Országgyűlési napló - 1995. évi nyári rendkívüli ülésszak
1995. június 19 (96. szám) - Göncz Árpád köztársasági elnök beszéde - ELNÖK (dr. Gál Zoltán):
13 tartalommal. Amikor jogrendsze re már kezd hozzásimulni a kor és a nemzetközi környezetek közös követelményeihez, de polgárainak gondolkodásmódja, ösztönös magatartása ehhez még aligalig alkalmazkodik. Amikor az illúziók, nosztalgiák és a jelen kemény valósága közt eldőlt a küzdelem, é s a jelen marad felül, csakhogy azon nyomban szembetalálja magát a jövő ellentmondást nem tűrő, s módfelett kényelmetlen követelményeivel. Amikor minden intézményben - lett légyen az tudományos, oktatási, egészségügyi, politikai vagy épp vallási jellegű - egyszerre van jelen és áll harcban egymással a régi és az új, a túlhaladott és a korszerű, a számtalan szerzett jog, gondosan körülbástyázott magánérdek és az egyértelműen még ki nem alakult közérdek. (16.50) Amikor a mintegy tízéves távlatú, majdhogynem k özös jövőképünk kezd már formát ölteni, de holnapképe még sem az egyénnek, sem a társadalomnak nincsen. Amikor szegények vagyunk, mint a templom egere, szűkös erőforrásainkban legégetőbb teendőinkre, még közoktatásunk, közművelődésünk, közegészségügyünk, t ársadalombiztosításunk, közbiztonságunk rendszerének szinten tartására is aligalig telik. Amikor a halálozási és születési statisztikák adatainak tanúsága szerint hazánk népessége kezdi felélni fizikai erőtartalékait. Most, amikor az ország egészére, vala mennyiünkre mázsás súllyal nehezedik a jövőkényszer, de mindenekelőtt önökre, az Országgyűlésre, mert bár a társadalom egésze egyre távolodik a politika szférájától, s mind többen mind kevesebbet várnak az államtól, a politika fontossága megmaradt hatóköré ben egyre fokozódik. Az önök fontossága, hölgyeim és uraim, s ezzel együtt a felelősségük is. Mert önök az a kollektív hajszálcső, amelyen át a politika szféráján kívül élők igénye, ítélete átszivárog a törvényhozásba. S az önök tevékenységén méri az orszá g népe az átalakulást vezénylő politikai szféra munkájának hatékonyságát, felelősségtudatát. Mégpedig kritikusan, olykor gyilkos szigorral. Önökre a közeljövőben az a feladat vár, hogy a nagy újraelosztó rendszerek - a közoktatás, egészségügy, társadalombi ztosítás - ésszerűsítését és korszerűsítését, az államháztartás reformját, s az ezzel járó irdatlan munkát elvégezzék. Mégpedig hajszolt ütemben, kemény viták árán, s ha nem is hibátlanul - mert aligha lesz idejük minden döntésüket tökéletesen kiérlelni , legalább korrigálhatóan, s egymás iránt legalább annyi jóindulattal, hogy az ország érdekét mindenkor képesek legyenek a pártérdek elébe helyezni. Ne feledjék: az önök bölcsességén múlik, hogy épüle járható út a csoportérdekek és a közérdek kusza dzsunge lében. Mint ahogy önökön múlik az is, hogy Magyarország a XXI. században magyar ország lesze, s a szó teljes - politikai, kulturális és erkölcsi - értelmében ugyanakkor európai is. A kormány, a végrehajtó hatalom felelőssége sem kevesebb. A távlati szüksé gletek figyelembevételével időben kell végiggondolni tennivalóit, gondosan mérlegelnie minden lépésének politikai, társadalmi és gazdasági hatását, egyeztetni a jogos, de olykor egymásnak ellentmondó csoportérdekeket, tekintetbe venni az ország teherbíró k épességét, hogy hazánk a lehető legrövidebb időn belül kerüljön ki jelenlegi, kegyetlenül szorult helyzetéből. Államfői tisztségemből következik, hogy e történelmi feladat teljesítéséhez a magam alkotmányadta eszközeivel é s a szavam tisztemadta súlyával élve, minden tőlem telhető segítséget megadjak az Országgyűlésnek, a kormánykoalíció és az ellenzék pártjainak, a Magyar Köztársaság kormányának. Hitem szerint ezzel szolgálom igazán a magyar nép egészét, közös hazánk valame nnyi polgárának boldogulását, s mindenekelőtt azokét - mert ők szorulnak leginkább segítségre , akiknek szolgájuk nincsen. Köszönöm. (Hosszan tartó taps.) ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : Tisztelt Országgyűlés! Végezetül kérem, énekeljük el a Himnuszt! (Az Országg yűlés tagjai felállva eléneklik a Himnuszt . - Horn Gyula miniszterelnök gratulál a köztársasági elnöknek.) Köszönöm. Tisztelt Országgyűlés! Most húsz perc szünetet rendelek el. Kérem a meghívottakat, szíveskedjenek a Delegációs terembe fáradni a köztársasá gi elnök úr köszöntésére.
