Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. február 28 (60. szám) - Az állam tulajdonában lévő vállalkozói vagyon értékesítéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Salamon László): - MÁDI LÁSZLÓ (Fidesz):
718 A gyorsítás is olyan szempont, ami önmagában szintén keveset mond. Abban mindannyian egyetértünk, hogy a privatizációt lehetőség szerint gyorsítani kell. Ez persze nem jelenti azt, hogy bizonyos szempontokat ne vennénk figyelembe. Például arra gondo lok, hogy a monopolhelyzeteket - ahol nem természetes monopóliumok vannak - lehetőség szerint meg kell szüntetni, illetve csökkenteni kell, s a privatizáció gyorsítása nem lehet az indoka annak, hogy erről a körülményről elfeledkezzünk. Azt is látni kell - számos érv és számos ágazati érdek is szól mellette , hogy a külföldi partnerek bevonását a privatizációba valamilyen szinten korlátozni kell. Például korlátozni kell az olyan stratégiai ágazatokban, ahol a magyar ellátási kötelezettség vagy a magyar érd ekek ezt az igényt megfogalmazzák; ugyanakkor azt is látni kell, hogy nagyobb tőkebefektetési igényű vállalatoknál, ágazatoknál a külföldi tőke bejövetele - amennyiben az a stratégiai magyar érdekekkel nem ütközik - igenis indokolt. Indokolt egyrészt a tők ebevonás szempontjából, másrészt a piacszerzés, harmadrészt a munkakultúra, és nem utolsósorban az adósságállomány karbantartása és kezelése okán is. Tehát azokban a szektorokban, ahol a piaci privatizáció kapcsán komolyabb tőkeerejű és stratégiai szempont ból is elfogadható partnerekkel történő privatizáció indokolt lehet, ott egyértelműen a tőkebevonásos, tőkeemeléses privatizációt támogatjuk. Ez a megjegyzés egyértelműen magyarázható foglalkoztatáspolitikai indokból is. Ugyanakkor vannak olyan területek, ahol bevételi vagy tőkebevonási okokból bizonyos szereplők bevonása nem célszerű. Olyanokra gondolok, ahol az MRPnek nagyobb területe van. Ezeken a területeken viszont, ahol nagy tőkebevonást igazából nem remélhetünk, a foglalkoztatáspolitikai követelmény eknek és garanciáknak igenis indokoltsága és lehetősége van. Tehát ahol tőkebevonással vagy eladásiárbeli követelményekkel a vevőkkel szemben nem tudunk fellépni, hanem egy olyan munkavállalói résztulajdonosi program keretében kívánjuk eladni a cégeket, a hol az ott dolgozók jutnának tulajdonrészhez, ott a foglalkoztatáspolitikai kikötéseknek és garanciáknak igenis tág tere van. A másik gondolati kör a társadalombiztosítás kérdése. 1992ben született egy parlamenti döntés, amely alapján 300 milliárdos vagyo njuttatásban kell részesíteni a társadalombiztosítást. Sajnos azóta mind az előző, mind a jelenlegi kormány ebben az ügyben mulasztásos törvénysértés állapotában van, az ebből a törvényi szabályozásból eredő kötelezettségét nem tudta teljesíteni, és a hely zet nagyon erősen bizonytalan. Bizonytalan, hogy mekkora vagyont, mikor és technikailag milyen formában juttatunk a tbnek. A helyzet persze más, mint volt 1992ben, és ezzel a helyzettel szembe kell nézni. Nagyon nagymértékben csökkent az a vagyoni kör, a honnan a 300 milliárd forint rendelkezésre állna; azóta a társadalombiztosítás is önkormányzati helyzetbe került, ami nem teljesen ugyanaz a helyzet, mint az államigazgatási felügyelet esetében. Látni kell, hogy a társadalombiztosítás likviditási zavarai e rőteljesen indokolttá teszik egy átadandó vagyon esetében a privatizálási kényszert, amely kapcsán nagyon komoly szakmai aggályok merülnek fel. Vajon a társadalombiztosítás szakmai és egyéb szempontok alapján megfelelő szervezete arra, hogy főprivatizatőr i szerepkörbe kerüljön, hiszen a 300 milliárd forintos vagyoni háttér igen erőteljes privatizációs lehetőséget adna számára? Egyébként ha tulajdonosnak tesszük meg, akkor nem lehet megtiltani a társadalombiztosításnak a privatizálási lehetőséget, hiszen ak kor maga jár el tulajdonosi szerepkörében. Ez ugyanakkor a vagyonkezelés kapcsán is nyilvánvalóan felveti azt a rendkívül komoly aggályunkat, hogy vajon jó tulajdonose a társadalombiztosítás, hiszen hallottuk, hogy havi 56 milliárd forint - ezek nyilvánv alóan becsült adatok - az állami tulajdonosi körben előforduló vagyonvesztés. Tehát ha egyet is értünk azzal, hogy kisebbségi tulajdonhányadokat kapjon - s azt hiszem, ez kulcskérdés, és ehhez minden parlamenti párt ragaszkodik is, hogy ha a társadalombizt osítás kap vagyont, akkor kisebbségi vagyonrészeket kapjon , de amennyiben nincsenek megfelelő szakmai befektetők, akkor a vagyonkezelési kérdés nincs megfelelően megoldva.
