Országgyűlési napló - 1995. évi nyári rendkívüli ülésszak
1995. június 19 (96. szám) - Az állam tulajdonában lévő vállalkozói vagyon értékesítéséről szóló 1995. évi XXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (dr. Salamon László): - DR. SZILI KATALIN (MSZP): - ELNÖK (dr. Salamon László): - SZALAY GÁBOR (SZDSZ): - ELNÖK (dr. Salamon László): - KÓNYA LAJOS (MSZP):
27 Elnök Úr! Tisztelt Ház! Dr. Juhászné Lévai Katalinnal adtuk be a módosító indítványunkat, amelynek a ré szletes vitája zajlik többek között, és ehhez szeretnék egykét indokot elmondani. Az Országgyűlés ez év május 2án fogadta el a privatizációs törvényt. Akkor a törvényjavaslat mellékletéhez - szintén dr. Juhászné Lévai Katalin képviselőtársammal közösen - módosító indítványt nyújtottunk be, annak érdekében, hogy az országos közüzemi szolgáltatást ellátó, nemzetgazdasági szempontból stratégiai jelentőségű energiaszektor - mint jelentős nemzeti vagyon - maradjon többségi állami tulajdonban 50 százalék plusz egy szavazat mértékben. Indítványunk elfogadásához a 42 százalékos támogatás akkor nem bizonyult elégségesnek. Érveim között szerepelt többek között: az állam mint az ellátás biztonságáért felelős, valamint szabályozó és törvényalkotó funkciót ellátó, nem vonulhat ki ebből az iparágból, az áramszolgáltatás területéről, mivel jelen esetben itt örökös piacról van szó, hiszen a villamosenergiatörvény nem a koncessziós elvet fogadta el, hanem az úgynevezett határozatlan időre szóló engedélydokumentáció szerint i szabályozást. Az árak megfelelően és fokozatosan életbe léptetett rendszere az állam mint tulajdonos számára is jelentős, hosszabb távon folyamatos bevételt eredményez, és ugyanolyan tőkehozadékra tarthat igényt, mint a külföldi magántőkés vagy magánbefe ktető társaság. (18.20) Ez - a nemzetközi gyakorlatnak megfelelően - mintegy 57 százalék. Erről az állam nem mondhat le, ez a haszon hazánkat kell hogy gazdagítsa. Az Áramszolgáltatói Részvénytársaság nem egyszerűen hat cég, hanem az egész országot átháló zó, 3158 települést érintő rendszer. Külföldi befektetőknek történő százszázalékos eladás esetén veszélybe kerül az iparágat ma még kiszolgáló több magyar ipari beszállító s ezzel több ezer munkahely. Még nincs megfelelően szabályozott jogi környezet, kiér lelt, a nemzeti érdekeket figyelembe vevő privatizációs stratégia. Megítélésünk szerint ezek az érvek most is helytállóak. Az energiaipar, az áramszolgáltatás területén az állami tulajdoni többség megőrzésére irányuló akkori módosító indítványunk indokolts ágát igazolja a most benyújtott törvényjavaslat, hiszen ebben már rögzíti az állami részesedés legalacsonyabb mértékét, azaz az állam tulajdonosi szerepét. A gond ezzel csak az, hogy a törvényjavaslatban szereplő egy darab szavazatelsőbbséget biztosító rés zvény tartalma nem ismeretes. A gazdasági társaságokról szóló törvényben ilyen részvény nevesítve nincs, csupán utalás a törvény 242. § (3) bekezdése szerint arra, hogy a törvényben nevesítetteken kívül a társaság alapdokumentuma másfajta részvény kibocsát ását is lehetővé teszi. A törvénymódosító javaslatban nincs utalás arra, hogy a szavazatelsőbbséget biztosító részvényhez milyen többletjogosítvány kapcsolódik, mi a garancia arra, hogy ez meg is marad, az állami akaratnak és a társadalmi elvárásnak megfel elő tartalommal jelenik meg a társasági szerződésben, amely egyébként bármikor módosítható a többségi tulajdonos akaratától függően. Ilyen bizonytalan, jogilag tisztázatlan háttérrel aggályos az állam tulajdonosi szerepének a benyújtott törvényjavaslat sze rinti érvényesítése, és az is lehetséges, hogy a külföldi befektetőknek felkínált vagyon értéken alul kerül eladásra. Hasonlóan a vagyon leértékeléséhez vezethet az előkészítetlen magánosítás, az eladás pedig maga után vonja az energiahordozók árainak dras ztikus emelését. Az energiaipar elsietett, azonnali bevételre épülő privatizációja a költségvetés rövid távú érdekeinek eleget tehet, azonban ellentétes a hosszú távú nemzetgazdasági érdekekkel. Az áramszolgáltatás európai színvonalú szolgáltatást jelent h azánkban, nem igényel sürgős tőkebevonást, fejlesztést, hiszen 1994ben csak fejlesztésre - a saját és idegen forrás bevonásával - 41 milliárd forintot fordítottak, fenntartásra pedig közel 11 milliárdot. A termelői, erőművi oldal ugyan korszerűsítésre szo rul, ennek egyik lehetséges megoldása - a legkisebb költség elvét betartva - a tőkeemeléses privatizáció. Tisztelt Képviselőtársaim! Módosító indítványunkkal - amely a tartós állami tulajdon legalacsonyabb mértékét 50 százalék plusz 1 szavazatban javasolja megállapítani a közüzemek esetében , nem szűk körű lobbyérdekeket képviselünk, nem az állam régi rossz tulajdonosi szerepének megőrzése, hanem a nemzeti vagyon megtartása a célunk, hiszen a világon egyedül csak
