Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. február 7 (53. szám) - A Duna egyoldalú elterelése miatt szükséges teendőkről szóló 25/1994. évi (IV.13.) országgyűlési határozat módosításáról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Kóródi Mária):
98 szerint a szlovák fél a lebontáshoz talán már nem járul hozzá olyan készséggel, mint a felépítéshez tette másfél évvel ezelőtt. Tehát nem lehetünk bi zonyosak és biztosak abban, hogy ez egy ideiglenes megoldás, hiszen itt nemcsak a magyar fél elhatározásáról van szó, nemcsak a mi szándékunkról és akaratunkról, hanem a partner szándékáról és akaratáról, melyet bizony ez a Ház, ez az Országgyűlés befolyás olni igen kis mértékben tud csak. A második kérdés, amiben eltért a kisebbségi véleményt megfogalmazó képviselők véleménye a többségitől: vajon megoldást jelente ez a lépés a Szigetköz vízpótlására vagy sem. Mi áll a hátterében, mitől remélhetjük, hogy it t megoldódik valami? Az előterjesztő képviselője azt fogalmazta meg, hogy a megoldást nem más garantálja, mint Horn miniszterelnök úr és Mečiar miniszterelnök úr találkozóján született megállapodás, egyezmény: Mečiar úr ígérete. Ez az ígéret sorrendben a h armadik a szlovák és a magyar fél tárgyalásainak sorozatában. Tudjuk jól, hogy mennyit tartott be a szlovák fél a londoni egyezményből, tudjuk jól, hogy mennyit tartott be a szlovák fél a '94 őszén tett megállapodásokon megfogalmazott ígéretekből, s ennek alapján nagy reményekkel néz az előterjesztő képviselő az elé, hogy mennyit fog betartani a szlovák fél a jövőben a Mečiar úr által megfogalmazott ígéretekből, amelyek szerint 400 köbméter/secot biztosít az ÖregDuna medrébe mindenkor. Valóban szakmai viz ekre, ha úgy tetszik, részletproblémákra evezett a bizottság kisebbségi véleményét megfogalmazó képviselőinek a nagy része, amikor annak az aggodalmának adott hangot, hogy ezt a 400 köbmétert bizony csak olyan módon tudja a szlovák fél majd biztosítani, ha a nyári hónapokban gyakorlatilag leállítja a bősi turbinákat, megszünteti a hajózó útvonalat az oldalvízcsatornán. Nem hisszük, hogy a szlovák fél - bár Mečiar úr ígéretében persze valamennyien bízhatunk és bízunk is, mert mi mást tehetünk - erre a lépésr e a nyáron hajlandó lesz. A harmadik pont, amiben eltért a véleményünk a többségétől: javítjae, rontjae vagy pedig nem érinti ez a lépés, ez a döntés a hágai pozícióinkat, a magyar fél pozícióit a hágai eljárásban. Mi annak a meggyőződésünknek adtunk han got, hogy ez a lépés alapvetően érinti és rontja a magyar fél hágai pozícióit, mert ezzel sok mindenről önként lemond, ami vita tárgya a hágai perben. A negyedik kérdés: miről is döntünk valójában, amikor ezt elfogadjuk? Döntünk, persze közvetve és csak ki s mértékben első lépésben a dunakiliti víztározó üzembe helyezéséről. Természetesen ez csak árvízvédelmi szempontból helyeztetik most, természetesen csak néhány centiméter víz lesz ebben, de mégiscsak üzembe helyeződik. Döntünk arról, hiszen a tervezett, 1 843 kilométernél felépített gát alatt ugyanúgy megjelennek majd azok a természeti problémák - a medermélyülés, az alacsony vízhozam , mint ami most megjelenik fentebb, tehát északabbra, így tehát közvetve előbb vagy utóbb rákényszerül ez a Ház arra, hogy ne csak ezt az egy fenékküszöböt építtesse meg, hanem kiépítse az egész vízlépcsőrendszert, hiszen valamilyen módon majd megoldást kell keresnünk a délebbre élő honfitársaink gondjaira, az ott zsendülő természethez elengedhetetlen vízmennyiség biztosításár a is. Ez a fenékküszöb egy lépés, de ez a lépés a vízlépcsőrendszer kiépítése és életbeléptetése irányába tett alapvető lépés. Ezek miatt a pontok miatt a bizottság kisebbségi véleményként azt fogalmazta meg, hogy nem tartja alkalmasnak az általános vitára ezt a javaslatot, sőt károsnak tartja azt a magyar érdekekre nézve. Köszönöm a szót. (Taps a jobb oldalon.) ELNÖK (dr. Kóródi Mária) : Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Először az írásban előzetesen jelentkezett képviselőtársaimnak adom meg a szót.
