Országgyűlési napló - 1995. évi őszi ülésszak
1995. október 16 (114. szám) - Az ülés megnyitása - Megemlékezés Varga Bélának, az Ideiglenes Nemzetgyűlés elnökének haláláról - ELNÖK (dr. Gál Zoltán):
1262 Az ülés megnyitása Az Országgyűlés őszi ülésszakának 13. ülésnapja 1995. október 16án, hétfőn (15.02 óra - Elnök: dr. Gál Zoltán Jegyzők: Boros László és dr. Kiss Róbert) ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : Tisztelt Országgyűlés! Megkérem képviselőtársaimat, foglalják el a helyüket. (Rövid szünet után.) Tisztelt Országgyűlés! Köszöntöm jelen lévő képviselőtársaimat és mindenkit, aki figyelemmel kíséri munkánkat. Az Országgyűlés őszi ülésszakának 13. ülésnapjá t megnyitom. Bejelentem, hogy az ülés vezetésében Boros László és dr. Kiss Róbert képviselőtársaim lesznek segítségemre. Megemlékezés Varga Bélának, az Ideiglenes Nemzetgyűlés elnökének haláláról ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : Ti sztelt Országgyűlés! Mindnyájan mély megrendüléssel értesültünk főtisztelendő Varga Bélának , protonotárius kanonoknak, politikai életünk kiemelkedő alakjának, demokráciánk holtig hű harcosának elhunytáról . Tisztelt Országgyűlés! Varga Béla életútja oly gaz dag, hogy pályája főbb állomásainak még egyszerű felsorolására sem vállalkozhatom. A legnehezebb háborús években igaz keresztényként küzdött a szabad, független, demokratikus Magyarországért. Segítette a lengyel menekülteket, a szövetséges hadsereg náci ra bságból szökött hadifoglyait. Nevéhez fűződik a második világháború idején az akkori Európában egyetlen lengyel gimnázium létrehozása és működtetése Balatonbogláron, ahol maga is lelkészkedett. A demokratikus Magyarország újjáépítésében is kiemelkedő szere pet játszott. Tagja volt az Ideiglenes Nemzetgyűlésnek, majd az 1945. novemberi választások után összeült Nemzetgyűlésnek, amely 1946. február 7én elnökévé választotta. A diktatórikus fordulat elől azonban kénytelen volt emigrálni. Távollétében megfosztot ták állampolgárságától, de magyarságától nem foszthatták meg. Évtizedeken át vezető szerepet töltött be a magyar emigráció szervezeteiben úgy, hogy semmilyen szélsőséges táborhoz nem csatlakozott. Tisztelt Országgyűlés! A rendszerváltást követően - mint a háború utáni rövid demokratikus korszak folytonosságának őrzője - pályáját lezártnak tekintette, de erejéhez mérten segítette az ország békés fejlődését. Engedjék meg, hogy a gyász perceiben idézzek a szabadon választott Országgyűlés alakuló ülésén elmondo tt, nagy államférfira valló szavaiból. Így beszélt: "A felszabadult Magyarország történetének új fejezete kezdődik, nagy kérdés, hogy legyen. A magyar történelem legsúlyosabb éveiben vált becsületünkké a magyar egység, mint 1956ban is. De most a magyar eg ység ne legyen felületes szólam. Hírünk a világban is függ ettől." Majd így folytatta: "De a történelmi pillanatban hírünk a világban talán másodrendű ügy. Nem cél az, hanem következmény. Következménye annak, hogy mit tesznek a magyarok és a képviselők eze n évekkel ezelőtt még alig elképzelhető történelmi helyzetben." Végezetül hadd mondjam el örök időkre szóló intelmét. "Becsüljük meg egymást! Ne azt kérdezzük, hogy ki a magyar, ne azt vizsgáljuk, hogy ki mondja, hogy ki teszi ezt vagy mást, azt nézzük, ho gy mit mond, mit tesz, mit kérdez, mit alkot".
