Országgyűlési napló - 1995. évi őszi ülésszak
1995. október 10 (113. szám) - A volt egyházi ingatlanok tulajdoni helyzetének rendezéséről szóló 1991. évi XXXII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (dr. Salamon László): - DR. BALSAI ISTVÁN (MDF):
1249 Menjünk azonban tovább, hogy miről is van itt szó! Tisztelt O rszággyűlés! Én nem véletlenül tolmácsoltam a magam véleménye mellett annak a jelentős egyházi intézménynek a véleményét is, amely a tényleges helyzettel meg van elégedve. Tudjuk, hogy címzetes államtitkári rangot kapott Platthy úr, aki mint magas rangú - korábban is magas rangú - köztisztviselő, az ügyeket jól ismerően intézi, pontosabban intézné, ha a kormány óhajtaná, magyarul: bonyolítaná az egyházi ingatlanok visszaadására irányuló, elég sokáig stagnáló ügycsoport feldolgozását. Nem véletlenül kértem a zt, hogy az Országgyűlés ne hunyjon szemet egy olyan megoldási javaslat fölött, amely teljesen szabad kezet ad a kormánynak - a mindenkori kormánynak - annak a személynek a kiválasztása tekintetében, akire ezt a nagyon fontos ügyet bízza. Miről is van szó, tisztelt Országgyűlés? Ha nem csal a jogérzékem - és ez egy elég egyszerű kérdés, ezért megkockáztatom, hogy nem fog csalni , itt arról van szó, hogy bárkire rá lehet bízni ezt az ügyet, tisztelt Országgyűlés. Bárkire - még az sem fontos, hogy magyar áll ampolgár legyen, hiszen a "személy", még azt sem tételezi fel, hogy cselekvőképes legyen. Ebben a törvényi olvasatban, tisztelt Országgyűlés, sajnos azt kell mondom - ez egy jogalkotási kellemetlenség, az előterjesztő, gondolom, elgondolkodik azon, amit mo ndok , hogy itt tulajdonképpen annyi van megkötésként előírva, és a parlament arra adná a jóváhagyását, hogy élő személy legyen az illető. Ezen kívül, hogy melyik földrészen született, milyen állampolgársága van, szeretie vagy nem a vallást, egyáltalán é rte az egyházi ingatlanokhoz vagy éppen most evett meg egy misszionáriust valahol Pápuaföldön, ez a törvény alapján - lehet, hogy egy kicsit sarkos amit mondok - lehetséges lenne. Én tudom, hogy a politikai jó ízléssel talán nem férne össze az, hogy a kor mány egy ilyen személyt bízzon meg az ügyek vitelével. Én feltételezem azt, hogy a jelenlegi kormány politikai jó ízlése tiltaná, hogy egy ilyen személy kezébe tegye az egyházi ügyek tárgyalását, illetőleg a bizottság társelnöki mandátumát. Na de tételezzü k fel, hogy jön majd egy olyan kormány, amelyik nem érzi magát arra hivatottnak, hogy különösebb politikai jó ízlést gyakorolva a "személy" megkötöttségen túlmenően még további gesztusokat tegyen az egyházak irányába, éppen ezért azt tanácsolom a tisztelt Országgyűlésnek - a távollévőknek is üzenve , hogy ne nyugodjanak bele egy olyan megoldásba, amely teljesen formátlanul a legszélesebb felhatalmazást adja és még annyit sem köt ki, hogy legalább köztisztviselő legyen. A köztisztviselővé válásnak vannak bi zonyos kritériumai: törvények, majdhogynem alkotmányos törvények szabályozzák azt, hogy kik azok a személyek a Magyar Köztársaságban, akik megfelelő állampolgársággal, netán megfelelő iskolai végzettséggel, szakvizsgával, valamilyen gyakorlattal vagy pályá zat útján elnyert kinevezésen alapuló pozícióval rendelkeznek ahhoz, hogy ilyen ügyeket kezeljenek. Ebben a törvényben ez így ki van csukva - hogy szépen fogalmazzak , ugyanis még ennyi előírást sem tartalmaz. Amikor mi azt kértük, hogy államtitkár legyen ez a személy - ez a fizikai személy , akkor arra gondoltunk, hogy az államtitkári pozíció az egy olyan magas, részben a közigazgatásban, részben bizonyos politikai háttérrel is felruházott olyan pozíció, amelynek a kinevezője nem a kormánytól teljes mért ékben függő személy, hanem a Magyar Köztársaság elnöke, tehát további alkotmányos garancia, hogy úgy mondjam: közjogi garancia övezi az államtitkár pozícióját. Semmi másra nem gondoltunk, mint arra, hogy ne a politikai jó ízlésre és ne valami teljesen kont rollálhatatlan döntésre, hanem a parlament felelős jogalkotásában megtestesülő valódi törvényhozói felelősségre támaszkodva tegyünk eleget egyszersmind az egyház kifejezett kérésének, tegyünk eleget annak az elvárásnak, amit a választópolgárok egy komoly é s felelős parlamenttel szemben támasztanak, és tegyünk eleget annak a kötelezettségnek, ami az Országgyűlést a mindenkori kormánnyal szemben megilleti, hogy valamilyen ellenőrzési lehetőség legyen, ha másképp nem egy üzenet formájában, vagy amikor ezeket a z ügyeket intézik, akkor egy olyan személy kezében legyen letéve az ügyek intézése, aki legalább államtitkár. Ez nem zárja ki természetesen - mint ahogy a törvény további szövege erre lehetőséget ad , hogy az államtitkár akadályoztatása vagy be nem töltöt t funkciója esetén mással helyettesítse a kormány,
