Országgyűlési napló - 1995. évi őszi ülésszak
1995. október 17 (115. szám) - A Magyar Köztársaság 1994. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - MÁDI LÁSZLÓ, a foglalkoztatási és munkaügyi bizottság kisebbségi véleményének előadója:
1352 Azt gondolom, hogy akkor működik egy mechanizmus jól, hogyha vannak benne olyan mechanizmusok, amelyekben önkorrekciót és önkorrigálást lehet produkálni. Tehát mindenfajta folyamatnak vannak bizonyos nemkívánatos jelenségei, és ezeket a nemkívánatos jelenségeket igenis ki kell szűrni és meg kell próbálni korrigálni. Tehát most ez a vita nemcsak az elmúlt évről szól, hanem arról szól, hogy a ciklus hátralevő időszakában és az elkövetkezendő időben a parlament mennyire képes a hivatása m agaslatán állni és a kormányt tételesen ellenőrizni, a kormány hibáit, a számszaki, formai és tartalmi hibáit is kijavítani, és megfelelő jelzéseket adni a kormány számára. Azt gondolom, hogy ez nemcsak a kisebbség érdeke, hanem sokkal inkább a többség érd eke, hiszen a felelősséget ők viselik. És a felelősséget akkor viselik jól, hogyha a hibákat észreveszik és a hibákat megpróbálják korrigálni. Hogyha ezt sutba dobják, erre legyintenek és nem hajlandók ezeket a hibákat elismerni és ebből a következtetéseke t levonni, akkor azt gondolom, hogy a felelősségüket nem fogják fel helyesen és előremutatóan. Tudjuk ugyanakkor, hogy egy ilyen zárszámadási jelentés, ami az elmúlt évi folyamatokat vizsgálja, az nem politikai kérdés olyan szempontból, hogy nem jelenbeli és jövőbeli érdekeket sért. Tehát ettől nem lesz más a pedagógusok helyzete jövőre, nem lesz más a bányászok helyzete, nem lesz más a szociálisan elesettek helyzete. Ugyanakkor azt gondolom, méghogyha nincs is ilyen politikai érdek a parlamenti vitában, mé gis az az egyik legfontosabb feladata a parlamentnek, hogy ebben a vitában kellően, szakmailag felkészülten és tételesen is kidolgozva próbáljon meg korrekciókat és javaslatokat megfogalmazni. Néhány olyan dologra is utalnék, ami talán nemcsak formai. Nagy on jól tudjuk, hogy az új kormánykoalíció 1994 őszén egy pótköltségvetést fogadott el, amely jelentősen korrigálta az addig meglévő egyes kiadási és bevételi főszámokat. Ezen korrigálás mellett ugyanakkor meg kell jegyezni, hogy például a termelői árkiegés zítés mindenfajta törvényi, parlamenti jóváhagyás nélkül október közepe és december vége között megduplázódott. Kérdezem én, létezike ilyen körülmények közepette parlamenti kontrollja a kormányzat működésének? A többség tisztában vane ennek hátterével és ennek törvénysértő módjával? Ha tisztában van, akkor tesze ellene, és ha igen, akkor mit tesz ennek kijavítására? Szintén fontos megjegyezni való, hogy gazdaságpolitikát nemcsak a központi költségvetésben csinálnak, hanem vannak olyan intézmények, amelye k az államháztartásba illeszkedően, a kormányzat fennhatósága alatt, de nem a központi költségvetés keretén módosítanak jelentős mértékben gazdaságpolitikailag is értékelendő helyzeteket. Ilyen például az ÁPV Rt. - korábban az ÁVÜ és az ÁV Rt. , amely biz ony például a kezességvállalások révén nagyon komoly gazdaságpolitikai tényezőként működött ebben az időszakban. És fel kell tenni a kérdést, hogy vajon a kormányzat és a kormánykoalíció akaratával megegyezően történte ez így? Bírtae ez a két párt felhat almazását és döntését? Bírtae ez az egész kormánynak a döntését és értékelését? Ezek után két általános megjegyzést szeretnék csak tenni. Szó volt arról, hogy a központi költségvetés tételei évről évre változnak, és sajnos, nem is jól definiáltak. Ennek k apcsán, tisztelt kormánypárti képviselőtársak, fel kell tenni a kérdést: vajon tisztán lehete látni az elmúlt évekhez képest, hogy mi az, ami változik és mi az, ami nem? Milyen konkrét kormányzati szándékok vannak ezen változások mögött? Azt gondolom, hog y ilyenek fellelhetők, és erről a parlamenti képviselőket, igenis, a lehető legteljesebb módon informálni, tájékoztatni kellene. Márpedig ez nagyon jól kimutatható, akár a jövő évi költségvetésben is, hogy nem történik meg. Márpedig enélkül nem lehet igazá n felelősségteljesen, laikus képviselőként - ugyanis a parlament ilyen szempontból egy laikus testület - megfelelően jelzéseket adni a szakmai államigazgatási szervek számára az egyes politikai és más típusú álláspontok érvényesítése tekintetében. Ugyanakk or ez az összemérhetetlenség, ez az állandó változás nem magyarázható azzal, hogy egy nullbázisú költségvetés került volna ma a parlament asztalára. Elhangzottak ilyen ígéretek a kormánykoalíció, az MSZP és az SZDSZ szájából a választási kampányban. Ugyana kkor látható,
