Országgyűlési napló - 1995. évi őszi ülésszak
1995. október 10 (113. szám) - A volt egyházi ingatlanok tulajdoni helyzetének rendezéséről szóló 1991. évi XXXII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (dr. Salamon László): - DR. BALSAI ISTVÁN (MDF):
1252 megfogalmazni, hogy miniszter vagy államtitkár, vagy államtitkár, vagy annál magasabb rendű személy, mert e szerint a tétel szerint tulajdonképpen a miniszter sem vehetett volna részt, mint kormánymegbízott . Sőt utalnék tulajdonképpen arra is - s ez a legfontosabb érvem talán , hogy bár nem a formális bizottság ülésén, de közel egyéves szünet után mégiscsak azzal lendült előre az ingatlanvisszaadási folyamat, hogy maga a miniszterelnök úr tárgyalt az egyhá zak vezetőivel. Ilyen értelemben tehát előfordult az, amikor a miniszterelnök vezette, ha nem is magát a bizottságot, hanem azt az alkalmi grémiumot, amely az ingatlanvisszaadásokkal kapcsolatos kérdéseket megvitatta. Az, hogy miért nem szerepel benne az , hogy valamilyen köztisztviselő legyen, gondolom azért, mert ugyanúgy a kormány megbízottja ez a személy, mint ahogy az igazságügyminiszter megbízottja, a pénzügyminiszter megbízottja a többi, az 1. § (1) bekezdésben megjelölt személlyel együtt. Nyilvánv alóan itt is kormánytisztviselőről van szó az én jogértelmezésem szerint, bár lehet, hogy Balsai képviselőtársam ezt másként ítéli meg. Én azért fontosabbnak tartom, hogy ez a törvény egyáltalán elénk kerül, és remélhetőleg meg fogják szavazni azok is, aki knek e módosító indítvánnyal kapcsolatban rossz lelkiismeretük van vagy vitatják, hiszen a következő évi költségvetési tervezetben ott szerepel a négymilliárd forint ismét az ingatlanok visszaadásának a fedezésére. Az lesz ennek a bizottságnak a dolga, hog y tulajdonképpen megteremtse e pénzügyi keret elköltésének vagy hasznos felhasználásának a területét. Ilyen értelemben tehát azért azt hiszem, a legfontosabb mégiscsak az, hogy föláll ez a bizottság. Végül pedig hadd mondjam azt, hogy mindig rosszul érzem magam, s ez természetesen senki ellen nem szól, aki ebben a vitában fölszólalt, amikor az egyházak ingatlanairól való törvényhozás előtti vitatkozás túllépi azokat a kereteket, amelyeket szerintem a nyilvánosság előtt el kellene érnie. Magyarán arra gondol ok, hogy azért ezeknek a vitáknak nem szabadna ilyen értelemben pártcivódássá válniuk, hiszen maga az a tény, hogy a költségvetés, ha csak nominálértékben is, de ugyanannyit szab meg az idén, mint tavaly és tavalyelőtt, amikor Balsai István még minisztere volt a kormánynak, jelzi azt, hogy ebben a tekintetben az új kormány ugyanolyan komolyan gondolja azt, hogy az egyházakat bizonyos értelemben a lehetőségeken belül kárpótolni kell veszteségeikért azért, hogy új funkcióiknak megfelelően nyithassák meg intéz ményeiket. Balsai képviselőtársam azt kérte, hogy fontoljuk meg az érveit, én meg azt kérem tőle, fontolja meg, amennyiben érvelése nem kerül elfogadásra a többség részéről, ez a törvény akkor is egy előrelépést jelent. Köszönöm szépen. ELNÖK (dr. Salamon László) : Kétperces viszontválaszra megadom a szót Balsai István képviselő úrnak. DR. BALSAI ISTVÁN (MDF) : Tisztelt Országgyűlés! Én nem vonom azt kétségbe, hogy a kormány komolyan gondolja az ügyek vitelét, csak a problé ma az, hogy a komolyan gondolás és a tényleges tennivalók között óriási szakadék van. Még egyetlenegy négyzetcentiméter ingatlant nem adott át ez a kormány hivatalba lépése óta. Ez tény, s amikor ezt tárgyalta és az általános vitát lefolytatta a parlament, akkor volt az a civódás, ha jól emlékszem Fodor miniszter úr szobájában, a dabassári botránykő kapcsán. Legyünk őszinték, ha a civódás a jelenlegi, ezzel az üggyel foglalkozó miniszter dolgozószobájában zajlik le egy már visszaadott, vagy nem is a minisz ter hatáskörébe tartozó egyházi ingatlan sorsa kapcsán, akkor nem vagyunk nyugodtak ezeknek az ügyeknek a vitele, és a jó kézben léte miatt. De ez nem ide tartozik. Megfogadom Hegyi képviselőtársam szavát, és nem akarok ide pártpolitikát vinni, mindössze e gyet szeretnék mondani, mutassanak nekem olyan magyar törvényt, ahol ez a terminus technicus van, hogy személy. Kérdezem, a kormány meg fog bízni valakit, akinek az lesz a neve, hogy személy, mert ebből a törvényből az következik, hogy ez a pozíció egy sze mély, mert ha nem írták volna oda, hogy személy, hanem csak az lenne ott, hogy megbízott, akkor az értelemszerűen - gondolom az előbbi példa szerint is nyilvánvalóan - köztisztviselő. Ezek szerint ki fog találni a
