Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. február 28 (60. szám) - Csomós László (MSZP) - az ipari és kereskedelmi miniszterhez - "Mit ér a vagyonjegy, ha nem ér semmit?" címmel - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - CSOMÓS LÁSZLÓ (MSZP): - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - SOÓS KÁROLY ATTILA ipari és kereskedelmi minisztériumi államtitkár:
739 Egyetlenegy szempontot ajánlok csak a szerződés mérlegelésekor figyelembe veendőnek. A Demisz 1989 december közepén felajánlotta a tulajdonában, kezelésében, illetve használatában lévő valamennyi ingatlanát ifjúsági célra, ifjúságpolitikai célra. Azt gondolom, ezt a kényes ügyet ennek a '89ben tett ígéretnek a végrehajtásával lehet megnyugtatóan egyszer s mindenkorra lezárni. Köszönöm a szót. (Taps a jobb oldalon.) ELNÖK (dr. Kóródi Mária) : Köszönöm szé pen. (Dr. Békesi László jelzi, hogy nem kíván szólni.) Miniszter úr nem kíván élni a viszonválasz lehetőségével. Tisztelt Országgyűlés! Most rátérünk a kérdésekre. Tájékoztatom az Országgyűlést, hogy frakción belüli csere folytán a mai kérdések sorrendjébe n a második helyen Demeter Ervin képviselőtársunknak, Magyar Demokrata Fórum, "Miért szüntették meg a Pharesegélyek általános forgalmiadómentességét?" címmel dr. Békesi László pénzügyminiszterhez benyújtott kérdése, míg a hetedik helyen Lezsák Sándor kép viselőtársunknak, Magyar Demokrata Fórum, a belügyminiszterhez benyújtott kérdése szerepel. Csomós László (MSZP) - az ipari és kereskedelmi miniszterhez - "Mit ér a vagyonjegy, ha nem ér semmit?" címmel ELNÖK (dr. Kóródi M ária) : Tisztelt Országgyűlés! Csomós László képviselőtársunk, Magyar Szocialista Párt, kérdést kíván feltenni az ipari és kereskedelmi miniszterhez "Mit ér a vagyonjegy, ha nem ér semmit?" címmel. Csomós László képviselő urat illeti meg a szó. CSOMÓS LÁSZL Ó (MSZP) : Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! A Mátravidéki Fémművek siroki gyárának privatizációja megtörtént, melynek eredményeként mintegy ezer ember került az utcára, vált munkanélkülivé. Ez egy rossz privatizációs törvény mé g rosszabbul végrehajtott eredménye. Pár évvel ezelőtt a gyár vezetői az ott dolgozókat - munkájuk elismeréseként - vagyonjegyekhez juttatták. Mivel azonban a gyárnak a gyár területén lévő úton és üzletházon kívül más vagyona nem maradt, ezek az emberek ab szolút nem számíthatnak arra, hogy a vagyonjegyük értékéből egy fillért is megkapjanak. (15.10) Az elkeseredettségüket ezeknek az embereknek csak növeli az a tény, hogy vannak olyan dolgozók, akik a vagyonjegyük értékének egy részét már megkapták. A felszá molóbiztos tájékoztatása alapján azonban a többiek nem kaphatnak semmit, mivel nincs miből fizetni. Kérdezem az államtitkár urat, hogy mire számíthatnak ezek az elkeseredett emberek, akiknek már munkahelyük nincs, munkanélküliellátásban már nem részesülne k; illetve mit ér a vagyonjegy, ha nem ér semmit? Várom az államtitkár úr válaszát. (Taps a bal oldalon.) ELNÖK (dr. Kóródi Mária) : Köszönöm szépen. A kérdésre Soós Károly Attila ipari és kereskedelmi minisztériumi politikai államtitkár válaszol. Megadom a szót. SOÓS KÁROLY ATTILA ipari és kereskedelmi minisztériumi államtitkár : Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Úr! Válaszomat az Állami Vagyonügynökséggel egyeztetve adom. A keleti piacait elvesztő Mátravidéki Fémművek nagyon súlyos ga zdasági helyzetbe került. 1993ban a vállalat privatizációjának kezdetekor az alkalmazottak száma ennél a cégnél 1200 fő volt. Ebből közel 100 fő korengedménnyel nyugdíjba vonult, és közel 100 fő jelenleg is jogi létszámban,
