Országgyűlési napló - 1995. évi őszi ülésszak
1995. október 24 (116. szám) - A vámtarifáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - A légi közlekedésről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - SEBŐK JÁNOS (MSZP): - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - SEBŐK JÁNOS (MSZP):
1584 irányítói munkahelyeire, a katonai radarok információi ide nem jutnak el és nem is juttathatók el, mert ez utóbbiak VSZszabvány szerint működnek, és korszerűtlenek is. Ezért szükséges a katonai radarok korszerűekkel történő cseréje, amire az Országgyűlés már szeptemberben határozatot hozott. Az egységes irányítás és légtérellenőrzés megvalósítása gazdaságossági szempontból is fontos. A Magyar Honvédségnél csak a körülbelül kétezer méter alatti magasságon dolgozó radarokat kell kicserélni, mert efölött a polgári radarokkal a teljes magyar légtérről olyan radarkép fog rendelkezésre állni, amelyen minden polgári és katonai cél azonosított. Most mellőzöm, mert nem akarom önöket technikai dolgokkal untatni, de meg kell mondanom, hogy még több technikai feltételt kell biztosítani, hogy az előbb említett radarkép rendelkezés re álljon. Ez jelentené azt is, hogy a rádiótechnikai csapatok létszámát jelentősen csökkenteni lehet, mert nem nekik kell a teljes légtérellenőrzést megvalósítani; ugyanakkor békeidőszakban a légvédelmi csapatokat teljesen ki lehet iktatni a légtérellenő rzésből és a légtérvédelemből, mert a légtér megsértését az illetékes légi szolgálatnak kell regisztrálni, a következmény pedig légi rendészeti hatáskör. Ezért ki lehet tehát jelenteni, hogy békében nincs és nem is lesz olyan légi cél, amelyre légvédelmi r akétát kellene indítani, ezért nincs szükség az úgynevezett honi légvédelemre és az állandó készültségi szolgálatokra. Ez a tény pedig fölveti azt, hogy meg kell szüntetni a Magyar Honvédségben is a repülő és légvédelmi haderőnemet, és létre kell hozni a l égierő haderőnemet úgy, ahogy ez a NATOhadseregekben is van. Tisztelt Országgyűlés! Ma már nem kerülhető ki az új légtérrend és a megfelelő szintű légiforgalmi irányítás eljárásainak bevezetése és szervezeti kialakítása. Erre egyébként kötelez bennünket a z Európa Tanács által létrehozott Európai Polgári Repülési Konferencia is, amelynek 1990 óta tagja vagyunk. E szervezet tagállamai közlekedési minisztereinek 1990. április 24ei párizsi ülésén rendkívül fontos határozatok születtek az új navigációs légtére llenőrző rendszerek bevezetésének szükségességéről. Megállapították, hogy egyetlen megoldás van: a harmonizálás, azaz az összhang megteremtése a rendszerek és eljárások területén, majd a teljes integrálódás. A határozatból csak két feladatot emelek ki. Az egyik: "A légiforgalmi irányító rendszereket harmonizálás után a nagy forgalmi körzetekben 1995ig, máshol nem később, mint 1998ig teljes mértékben integrálni." A másik: "A légiforgalmi irányító központok közötti automatikus adatközlést legkésőbb 1998ig megvalósítani." Az eddig elmondottakból - amelyek érthető módon nem foghatták át a légi közlekedés teljes területét, tehát ezzel együtt a törvény teljes anyagát sem - érzékelhető, hogy jelentős tervező, szervező és fejlesztési munkát kell a szakembereknek elvégezni. Ezért javaslom a kormánynak, hogy állítson fel polgári és katonai szakértőkből álló bizottságot; a bizottság dolgozza ki és terjessze a kormány elé döntésre a következőket: az egységes légügyi hatóság létrehozását célzó légügyi hivatal szervezet ét, alárendeltségét, feladatait - de megjegyzem, lehet más névvel is, a lényeges az egységes légügyi hatóság létrehozása; a közös polgárikatonai légiforgalmi irányítás megvalósításának követelményeit és egy olyan nemzeti légtérellenőrző rendszer tervét, a melyben a rendszer minden eleme a közös feladatoknak van alárendelve, és egyaránt kielégíti mind a polgárikatonai repülésirányítás, mind a légvédelem követelményeit; a légtérellenőrzés, légi navigációs rendszerek telepítési rendszerére vagy követelményren dszerére a javaslatot; végezetül a fontosabb rendeletek kidolgozására a javaslatot. Szeretném még felhívni a kormány figyelmét a törvényjavaslat egy fontos részének, a hatodik résznek - amely a légi közlekedés védelméről szól - az újragondolására, és hozzá értő szakértők bevonásával a légi közlekedés védelmi és biztonsági programjának kidolgozására. Megjegyzem, ezt egyébként a Nemzetközi Polgári Repülési Szervezet kötelezően előírja a tagállamok részére. Ebben feltétlenül pontosan ki kell jelölni a magyar lé gi közlekedés területein működő polgári biztonsági
