Országgyűlési napló - 1995. évi nyári rendkívüli ülésszak
1995. június 27 (100. szám) - Kapronczi Mihály (független) - a külügyminiszterhez - "Lesz-e nyáron magyar-román alapszerződés?" címmel - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. SZENT-IVÁNYI ISTVÁN külügyminisztériumi államtitkár:
341 Miniszter Úr! Államtitkár Úr! Kérdésem: 1. Miért nem ismeri még mindig az RMDSZ annak a szerződésnek a szövegét, amelyben a magyar kormány - feltételezésem szerint a parlamenti szünetben - meg kíván állapodni? 2. A romániai magyarság előbb ismertetett katonai fenyegetettsége miként hat ki a tárgyalások folyamatára? Köszönöm. (Taps a Független Kisgazdapárt képviselőinek padsoraiban.) ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : Köszönöm szépen. Az interpelláci óra SzentIványi István államtitkár úr válaszol. DR. SZENTIVÁNYI ISTVÁN külügyminisztériumi államtitkár : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Szeretném megnyugtatni önt arról, hogy a magyarromán alapszerződés jelenleg tárgyalt változat át az RMDSZ ismeri. Itt nincs semmi újdonság ebben a tárgyalásban. Gyakorlatilag majdnem egy év óta vettük fel a tárgyalások fonalát és folytatjuk ezeket a tárgyalásokat. Minden egyes lépésről több alkalommal is tájékoztattuk az RMDSZ vezetőit. Legutóbb Ta bajdi Csaba politikai államtitkár út tett egy körutat Székelyföldön és Erdélyben, és találkozott valamennyi RMDSZvezetővel. Tehát tényszerűen nem igaz, hogy nem ismerik a tárgyalások állását - ismerik. Természetesen ezek a tárgyalások alakulhatnak. Alakul hatnak jól is, és én nagyon remélem, hogy jól fognak alakulni. A legutóbbi híreink az egy héttel ezelőtt tartott tárgyalási fordulóról nem erősítik meg optimizmusunkat. Mint tegnap Horn Gyula miniszterelnök úr is elmondta, úgy tűnik, megrekedtek ezek a tár gyalások. Tehát önnek azt az aggodalmát nem tudom megalapozni, hogy erre a szerződésre rövid időn belül sor kerül, és a tárgyalások rövid időn belül sikeresen lezárulnak. Természetesen mi szeretnénk, ha így történne, mert abból indulunk ki, hogy mégiscsak a szerződéses kapcsolatok, a szerződéses viszonyok nyújtanak nagyobb segítséget, hivatkozási alapot és nemzetközi támogatást is a magyarok jogos követeléseire és törekvéseire. Miniszterelnök úr nyilvánvalóvá tette a tegnapi sajtótájékoztatóján is, hogy szá munkra a magyarszlovák alapszerződés számít egy olyan modellnek és mintának, amitől lefelé nem térhetünk el. Természetesen a magyarromán alapszerződés tartalmazhat több pozitív elemet, több biztosítékot, mint a magyarszlovák - jó lenne, ha ez így lenne , de kevesebbet semmiképpen sem. Én úgy gondolom, ezzel a tárgyalások is és a magyar törekvések is világos útmutatást kaptak. Nagyon jó lenne, ha a román fél részéről pozitív jelzéseket kaphatnánk. Romániából többféle és eltérő reakciók érkeznek az elmúlt időszakban. Valóban voltak biztató hangok is, de a belpolitika általános iránya és a belpolitikai folyamatok sajnos nem támasztják alá azt az optimizmust, amit képviselő úr megfogalmazott egy mihamarabbi megkötést illetően. Ami a Székelyföld katonai fenye getettségét illeti, én ezt szintén a román belpolitika folyamataival hozom összefüggésbe. Ez nem az első ilyen elem. Korábban a nemzetbiztonsági törvényjavaslat vagy a belső nemzetbiztonsági alapelvek tárgyalása során merült fel, hogy a magyarsággal mint b iztonságpolitikai tényezővel, mint szeparatista, elszakadási etnikai közösséggel számolnak. Természetesen nem jó dolog, hogy ez így van. Ez része a magyarromán kapcsolatoknak, annak a súlyos bizalmatlanságnak, amely a román politikai élet számos vezetője részéről megnyilvánul az ott élő magyarsággal szemben. Azonban éppen a katonai és a honvédelmi tárcák közötti kapcsolatok az elmúlt időszakban - szeretném rögtön leszögezni, hogy nemcsak az elmúlt egy évben, hanem az elmúlt néhány évben - kedvezően alakult ak. Nincs most éppen itt mögöttem Für Lajos miniszter úr, aki elkezdte ezeket a tárgyalásokat, aki hozzájárult az "Open Sky", azaz a "Nyitott Égbolt"megállapodás megkötéséhez, majd pedig gyakorlati beindításához; azt követően is rendszeressé váltak a mini szteri szintű találkozók, illetve a katonai vezetők, vezérkari főnökök, parancsnokok közötti találkozók. Ezek számunkra biztatóak abban a tekintetben, hogy a román hadseregben, a román hadsereg vezetőiben
