Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. március 7 (62. szám) - Dr. Schamschula György (MDF) - az ipari és kereskedelmi miniszterhez, a közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszterhez, valamint a pénzügyminiszterhez - "A restrikciós politika hatása; avagy hogyan tesznek tönkre egy nagy múltú iparágat?" címmel - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - SOÓS KÁROLY ATTILA ipari és kereskedelmi minisztériumi államtitkár:
921 egy jelentős exportot biztosító magyar nagyvállalatot a belső megrend elések hiánya miatt ellehetetlenít, és ezzel tovább fokozza a külkereskedelmi mérleg egyensúlyának hiányát? Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a jobb oldalon.) ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : Köszönöm szépen. Az interpellációra Soós Károly Attila államtitkár úr v álaszol. SOÓS KÁROLY ATTILA ipari és kereskedelmi minisztériumi államtitkár : Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Úr! Kérdését három miniszterhez intézte, és velük egyeztetve adom meg válaszomat kérdésére - amelyet egyébként nem értek. (Derü ltség. - Közbeszólás a jobb oldalról: Azon nem csodálkozunk!) Tudniillik azt nem értem, hogy az én tudomásom szerint a vasúti járműgyártás igen hosszú átfutási idejű tevékenység. Ma a vasúti járműgyártásban azokat a járműveket állítják elő a GanzHunsletbe n is, amelyeket egykét évvel ezelőtt, Schamschula György képviselő úr minisztersége alatt, a korábbi kormány idején rendeltek meg - azokat és csak azokat a járműveket. Ha ma kapacitáskihasználatlansági probléma van a GanzHunsletnél, s ha ezért bármilyen kormányt felelősség terhel, akkor ez a felelős csak a korábbi kormány lehet. Egy év múlva ez nem lesz igaz, két év múlva még kevésbé - ma teljesen egyértelmű. A másik dolog, amit nem értek, az az, hogy ha jól tudom, a GanzHunslet pénzügyileg, banki szempo ntból igen jó hírű cég. Nem értem... Schamschula úr vajon egyeztettee a GanzHunslettel ezt a kérdését? Ugyanis ez egy kicsit hitelrontó jellegű kérdés, aminek ez a vállalat valószínűleg nem túlzottan örül. De ez végül is nem az én ügyem. Ami a GanzHunsl etnek és a magyar vasutaknak a kapcsolatát illeti: itt el kell mondani, hogy a MÁV az összes villanymozdonyt, a dízelmozdonyoknak pedig körülbelül a kétharmadát a hazai ipartól rendeli meg. Hazai gyártású a személyvagonok nagyobb része is. A MÁV a közelmúl tban - pályázat alapján kiválasztva - a GanzHuslettel kötött szerződést ötven darab kamionszállító vagon gyártására - ez az egyik legmodernebb termék , így a GanzHunslet meg tudta vásárolni ennek a kocsitípusnak a licencét, ami fontos jövőt is ígér a cé gnek. Mindezek azt mutatják, hogy a Magyar Államvasutak a járműbeszerzései során a hazai járműipart részesíti előnyben; persze nemcsak a GanzHunsletet, hanem két másik céget is meg kell említeni: a GanzAnsaldot és a Dunakeszi Vagongyártó és Javító Kft.t . Mint képviselő úr előtt is ismeretes, a GanzHunslet exportorientált cég. Ezért persze gazdaságos működését, gyártókapacitásának leterhelését egyedül a belföldi rendelések nem biztosíthatják. Ugyanakkor azt is meg kell említenem, hogy a piacgazdaság visz onyai között a kormány egyetlen felhasználót, így a MÁVot sem kényszerítheti egy adott termék megvásárlására. A vevő joga, hogy a számára szükséges terméket kiválassza. Ezzel kapcsolatban meg szeretném jegyezni, hogy az Országgyűlés elé hamarosan bekerülő közbeszerzési törvény - ha úgy hagyja jóvá a tisztelt Országgyűlés, ahogy azt a kormány beterjeszti , 10 százalékos árkedvezményt ad a belföldi szállítónak, tehát az akkor is versenyképes lesz, ha annyival drágábban szállít. De ha egyéb feltételekben nem tud versenyképes lenni egy belföldi cég, akkor nem lehet mit tenni! Például a GanzHunslet a MÁV nagysebességű vasúti személykocsi beszerzésére '93ban kiírt nemzetközi pályázatán nem tudott versenyképes ajánlatot tenni, így a hetvenhat darab 200 kilométe r/óra sebességre alkalmas személykocsi tenderét egy spanyol cég nyerte el. A MÁV ezeket a járműveket nemzetközi hitelből, állami garanciával vásárolta meg; ez a lehetőség természetesen nyitva állt volna a GanzHunslet számára is, ha egyébként megfelelő ajá nlatot tesz. A német kocsik megvásárlását pedig az indokolta, hogy a Németország által nyújtott 450 millió márka összegű vasútfejlesztési hitelcsomag keretén belül volt mód a kocsik beszerzésére; és azért azt
