Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. március 7 (62. szám) - Az állam tulajdonában lévő vállalkozói vagyon értékesítéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - BOROS LÁSZLÓ (MSZP):
865 tagadni , de ugyanol yan fontos az Országgyűlés számára, hogy a kínálat megteremtése során, akiknek 503080 ezer forint értékű kárpótlási jegyük van, vagyonhoz tudjanak jutni. A vagyonkezelő szervezetek felelősségéről még egyetlenegy mondat. Különféle statisztikák jelentek me g, hogy 1994ben az ÁVÜ, az ÁV Rt. és a Kincstári Vagyonkezelő Szervezet milyen összegért privatizált kárpótlási jegy ellenében. Igen megdöbbentem, amikor azt olvastam a Privatizációs Monitorban - amely a vagyonkezelő szervezetek hivatalos kiadványa, és mi ndegyik képviselőtársam megkapja , hogy 1994 második felében az Állami Vagyonkezelő Részvénytársaság több mint 6 milliárd forint értékben privatizált kárpótlási jegyért. A pénzügyminiszter úrtól megkapott tájékoztatás szerint 1994 második felében az ÁV Rt . nem privatizált kárpótlási jegyért. A kettő között 6,5 milliárd forint értékű vagyon van. Nem tudtam még utánajárni - de utána fogok járni , hogy most vajon kinek lehet hinni, és kinek a kezébe került 6,5 milliárd forint értékű vagyon. Kik voltak azok, akik ilyen összegű kárpótlási jeggyel fizettek egy olyan időszakban, amikor az eredeti jogosultak számára az állam semmit nem kínált fel? Úgy gondolom - és tudom támogatni azokat a képviselőtársaimat, akik hangsúlyozzák , hogy a privatizációs folyamatot m indenképpen parlamenti ellenőrzés alá kell helyezni, mert szükség van rá. Nagyon kérem képviselőtársaimat, gondolkozzanak el azon, hogy a vagyonkezelő szervezetek vezetői "üvegzsebűségének", anyagi átláthatósága megteremtésének szabályait mindenképpen be k ell iktatnunk ebbe a törvényjavaslatba, hogy el lehessen kerülni a gyanúnak még az árnyékát is, amely sajnos, körüllengi a privatizációt. Köszönöm szépen. (Taps a jobb oldalon.) ELNÖK (dr. Kóródi Mária) : Megköszönöm Sepsey Tamás felszólalását. Soron követk ezik Boros László, a Magyar Szocialista Párt részéről, őt követi majd Rusznák Miklós, a Kereszténydemokrata Néppárt részéről. Megadom a szót. BOROS LÁSZLÓ (MSZP) : Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! A privatizáció - vagy ha úgy jobban te tszik: a magánosítás - azon nem kevés téma közé tartozik, mely óriási viharokat kavart a közvéleményben és itt, a parlamentben egyaránt. Abban, úgy vélem, kevesebb a nézeteltérés, hogy a tulajdonba adás szükséges, mert a legrosszabb tulajdonos az állam. Az on viszont még elvitatkozhatunk egy darabig, hogy a célokat illetően milyen szempontok élvezzenek elsőbbséget. Abban nem hiszek, hogy a tulajdonhoz jutás, ha az ráadásul enyhén szólva gyanús körülmények között, az érintettek legcsekélyebb anyagi, szellemi, szakmai erőfeszítése nélkül ment végbe, megteremti a sokak által annyira áhított erős középosztályt, mert tulajdonos és tulajdonos között - mint azt a példák sora mutatja - óriási különbségek lehetnek a vagyon működtetését, a foglalkoztatási problémák kez elése iránt érzett felelősséget, a képződött nyereség felhasználását illetően. Meglehetősen kevés a hosszú távon gondolkodó, az imént említett szempontokat messzemenően figyelembe vevő új tulajdonos. Többek között ez is indokolja, hogy mindenre kiterjedő, a privatizáció cél- és eszközrendszerét pontosan meghatározó törvény szülessék. Persze, lehet bármilyen precíz, részleteiben is megalapozott törvény, ha annak alkalmazásakor nagyvonalúan átlépnek az előírtakon, a törvény megszegőit pedig csak alig - és akk or is csak nagyon hosszadalmas eljárás keretében - lehet felelősségre vonni. Mert ne feledjük, ma is van a privatizációra hatályos törvény, ugyanakkor a magánosításra évek óta - nem is alaptalanul - a gyanú árnyéka vetül. Itt elsősorban a tulajdonba adás f olyamatának különböző visszásságaira gondolok, amit egy GyőrMosonSopron megyei példával szeretnék szemléltetni. Ha a pályázati kiírásban megfogalmazódik egy szempontsor, mely szerint az elbíráláskor előnyt élvez a készpénzes pályázó, a regioná lis foglalkoztatási és termeltetési problémák felvállalását garantáló, az adott vállalat dolgozóit és menedzsmentjét helyzetbe hozó, magas színvonalú szakmai programmal rendelkező ajánlattevő, akkor nehezen magyarázható az olyan döntés, amely az előbbiekne k mindenben megfelelő pályázóval szemben olyan pályázót hoz ki győztesnek, amely
