Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. február 28 (60. szám) - Az állam tulajdonában lévő vállalkozói vagyon értékesítéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Salamon László): - DR. TAKÁCS IMRE (MSZP):
721 Ahhoz, hogy nálunk a privatizációs törvénytervezet a nyilvánosságnak és az etikai normáknak megfeleljen, véleményem szerint legalább három követelménynek kell megfelelnie. A privatizáció során nem lehet áthárítani másokra e lfogadhatatlan kockázatot. Az eddigi privatizációs gyakorlat sokszor elfogadhatatlan kockázatot hárított át elsősorban a kisebb tőkésekre. A másik: kielégítően informálni kell azokat, akik a privatizációs folyamatban részt vesznek. Ez az információ az elmú lt háromnégy évben nem mindig volt kielégítő. Még egy fontos etikai követelmény van, amit a törvénytervezetnél feltétlenül figyelembe kell venni azt, hogy az ide bejövő külföldi tőke a közjavak területén ne okozzon negatív externáliákat, ne okozzon negatí v külső hatásokat. Nemrégen, a napokban hallottam, hogy Ózdon akar letelepedni egy külföldi tőkés, műanyagfeldolgozással akar foglalkozni. Nyilvánvaló, hogy ennek több értelemben is lehet negatív externáliája, és a privatizációs törvényben ezeket a külső negatív hatásokat feltétlenül el kell majd kerülni vagy lehetőség szerint csökkenteni. A privatizáció nagy kérdése a gyorsítás is. Erről nagyon sok képviselőtársam szólt. Megmondom őszintén, mindig kétkedve fogadom a tanácsadó szervezetek azon véleményét, amely szerint a privatizációs folyamat minden havi késedelme körülbelül hatmilliárd forint nemzetgazdasági veszteséget eredményez. Ez az összeg már a csapból is folyik. Ennek az összegnek a megállapítása igen nehéz. (12.50) Biztos, hogy gyorsítani kell. Ez a megállapítás figyelemre méltó. De nem hozhat létre olyan döntéseket, amelyek eredményeként elkótyavetyéljük a nemzeti vagyont. A törvényjavaslat ennek kapcsán jól differenciál, amikor egyes esetekben centralizáltan, más viszonylatban viszont decentraliz áltan, üzletszerű, piaci privatizációról beszél. Igen lényeges a körültekintő, megalapozott piaci és üzleti értékelés kombinált alkalmazása a vagyon meghatározásánál, és főképpen annak elemzése, és ezt elfelejtettük az eddigi elemzések során, hogy milyen a más országok vállalataihoz képest a magyar vállalatok kínálata, és tendenciájában ez a kínálat hogyan fog alakulni. Tehát akkor, amikor a vagyont megállapítjuk, nem elég csak a piaci és az üzleti értékelést elemezni, hanem a várható kínálatot nemzetközi v onatkozásban is fel kell mérni, és ha ez a kínálat a magyar vállalatok számára kedvezőtlenül alakul, akkor gyorsítsunk. De ha a kínálat kedvezően alakul, akkor érdemes még várni, és az eddig hozzászóló képviselőtársaim erről a kínálati helyzetről elfeledke ztek. Pedig nagyon lényeges eleme a privatizációs törvénynek. Még egy másik: amikor én azt mondom, hogy vagyonmegállapítás, akkor nemcsak a fizikálisan jelen lévő javakra gondolok, hanem ahogy Szabó Katalin akadémikus mondja, az úgynevezett lágy árukra is, a szellemi értékekre. A szellemi értékekre, az információkra. A lágy áruk egyre inkább szerepet játszanak a vállalatok értékelésénél, és ezeket pontosan felmérni, hogy ezeknek milyen értéke van, igen nehéz. Nemzetközi vonatkozásban több anyagot megnéztem, és Japánban már a modern vállalatok termékei költségeinek mintegy 7080 százalékát a lágy áruk, az információk teszik ki. Másik nagy kérdés az, hogy a külföldi tőke bevonását hogyan kezeljük. Alaposan mérlegelni kell azt, hogy szakmai vagy pénzügyi befekt etőkre építsüke a magánosítást. Nyilvánvaló, hogy a vegyes megoldás a jó. Ha a pénzügyi befektetőkre építjük a magánosítást, akkor több forráshoz juthatunk, viszont a pénzügyi befektetők érzékenyebbek a politikai és gazdasági folyamatokra, így negatív vál tozások esetén gyorsan kivonhatják a tőkéjüket. A tőkebefektetést vagy a tőkekivonást csak a fejlett tőzsde tudja biztosítani, ezért a privatizációs törvénnyel együtt mindent meg kell tennünk a tőzsde fejlesztése érdekében. A magánosítás révén a kutatók is és mások is sokszor felvetik, hogy vegyes tulajdonú vagy ne vegyes tulajdonú legyene az a vállalat, amit létrehozunk. Gyakorlatilag ennek azért nincs nagy jelentősége, mert egy nagy részvénytársaságnál nem a részvényesek, hanem a menedzserek és az
