Országgyűlési napló - 1995. évi nyári rendkívüli ülésszak
1995. június 19 (96. szám) - A közokiratokról, a közlevéltárakról és a magánlevéltári anyag védelméről szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - KISS GÁBOR (MSZP): - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - SASVÁRI SZILÁRD (Fidesz): - ELNÖK (dr. Gál Zoltán):
85 ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : Köszönöm. Megadom a szót Kiss Gábornak, az MSZPfrakció részéről. KISS GÁBOR (MSZP) : Nagyon röviden szeretnék Sasvári Szilárd képv iselőtársam aggodalmaira reflektálni - erre csaknem felhívást is kaptam. Én senkit se szeretnék szentté avatni, se magam megszentülni, bár úgy gondolom, hogy akik ezen a kései órán itt vagyunk, mindannyian tekinthetők vagyunk kissé a levéltári törvény megh ozatala szentjeinek, akik ilyen hűségesen kitartanak. Sasvári képviselőtársam biztosan meg fogja nekem bocsátani, hogyha egy kicsit megengedek magamnak némi maliciózusságot. Szóval, a gyanú kikezdi az embernek a belső egyensúlyát. Ezért én azt gondolom, ho gy a gyanú csak indokolt esetben jó dolog; a kételkedés jó dolog, de bizonyos korlátok között. Ezért, hogy én a nyugtalan lelkének a háborgását enyhítsem, szeretném elmondani, hogy egy olyan kapcsolódó módosító indítványt van szándékom beterjeszteni, amely eltekint attól, hogy a törvényben külön kitérjen a Politikai Intézet levéltárára, amikor nyilvános magánlevéltárak bejegyzéséről van szó. Általában is szeretném arra felhívni a figyelmet, hogy ha nem nevezzük meg a konventi és hiteles helyi, vagy a párt, vagy a szakszervezeti levéltárat, hanem általánosságban fogalmazunk, akkor nagyobb a mozgásszabadság a fogalom terjedelme következtében, mint hogyha ezt megszűkítjük. Szeretném egyértelműen leszögezni: miután egy törvény alapján állami tulajdonba vették a zokat a bizonyos iratokat, ebben a törvényben semmiféle kísérlet nem történik az egyszeri aktus valamiféle visszacsinálására vagy visszaállítására. Nem erről van szó. Pusztán csak szeretnénk elismertetni a - nem egyszerűen csak az MSZMP levéltáraként ismer t - Politikatudományi Intézet levéltárát, hanem az egyháziakat is, amelyek hosszú ideje működnek, s kvázi úgy működnek mint nyilvános magánlevéltárak, akkor is, hogyha ez a történeti fogalom korábban nem létezett. Köszönöm szépen. ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : M egadom a szót Sasvári Szilárd képviselő úrnak, Fidesz. SASVÁRI SZILÁRD (Fidesz) : Köszönöm az elnök úr megértő türelmét. Én csak annyit szeretnék mondani, hogy köszönöm szépen, hogy háborgó lelkiismeretemmel foglalkozik a képviselő úr. Hadd mondjam azt, hogy erre semmi szükség nincs, ezt én magam elintézem, a jó Istennel együtt. Amit szeretnék mondani, fontosabb dolgot - már a törvényhozás számára fontosabb dolgot , az az, hogy amit ö n mondott, az egy megnyugtató nyilatkozat lehet, de amiről én beszéltem, az egy lehetőség, ami az önök módosító indítványában benne van, amiben ez szerepel. Én azt gondolom, hogy itt nyilvánvalóan a politikai szándék, amivel önök benyújtották, az lehet jóh iszemű, én is lehetek jóhiszemű - bár az ellenzéknek mindig az a feladata, hogy próbáljon meg kételkedni és kritikáját kifejteni , de azt hadd tegyem hozzá, hogy ez, amit ön mondott, nem elégséges arra, hogy ez a dolog ne történhessék meg. Mert amit önök megfogalmaztak, az arról szól, hogy a köziratot - márpedig az MSZMP iratai köziratoknak minősültek az államosítás után , a Művelődési Minisztérium átadhatja. Én egyébként nem félek, hogy átadja, tehát nem tartok ettől. Most már, hogy ez a nyilatkozat megt örtént, rendben is lesz minden. Én őszintén remélem, hogy a levéltári törvénynek az a bizonyos problémája, hogy a politikai keretet is, vagy politikában is kicsit kitágítottuk, ez nem okoz az ön szakmai lelkiismerete számára különösebben nagy háborgást. Kö szönöm szépen. ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : Köszönöm. Tisztelt Országgyűlés! Tekintve, hogy több képviselőtársunk a vita e szakaszához nem kíván hozzászólni... - Nem kíván? (Nincs jelentkező.) Nem kíván... - a részletes vita e szakaszát lezárom.
