Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. március 7 (62. szám) - A környezet védelméről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. FODOR ISTVÁN honvédelmi minisztériumi államtitkár: - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - HAJDÚ LÁSZLÓ (MSZP):
859 a törvényt. Maguknak az állampolgároknak kell ebben a tekintetben egy új típusú életmódot megteremteni önmagukért és embertársaikért. Nem lehet rákényszeríteni semmilyen szankcióval, ha valaki tudatosan nem ennek megfelelően éli magánéletét, munkahelyi életét és általában a közterületen az életét. (10.50) Természetesen a megelőzésnek a szankció is nagyon fontos része, de rendkívül fontos része az ösztönzés. Ösztönzés a vá llalkozás vonatkozásában, ösztönzés az állampolgár vonatkozásában. Érdekes erre egy nemzetközi tapasztalat: a szelektív hulladékgyűjtés, aminél az az ösztönzés, hogy aki nem vesz részt a szelektív hulladékgyűjtésben, az, azt hiszem, négyszer annyit fizet a hulladék elszállításáért. Tehát ez egy ösztönzés arra, hogy részt vegyen. Az ösztönzés része nyilván majd a végrehajtási utasításban kell hogy megjelenjék, de rendkívül fontos lenne. Nagyon fontosnak tartom a megelőzés vonatkozásában a nyilvánosság kérdés ét, abban a vonatkozásban is, hogy a nagyon környezetszennyezőt ki kell pellengérezni. Azon túlmenően a nyilvánosságnak vannak természetesen veszélyei is, mert ez a magyar termékekről, a magyar technológiákról szóló információt is jelentheti, és bizonyos a datokból ilyen következtetések levonhatók. S fontos a megelőzésben a hatóságok szerepe, összehangolt szerepe, összehangolt önkormányzati, felügyelőségi, ágazati, üzemi, vállalkozási szintű szerepe. Azt tartom lényegesnek, hogy gazdasági és társadalmi életü nk szerves részévé tudjon ez válni, s a kiszámíthatóság és a következetesség érvényesüljön ennek a törvénynek a megvalósítása során, és arra ösztönözze a törvény a polgárainkat. Két dolgot szeretnék végezetül megemlíteni. Az egyik a törvényben kevésbé emlí tett: a katasztrófa esete. Tehát mi van akkor, ha katasztrófahelyzet van, mondjuk, helyi szintű, regionális szintű vagy netán országos szintű? Más törvényekben van szabályozva. Ez érint törvényeket, ma is szabályozott dolgokat, de ilyen a szmog kérdése, a nagyarányú, nagy kiterjedésű vízszennyezés kérdése vagy nagy kiterjedésű talajszennyezés kérdése. Úgy gondolom, hogy ezekről a kérdésekről már itt, a kerettörvényben említést kell tenni, de a végrehajtási utasításban mindenképpen. Az utolsó kérdéskörömben pedig a hivatásos környezetvédőkről és az úgynevezett civil szervezetekről, a laikus társadalom kapcsolatáról szeretnék szólni. A környezetvédelmi bizottságnál regisztrálva van több mint 100 olyan civil szerveződés, amely a környezetvédelem valamilyen terü letére szerveződött, ottani érdekeket képvisel, s bizottságunk rendszeresen nyílt napokat tart. E törvényhez is kikértük a véleményüket, s ezen túlmenően szakértőként is működnek egyes képviselők mögött is, és a parlament szakbizottsága mögött is. Mégis sz eretném megemlíteni - és itt kapcsolódnék az előttem szólókhoz , hogy a laikus társadalom vagy a civil társadalom véleményének figyelembevételét is elismerve, az ottani szakértelmet mindenképpen fölhasználva, nagyon fontos néhány elvet rögzíteni. Az egyik a tűrés elfogadása. Ma az a tapasztalat ezeken a találkozókon, hogy az elv: tagadni mindent. Nem, és csak azért nem. Példaként szeretném megemlíteni: én a 23. számú fővárosi, budapesti választókerület egyéni képviselője vagyok, és az én kerületem az a sze rencsés kerület, ahol működik az egyetlen budapesti és talán a dorogit kivéve, az egyetlen nagy kapacitású hulladékégető, vagy hulladékhasznosító mű. A főváros a hulladékával pillanatnyilag már szinte semmit nem tud tenni: nincsenek lerakói, az égetőt nem akarják engedni működtetni, illetve a mai, 11/1991. KTM miniszteri rendeletnek megfelelően már két évvel ezelőtt be kellett volna zárni, állandóan külön engedélyekkel működtetjük, hiszen a füst kezelése nem megoldott, nem felel meg a nemzetközi előírásokna k, sőt most már a magyar miniszteri rendeletnek sem. De működni kell, vagy működtetni kell, és kompromisszumokat kell kötni. A tűrés elfogadását azért említem meg, mert új helyen égetőt nem tudunk létesíteni Budapesten, mert nem fogadja be egyetlen kerület se: kell, legyen - de ne itt; lerakót nem lehet létesíteni: kell, legyen - de ne itt. Tehát lényegében a város nem tud mit kezdeni a hulladékaival. Ugyanezt megemlíthetném a szennyvíztisztító esetében is: kell, de ne ott legyen ez a szennyvíztisztító. Teh át
