Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. február 7 (53. szám) - A szociális igazgatásról és a szociális ellátásról szóló 1993. évi III. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. GYŐRIVÁNYI SÁNDOR, a szociális és egészségügyi bizottság előadója: - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. SARKADINÉ DR. LUKOVICS ÉVA (SZDSZ):
80 Úgy vélem, abban egyetérthetünk, minden állami politikában a szociálpolitika az élő lelkiismer et, mert miközben az alkotmány és egyéb törvények szentesítik a vállalkozás szabadságát, a profitorientált társaságok piaci létét és a tőke felhalmozásának szükségességét, mindig vannak, akik ezt a versenyfutást nem győzik sem adottságaikkal, sem lehetőség eikkel, de sok más okból sem. Hozzájuk eljutni állami feladat. Az ő számukra juttatni az adóforintokból több mint kötelesség, ez erkölcs és etika kérdése is. A szociálpolitika szempontjából megoldhatatlan feladvánnyal akkor szembesülü nk, ha a helyzet olyan, hogy pont abban az esetben lenne a legnagyobb szükség a bőkezű támogatásokra, amikor a gazdaság teljesítőképessége ezt lehetetlenné teszi. Ez az ellentmondás feloldhatatlan. Esély egy közmegelégedést övező szociálpolitikára csak a b eteg gazdaság felgyógyulását követően lehetséges, miközben tudjuk, hogy a szociálpolitika nem gyógyír a beteg gazdaság számára. Keserű felismerés ez minden szociálisan elkötelezett embernek. A szűkös lehetőségek viszont nem mentesítenek bennünket az alól a felelősség alól, hogy a felismert és tetten ért méltánytalanságokat felszámoljuk vagy a gyakorlati jogalkalmazói tapasztalatokat észrevegyük és belássuk. Az előttünk fekvő törvényjavaslat éppen az előzőekben foglalt kötelezettségünknek igyekszik eleget te nni. Nem egy alapvetően átfogó és koncepcionális törvényjavaslat, sokkal inkább pontosít és kiigazít, amolyan hibaelhárító, javító munka, amit lehet kevesellni, de mindenképpen szükséges elvégezni. Arra szolgál, hogy akik alkalmazzák a szociális törvényt, mankót kapjanak, és akiket bizonyos körben méltánytalanság ért, azoknak e méltánytalan helyzete megszűnjön. A javasolt módosítás alapvetően három területet érint: a gyermeknevelési támogatás feltételrendszerét, a munkanélkülieket, ezen belül a jövedelempót ló támogatást igénybe vevőket, valamint az egyes szociális intézményben való elhelyezést. Most arra nem térek ki részletesen, mi a javaslat tételes tartalma, hiszen ezt a miniszter úr expozéjában megtette. Beszélek viszont arról, miért tartja helyesnek az SZDSZ ezt vagy azt a módosítási irányt, illetve mely körben javasol, elsősorban a szakbizottságban némi mérlegelést. Kezdjük a gyermeknevelési támogatással. Mindannyiunk örömére szolgál: 1993tól a legalább háromgyermekes családokban az édesanya otthon mar adhat egy szerény állami fizetésért, viszont ennek az otthonmaradásnak feltétele mind a mai napig egy 180 napos biztosítási idő. Ez a szabály nem tartható egy olyan szemléletű szociális stratégiában, amelyben vezérelv egy szituáció, jelen esetben a három- vagy többgyermekes család diszkriminációmentes támogatása. Ha támogatni kívánja a törvény a nagycsaládokat, el kell törölnie a 180 napos biztosítási idő létének megkövetelését, hiszen semmiféle összefüggés nincs a múlt történései és a már meglévő nagycsalá d mint helyzet között. Arról nem is szólva, a jelenlegi szabályozás össze nem tartozó dolgokat illeszt egybe, hiszen ha fizetett is valaki legalább 180 napig társadalombiztosítási járulékot, az nem abba a kasszába folyt, ahonnan most a gyermeknevelési támo gatást kell fizetni. Többen felvetették egyébként, hogy ez a változtatás majd azoknak lesz jó, akik a gyermekekből akarnak megélni. Ezzel a szemlélettel akad vitatkozni való, s arra kérem az ekként érvelőket, gondoljanak a gyerekekre, akiknek semmiféle bel eszólási lehetőségük nincs világra jöttüket illetően. Az előzetes vizsgálódás szerint ugyanis több tízezer gyermek kerülhet így legalább egy fokkal kedvezőbb helyzetbe, mint amiben jelenleg van. A szabaddemokrata frakció tehát mélységesen egyetért a 180 na pos biztosítási idő eltörlésével, annál is inkább, hiszen már annak bevezetését megelőzően, a parlamenti vitában is jeleztük ellenvetéseinket. A jelenlegi szabályoknál lényegesen családcentrikusabb a javaslat azon iránya is, amely szerint a jövőben nemcsak az anya, hanem más gyermekeket nevelő személy is igénybe veheti ezt az ellátást. További előnye lehet még, hogy valamit képes a munkanélküliség gondjain is enyhíteni. Aki ma jövedelempótló támogatást kap, nem túlzás, a legkilátástalanabb helyzetben van; a családban - már ha van - az egy főre jutó jövedelem igen csekélyke, s tartósan megélhetés, munka nélkül van. Mindenki számára csak üdvözölhető lehet az a korrekciós szándék, amely lehetővé teszi
