Országgyűlési napló - 1995. évi őszi ülésszak
1995. október 10 (113. szám) - A légi közlekedésről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - DR. LATORCAI JÁNOS, az MDF, a KDNP
1123 DR. LATORCAI JÁNOS , az MDF , a KDNP és a Fidesz közös vezérszónoka: K öszönöm, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! A mielőbbi intermezzo után igyekszem a lehető legjobban, tehát a legkisebb időkeretben kifejteni a három párt szakmai véleményét azért, hogy a parlament munkájának hatékonyságát ez által is növelni tudjuk. Mindenképpen üdvözölhető, hogy a repülés kérdéseit az Országgyűlés törvényi szinten szabályozza, amire eddig még nem volt példa, hiszen az eddigi szabályozás törvényerejű rendelet formájában valósult meg. Ugyancsak egyet lehet érte ni azzal a deklarált törekvéssel is, hogy az új törvény a Magyar Köztársaság légterében biztosítsa a repülések szabadságát, továbbá közeledik a nemzetközi, s azon belül különösen az európai szabályozáshoz. Logikus a több szintű szabályozási megoldás is, mi szerint a legfontosabb kérdéseket a törvény szabályozza, míg számos részletszabály kormány, illetve miniszteri szinten kerül elfogadásra. Ugyanakkor fel kell vetni néhány elvi kérdést a törvényjavaslattal kapcsolatban, amelyek megválaszolása véleményünk s zerint szükséges. Mindenekelőtt szokatlannak tűnhet a törvény javasolt elnevezése, és nincs összhangban a nemzetközi megoldásokkal. Ugyanakkor az eddigi szabályozás vagy a repülésről, vagy a légügyről szólt, ami a légi közlekedésnél szélesebb fogalmakat ta kart. Úgy tűnik, mintha a cím alapján ez a törvény csak a légi úton végzett közlekedésre vonatkozna, ugyanakkor ezzel szemben elsősorban a polgári repülés összes kérdésére kiterjed és kismértékben a nem polgári, úgynevezett állami repülésekre, vagy éppensé ggel a mezőgazdasági repülésekre is. Így talán célszerűbb lett volna ezt a javaslatot a repülésről szóló törvénynek elnevezni. Ezt támasztja alá a javaslat által egyébként helyesen hivatkozott nemzetközi szerződés, a nemzetközi polgári repülésről szóló úgy nevezett chicagói egyezmény, amely mindvégig repülésről és nem légi közlekedésről beszél, s amelyet minden állam nemzeti szabályozása alapjaként fogad el. Egyes szakértők ezzel kapcsolatosan jelzik, hogy a nemzetközi polgári repülési szervezet, a chicagói egyezményhez kapcsolt 18 darab függelékben teszi közé azokat az előírásokat, amelyekből a törvényjavaslat értelemszerűen, nem teljes értékűen vesz át részeket. Ezen függelékek tartalma időről időre változhat és változik is, s ilyen feltételrendszerben majd a törvény karbantartása, a változások követése rugalmasságot és gyors cselekvést igényel mind a kormánytól, mind a parlamenttől. A tartalmi kérdésekről elmondható, hogy a törvény egyes kérdésekkel indokolatlanul nem foglalkozik, míg másokat előtérbe helye z. Így hiányoznak a törvényből olyan alapvető kérdések, melyekkel jelenleg az Európai Unió jogalkotása intenzíven foglalkozik, illetőleg mely kérdésekben kötelező érvényű normákat már el is fogadtak a közösségbeli államok. (10.40) Ezek között vannak termés zetesen alsóbb szintre tartozó részletszabályok, de némelyiket talán célszerű lenne a törvény szintjén legalább általános jelleggel megjeleníteni, mert Magyarországon is igen aktuálisak. Ezen témakörök közül a leglényegesebbek a következők: - a légifuvaroz ók tevékenységének engedélyezése, ideértve a szükséges pénzügyi garanciákat, a fogyasztók és a biztonság védelmében; - a légifuvarozói tevékenység versenyszabályai, az egységes európai műszaki és adminisztratív eljárások alkalmazásának kérdései, a légijárm űvek által kibocsátott zaj korlátozásának kérdései, ideértve az egyes géptípusok üzemeltetésének tilalmára való törekvést is; - a fogyasztók védelme egyéni és csoportos repülőjegyek, illetőleg úgynevezett csomagban vásárolt repülőtúrák esetében; - a repülőtéri résidők elosztásának kérdései, valamint a légtér zsúfoltságának enyhítése, a repülésirányítási szervezet korszerűsítése.
