Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. február 28 (60. szám) - A Magyar Köztársaság Kormánya és az Osztrák Köztársaság Kormánya között személyeknek a közös államhatáron történő átvételéről szóló Egyezmény megerősítéséről szóló országgyűlési határozati javaslat , valamint a Magyar Köztársaság Kormánya és a Szlovén... - KUNCZE GÁBOR belügyminiszter:
767 általános vitája és a határozathozatalok . Az előterjesztéseket H/439443ig, a bizottságok ajánlásait pedig H/439/12től H/443/12es számon kapták kézhez képviselőtársaim. Megadom a szót Kuncze Gábor belügyminiszter úrnak, a napirendi pont előadójának. KUNCZE GÁBOR belügyminiszter : Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Az 1980as évek második felétől felerősödő nemzetközi migráció s folyamatok nemcsak Európa gazdaságilag fejlett országai számára jelentenek egyre komolyabb kihívást, hanem hazánk számára is. A keleteurópai, illetve az afroázsiai országokból a jobb megélhetés reményében a nyugateurópai országokba bevándorolni kívánók tranzitországává és egyre növekvő mértékben célországává vált a Magyar Köztársaság. A hőn áhított úticélt ezen országok megszigorított befogadási politikája és idegenrendészeti gyakorlata miatt, az előírt beutazási feltételek hiányában, nagyon sokan illeg álisan próbálják elérni. Jelentősen elszaporodtak a tiltott határátlépések, egyre aktívabbá és szervezettebbé vált az embercsempésztevékenység. (17.30) Az illegális migráció egyik legjelentősebb keletnyugati irányú útvonala Romániából, illetve Ukrajnából Magyarországon át vezet Ausztriába és a távolabbi nyugateurópai országok felé. Ausztria már hosszú ideje szorgalmazta, hogy magas szintű nemzetközi szerződésben szabályozzuk a közös államhatárt jogellenesen átlépő személyek kölcsönös visszavételi kötelez ettségét. Az illegális migrációval foglalkozó, 1991ben Berlinben, majd 1993ban Budapesten megtartott európai miniszteri konferenciákon elfogadott ajánlások is előirányozták az ezeken részt vevő államok közötti két, esetleg többoldalú toloncegyezmények l étrehozását. Ezen egyezmények alapvető rendeltetése az, hogy az illegális migránsok tartózkodása ne váljon idült társadalmi problémává, illetve hogy a külföldiek mielőbb visszajussanak származási országukba. A kormány, a kérdéskört megvizsgá lva, mindenekelőtt hazánk érdekeire, az alkotmányban foglaltakra, belső jogi szabályozásunkra, valamint a hatályos nemzetközi szerződéseinkből eredő kötelezettségeinkre figyelemmel alakította ki a toloncegyezmények létrehozására irányuló stratégiáját és ta ktikáját. Alapvető elvként az nyert megfogalmazást, hogy a Magyar Köztársaság nem válhat a részint keleti és déli irányból beáramló, részint a nyugati és északi szomszédaink, illetve a velünk nem közvetlenül szomszédos államok által visszaadott illegális b evándorlók gyűjtőhelyévé, ilyen tekintetben puffer szerepet pedig még átmenetileg sem vállalhatunk. Ugyanakkor határozott álláspontunk, hogy a toloncegyezmények nem szolgálhatnak alapul és eszközül migránsoknak a származási országukba történő tömeges vissz aszállításához. A kormány tehát nem vállalhat szerződéses kötelezettséget az illegális határátlépők más országoktól való átvételére, amíg nem biztosított az ilyen külföldiek keleti szomszédainknak történő továbbadása. Az egyes kétoldalú szerződések létreho zásának, megerősítésének és hatálybalépésének sorrendje is ennek megfelelően került kialakításra. Idáig kilenc állam kormányával került aláírásra kétoldalú toloncegyezmény. A Romániával megkötött ilyen egyezmény '94. október 30án, az Ukrajnával megkötött pedig '94. június 5én - kölcsönös megerősítésüket követően - hatályba lépett. A most önök előtt lévő, megerősítésre váró toloncegyezmények személyi hatálya - az imént említett román és ukrán egyezményhez hasonlóan - a saját állampolgárok és az állandó tar tózkodási engedéllyel rendelkező, harmadik állambeli külföldiek formalitások nélküli visszavételére, harmadik államnak a közös államhatárt jogellenesen átlépő polgára visszavételére, valamint harmadik állam jogellenesen tartózkodó állampolgárának hatósági kísérettel történő átszállítására terjed ki. A Svájci Szövetségi Tanáccsal aláírt egyezmény a személyi hatályt tekintve annyiban tér el ettől, hogy - közös államhatár nem lévén - nem tartalmazza harmadik államok államhatárt jogellenesen átlépő polgárainak visszavételét.
