Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. február 28 (60. szám) - Dr. Trombitás Zoltán (Fidesz) - a munkaügyi miniszterhez - "Az aktív foglalkoztatáspolitika problémái" címmel - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. HÉTHY LAJOS munkaügyi minisztériumi államtitkár:
753 mint az 1994. évi induló forrásállomány, elegendő lehet az aktív eszközök munkanélküliek elhelyezését célzó működtetésére. Kérdezem ez ért a tisztelt államtitkár urat, a kormány milyen lehetőséget lát a pótlólagos forrás biztosítására. Ha nincs lehetőség a forrás bővítésére, akkor a kormány által is prognosztizált munkanélküli- és jövedelempótló támogatáson lévő közel egymillió munkaképes korú lakos számára milyen eszközrendszere lesz a munkaügyi tárcának? (Taps az ellenzék soraiban.) ELNÖK (dr. Kóródi Mária) : Köszönöm szépen. Az interpellációra dr. Héthy Lajos munkaügyi minisztériumi államtitkár válaszol. Megadom a szót. DR. HÉTHY LAJOS m unkaügyi minisztériumi államtitkár : Elnök Asszony! Képviselő Úr! Tisztelt Ház! A munkaügyi tárca az elmúlt időszakban több alkalommal megszólíttatott aktív foglalkoztatáspolitika ügyében. Ennek ellenére és ezzel együtt köszönöm, hogy a képviselő úr ismét f elveti ezt a témát. Két okból: Egyfelől a kormány változatlanul elkötelezett az aktív foglalkoztatáspolitika mellett, ugyanis meggyőződésünk, hogy ezek az eszközök segíthetik elsősorban és talán kizárólag az újraelhelyezkedést. Másodszor: egy valóban saját os helyzet alakult ki az aktív foglalkoztatáspolitika területén. Ezt lehet drámai helyzetnek nevezni - én sajátos helyzetnek nevezném. Ki is térnék rá, hogy miért. Mint minden ilyen kérdésben, a pénz játszik szerepet, nevezetesen a Foglalkoztatási Alap, am elyből az aktív foglalkoztatáspolitikát finanszírozzuk. A Foglalkoztatási Alappal kapcsolatban legalább három kérdés vethető fel, tulajdonképpen a képviselő úr is érintette őket. Először is: mennyi? Tehát mi az a pénz, ami a Foglalkoztatási Alapban van. Po ntosabban: mi mennyi? Mert itt felmerül, hogy mit ad bele a költségvetés és mások. A másik kérdés, hogy az, ami annyi, az tulajdonképpen elég, sok, kevés? A harmadik kérdés pedig az, hogy ha teszem azt, elég - márpedig azt hiszem, erről van szó , akkor mi ért kevés? Tehát ha van pénz, akkor miért nincs pénz? Elnézést a kérdésfeltevésekért, de azt hiszem, érzékelteti a helyzet komplexitását és ellentmondásosságát. Az első kérdés a "mennyi". Képviselő úr azt mondja, a kormány, a költségvetés 1 milliárd forint ot ad a Foglalkoztatási Alapnak. Ez tény, így igaz. Ha ezt az 1 milliárdot egybevetjük a tavaly elköltöttel, lehet azt mondani, hogy a kormány beszél az aktív foglalkoztatáspolitikáról, de igencsak szűkmarkú. Ezzel kapcsolatban szeretném megemlíteni, hogy ez az 1 milliárd tulajdonképpen 12 milliárd - tudniillik egy érdekegyeztető tanácsi megállapodáson alapszik. A kormány 12 milliárdot kívánt adni a Foglalkoztatási Alapnak, és azt szerette volna, ha a jövedelempótló támogatást az MSZA finanszírozza. Születe tt egy olyan ÉTmegállapodás, hogy a költségvetés finanszírozza a jövedelempótló támogatást, viszont az MSZAból csoportosítunk át 11 milliárdot a Foglalkoztatási Alapba. Ez azt hiszem, technikai kérdés. Ma a Foglalkoztatási Alapban 13,3 milliárd van, és e gy ÉTmegállapodás szerint még további 5 milliárd csoportosítható bele. Ha mindezt összeadjuk, az körülbelül 18 milliárd - azt hiszem, elégséges pénz. Miért kevés mégis ez a pénz? Erről a pénzről nem a kormány dönt. Van egy döntési mechanizmus, az ÉT munka erőpiaci bizottsága, ahol munkavállalók, munkaadók, kormány együttesen hozzák a döntést. Sajnos ma úgy tűnik, hogy az itt születő, pontosabban nem születő döntések nem a szükségletekből indulnak ki, legalábbis olykor, hanem más szempontokból. Ezért alakult ki az a helyzet, hogy tulajdonképpen van pénz, de ugyanakkor a megyékben, ahol szükség lenne a felhasználásra, nincs elég pénz.
