Országgyűlési napló - 1995. évi őszi ülésszak
1995. október 10 (113. szám) - Az állategészségügyről szóló törvényjavaslat kivételes eljárásban történő tárgyalása - ELNÖK (dr. Salamon László): - DR. SZAKÁL FERENC (KDNP):
1145 Ezeket az egyezményeket tanulmányozva azt látjuk, minde gyikben nagyon sok állategészségügyi - és ahogy már az előbb említettem - konkrétan állatorvosi feladat van. Úgy gondolom, hogy az lenne a célszerű, ha a megfelelő szakértők máris megkezdenék az állategészségügyi törvénynek az ilyen irányú továbbfejleszt ését olyan vonatkozásban, hogy valóban az emberi célok mellett szolgálja az állatoknak a jólétét is. Még egyszer hangsúlyozom, hogy sok ember számára ez furcsa vagy félreérthető fogalom lehet. Ez az Európa tanácsi jelentés is megfogalmazza azonban, hogy a modern társadalmaknak megváltozott a szemlélete, egész viszonya és magatartása az állatokkal kapcsolatban. Mindnyájan láttunk már olyan televízióműsorokat, ahol különböző állatvédő egyesületek tiltakoznak az állatok szállítása ellen, illetve a társadalom e gyes tagjai - különösen a nyugateurópai országokban - vitatják, illetve keresik azokat a megoldásokat, amelyek pontosan meghatároznák, hogy az embereknek milyen mértékben szabad vagy van joguk fájdalmat, szenvedést, károsodást okozni az állatoknak, illetv e természetellenes körülmények között tartani azokat Nagyon szép megfogalmazást találunk ebben a jelentésben, amely kimondja, hogy az állatok olyan teremtmények, amelyek közelállnak az emberekhez, és ezért érdemesek arra - szó szerinti fordításban tisztele t lenne, de én úgy fordítanám , hogy kellő megbecsülést kifejező gondozásban és védelemben részesüljenek. Azt hiszem, az igazi humanizmushoz hozzátartozik az állatokkal való tisztességes, ha tetszik humánus bánásmód is. Ezért azt hiszem, hogy az állategé szségügyi törvénynek ilyen vonatkozásban is nagy jelentősége lesz. Természetesen - ahogy már említettem - támogatjuk a törvénytervezetet , az már egy jó alapot, jó keretet biztosít ahhoz, hogy továbbfejlesztéssel mindazok a követelmények beépíthetők legyen ek, amelyek az állatvédelemhez kapcsolódnak. Erre való utalás már több helyen található most is a törvénytervezetben, például az állatszállításokra vonatkozó kitételben, fogalommeghatározásban. A 3. § is több mondatban utal az állattartásnál az állatok véd elmével kapcsolatos követelményekre. Úgy gondolom tehát, hogy az állatvédelem nem valamilyen környezetvédelmi feladat, hanem nagyon is komoly mezőgazdasági, általánosan gazdasági kérdés és állategészségügyi kérdés is. Az előttem szólók már részletesen bes zéltek az állategészségügyi igazgatás szervezetéről. Mi is helyeseljük azt, hogy igyekszik a törvény világos, egyértelmű rendszert kialakítani az állategészségügyi igazgatás szervezetében, a feladatok és a hatáskörök meghatározásában és elhatárolásában. Azok a viták, amelyek esetleg fölmerültek, azt gondolom, részben - ahogy itt már említésre kerültek - a végrehajtási rendelet kérdései, illetve a gyakorlat fogja bebizonyítani, hogy valóban fölmerülneke problémák, és módosíthatóe a rendelet . Mint ahogy a bizottság is így foglalt állást, most felesleges lenne a törvény elfogadását erre vonatkozó esetleges hosszú vitákkal késleltetni. Jó az is, hogy a települési önkormányzatok feladatait is világosan megfogalmazza a törvénytervezet. Véleményem szerint itt is van azonban majd a jövőre vonatkozólag egy továbbfejlesztési lehetőség vagy szükséglet is. Úgy gondolom, hogy a települései önkormányzatoknak a jelenleginél szélesebb körű és más feladatai is vannak az állategészségügy területén. Azt hiszem, ez sem olya n súlyos kérdés, ami a törvénytervezet elfogadását most akadályozná. Mások is említették, és fontos, hogy a törvény visszahelyezi - hogy úgy mondjam - a szerepkörébe a marhalevélnek az intézményét. Láttuk, hogy annak megszüntetése milyen nehézségeket és pr oblémákat okozott. Összefoglalásul szeretném megállapítani, hogy az előttünk fekvő egységes törvényjavaslat a más törvénytervezetekhez képest jó előkészítő munkának, a mezőgazdasági bizottságban dolgozó ellenzéki és kormánypárti képviselők szakma iránti el kötelezettségéből fakadó együttműködési készségének az eredménye.
