint amilyen még márciusban, áprilisban volt, hiszen a rádió 16 óra című műsorában július 8án a miniszterelnök úr a következőket mondta: "Nem azt mondom, hogy nem akarunk eleget tenni a Ne mzetközi Valutaalap kívánságainak, hanem azt, hogy irreális igényeket nem tudunk teljesíteni. A kormány érdekelt abban, hogy megállapodásra jusson a Valutaalappal, de - mint mondtam - nem minden áron. Sem a kormány, sem én nem tudjuk megígérni, hogy egy év alatt felére csökkentjük a költségvetési hiányt. Ez valóban kimerítené a társadalom tűrőképességét, és óriási szociális és gazdasági feszültségeket keltene." Ezek után már csak néhány megjegyzésre szeretnék utalni. Amikor Bokros miniszter úr kiment Amerik ába, még a Nemzetközi Valutaalappal való megállapodásnak a rendkívül komoly esélyét latolgatta, majd, már szeptember végén, egy újabb MH Extrában a miniszterelnök úr elmondta, hogy a Nemzetközi Valutaalap további radikális reformokra biztat bennünket, nekü nk azonban figyelemmel kell lenni arra, hogy a reformok ne teremtsenek végképp elviselhetetlen helyzetet Magyarországon. És egy nagyon érdekes mondat: ami Magyarországon történik, azért nem a Nemzetközi Valutaalap felel, hanem a Magyar Országgyűlés és a ko rmány. Ennek következtében egy létrejött megállapodás elmaradásának csúcspontja már az volt, amikor megkaptuk Russo úr levelét. Öt címzettje van ennek, ha a levélből jól olvasom. Az egyik, hogy reformok hiányoznak a társadalombiztosításban - címzett a tb; reformok hiányoznak a privatizációban - címzett a privatizációs miniszter; önmérsékletet kérnek a bérekben; és a parlament döntéseitől teszik függővé a megállapodást. Tisztelt parlament! Nagy utat tettünk meg azóta, hogy ez a dolog a létkérdéstől a nem min den áron való megállapodáson át a meg nem kötött megállapodásig jutott. De azt hiszem, ez az utóbbi levél - ennyit engedjenek meg még hozzátenni, bizonyos kapcsolatok a Valutaalapnál még megvannak - nagyon célzottan íratott a miniszterelnök úrnak, és csak később járult hozzá Russo úr
