Országgyűlési napló - 1995. évi nyári rendkívüli ülésszak
1995. június 20 (97. szám) - Dr. Csapody Miklós (MDF) - a miniszterelnökhöz - "Ön szerint mennyire válhat el egymástól elemi közerkölcs és írott jog?" címmel - DR. CSAPODY MIKLÓS (MDF): - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - HORN GYULA miniszterelnök:
146 DR. CSAPODY MIKLÓS (MDF) : Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszterelnö k Úr! Egy kicsit mégis prédikálni fogok az erkölcsről... Tudom, hogy ami törvényes, az nem feltétlenül tisztességes is, hogy aki egy törvényes szerződést az utolsó betűig betart, az nem feltétlenül jár el erkölcsösen is egyben. Erkölcs és törvény, morál és politika néha igen messzire kerülhet egymástól. Ennek újabban sűrűn tanúi vagyunk, ami annál rosszabb az erkölcsre nézve. Egy kormánynak azonban nem elég törvényesen hatalomra jutnia, de úgy is kell működnie, nem elég betartani a törvényt, de tisztességes nek is kellene lennie - ami még nehezebb egyeseknek: annak is kellene látszania. Egy kormánynak tehát ki kellene tudni állnia nemcsak saját választói, de az egész ország erkölcsi ítéletét is. Ma úgy adódott, hogy egy konkrét kérdéskörben számos különféle m egjegyzés hangzott el. Én pusztán egy idézetet szeretnék felolvasni: "Nem látom, mi a különleges ok és erő, mi az, ami miatt minden körülmények között, a minden más esetben alkalmazott normákat is áthágva, el kell fogadni Bokros feltételeit, magatartását e bben az ügyben" - idézet a Népszabadságból, Nagy Sándor úrtól. Azt hiszem, hogy lehet tudni, hogy mi ez, mi a tét. Véleményem szerint a tét nyilvánvalóan a kormányzat tevékenységének eddigi lényegét jelentő csomag védelmezése. Ez lehet a válasz Nagy Sándor képviselőtársam kérdésére; az tehát, hogy valószínűleg be kell sorolni, és el kell csendesíteni a végkielégítés ügyét. A botrány nemcsak az, ami történt, hanem az is, hogy mindez annak ellenére megeshetett, hogy még tavaly kezdeményezték a hasonló összegű kielégítések, végkielégítések kifizetésének felülvizsgálatát. Sok egyéb mellett azt szeretném kérdezni miniszterelnök úrtól - teljesen világos, hogy a történet már rég nem a szakértelemről szól, hanem kizárólag és csakis a pénzről, a minél több pénzről, é s egyáltalán nem számít, mit mond a választópolgár, mert ugye, ami jár, az jár, de kérdezem , ön szerint a pénzügyminiszter úrnak nem kellenee mégis miniszternek, azaz tisztességes szolgának látszania - bár erre már véleményem szerint késő. Az előbb emlí tett predikatív témában, jog és erkölcs kérdésében várom miniszterelnök úr válaszát. Köszönöm szépen. (Szórványos taps az MDF padsoraiban.) ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : A kérdésre Horn Gyula miniszterelnök úr válaszol. HORN GYULA miniszterelnök : Köszönöm, elnök úr. Nem tudom, Csapody képviselőtársam itt volte az azonnali kérdések órájában. (Dr. Csapody Miklós bólint.) Köszönöm - nemcsak azért, hiszen több ízben foglalkoztunk már ezzel a kérdéssel az önök felvetései alapján. Amire én reagálni szeretné k konkrétan, az elhangzottakon túl: ön azt kérdezi, azt mondja, hogy nem elég betartani a törvényt, de tisztességesnek is kellene lenni, ami még nehezebb, egyeseknek annak is kellene látszani. Természetesen nem annak kellene látszani, hanem tisztességesnek kell lenni. Képviselő úr, ha bármelyik miniszter kollégával vagy vezető állami tisztviselővel kapcsolatban erkölcsi kifogások merülnek fel, én leszek az első, aki eljár ebben az ügyben - hangsúlyozom, miniszterekkel vagy felelős állami tisztviselőkkel kap csolatban. Úgyhogy mindenképpen egyetértek azzal, hogy az erkölcsi kérdések legalább annyira fontosak, mint a jogiak. A másik, amit ön megjegyez: Bokros Lajos küzdelme a 16 millióért. Azt hiszem, vagy félreérti a dolgokat, vagy nem követi kellően. Szó sinc s arról, hogy Bokros Lajos a 16 millióért küzdelmet folytatott volna. Ön tudja jól - hiszen megjelent ugyanúgy a híradásokban, mint ahogy azt az idézetet felolvasta: Bokros Lajosnak nemcsak hogy szándékában nem állt ezt a 16 milliót vagy ebből 8 millió net tót a maga hasznára fordítani, hanem közhasznú, közjóléti, szociális támogatásokra fordította. A harmadik, ami a végkielégítések rendszerének és a végkielégítések gyakorlatának a felülvizsgálatát illeti: ha itt volt képviselő úr, akkor észrevehette vagy ha llhatta azt, hogy igenis, ez a
