Országgyűlési napló - 1995. évi nyári rendkívüli ülésszak
1995. június 20 (97. szám) - Deutsch Tamás (Fidesz) - a miniszterelnökhöz - "Szavahihető kormányfő és szavahihető pénzügyminiszter, avagy szavahihető kormányfő vagy szavahihető pénzügyminiszter?" címmel - DEUTSCH TAMÁS (Fidesz): - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - HORN GYULA miniszterelnök:
128 DEUTSCH TAMÁS (Fidesz) : Tisztelt Miniszterelnök Úr! Bevezetőmben elhamarkodottan majdnem azt mondtam, hogy egy példátlan politikai skandalum ügyében szeretném önt kérdezni; de ahogy elgondolkodtam, rögtön eszembe jutott, hogy ez így pontatlan fogalmazás lenne. Az ön kormányának közel egyéves tevékenységére visszaemlékezve azt kell mondanom, hogy nem példátlan, hanem a jelen pillanatban a legsúlyosabb politikai skandalum ügyében szeretném önt kérdezni. Ez p edig nem más, mint az ön pénzügyminisztere 16 milliós végkielégítésének ügye. (Moraj és derültség a bal oldalon.) Tisztelettel hadd kérjem meg MSZPs és SZDSZes képviselőtársaimat, hogy a kellő nyugalommal hallgassák végig ezeket a kérdéseket. Egy héttel korábban, amikor a miniszterelnök úr és a pénzügyminiszter az Egyesült Államokban járt, akkor az volt a kifogás, hogy a távollétükben miért kérdezünk; most, amikor itt vannak, remélem, nem az a kifogás, hogy amikor itt vannak, miért kérdezünk... (Moraj a b al oldalon.) ... - elég nehéz így kiigazodni az önök álláspontján. Tisztelt Miniszterelnök Úr! Én azt hiszem, önön és Szekeres Imrén kívül ebben az országban senki nem gondolja, hogy lezárt lenne ez a máig tisztázatlan, botrányos ügy. Rengeteg itt a tisztáz andó, ha egyáltalán tisztázható kérdés. Én most nem érintem az ügy morális és szociális vonatkozásait. Nem beszélek arról, hogy az állítólagos jól végzett munkáért amúgy sem alacsony fizetése után járe még plusz 16 millió forint. Nem beszélek arról, hogy az a pénzügyminiszter, akinek a nevéhez kapcsolódó intézkedések a társadalom szinte valamennyi rétegét sújtják, morálisan igazolható módon felvehete olyan összegű végkielégítést, ami jelen pillanatban egy kétdiplomás középiskolai tanárnő egész pedagógiai pályafutása alatti jól végzett munkájáért járó összjövedelmének felel meg. Én csupán a botrányos ügy egyetlen politikai vonatkozású kérdésével kívánok foglalkozni. Tisztelt Miniszterelnök Úr! Öntől már korábban megkérdezték, hogy tudotte arról pénzügymini szterének kinevezésekor, hogy a pénzügyminiszter a Budapest Banktól távozóban 16 millió forintos végkielégítést vett föl. Ön erre azt válaszolta, hogy erről ön nem tudott - így tehát ezt a kérdésemet nem fogom megismételni. Viszont azt szeretném tisztelett el megkérdezni öntől, hogyha mindez igaz, tehát ön nem tudott erről a tényről, akkor Bokros Lajos nyilvánvalóan valótlanságot állít akkor - hiába nyilatkozza ezt Párizsból vagy New Yorkból , hogy mind önt... (Az elnök a pohara megkocogtatásával jelzi az i dő leteltét.) .., mind a koalíciós frakciók vezetőségét tájékoztatta erről a kérdésről; akkor azt kell megkérdeznem öntől, hogyan képzelhető el, hogy még mindig hivatalában van az ön kormányában egy olyan miniszter, aki nyilvánosan meghazudtolja a Magyar Kö ztársaság miniszterelnökét. (Taps a jobb oldalon.) ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : A kérdésre a miniszterelnök úr válaszol. Megadom a szót. HORN GYULA miniszterelnök : Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Képviselő Úr! Szeretném leszö gezni, hogy a 16 milliós végkielégítést nem a pénzügyminiszter úr vette fel... (Közbekiáltás a jobb oldalról: Hanem ki?) .., hanem a Budapest Bank elnökvezérigazgatója. (Moraj és derültség a jobb oldalon.) Tehát abban a minőségében, munkaszerződés és telje sítmény alapján. (Moraj a jobb oldalon.) Önök nem tudnak egyetlen kormánytagot sem megnevezni, aki bármiféle prémiumban, végkielégítésben vagy nem tudom, külön jutalomban részesült. Sőt: ez a kormány eltörölte azt, ami korábban itt rendszerben volt, hogy a kormánytagok elszámolás nélkül, a fizetésük majdnem teljes mértékének megfelelő összeget vettek fel dologi kiadások címén. Ezt mi eltöröltük! (Taps az MSZP soraiban.) Képviselő Úr! Szeretném pontosítani az ön szavait, hiszen már nyilatkozott a pénzügymini szter úr. Ő nem azt mondta, hogy engem vagy bárkit erről tájékoztatott előtte. Nem foglalkoztunk ezzel, tényleg nem mondta el; biztos ismerték a bankvilágban ezt a döntést, ezt a gyakorlatot, illetve
