Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. február 7 (53. szám) - A nyugellátások és nyugdíjszerű rendszeres szociális ellátások 1995. évi márciusi emeléséről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - SZIGETI GYÖRGY (SZDSZ):
72 Még azt sem mondhatjuk, hogy talán az önkormányzatok többet tudnak segíteni a nehéz helyzetbe kerülteken, és így a nyugdíjasokon is. Hiszen ezek az önkormányzatok is rosszabb helyzetben vannak. Az 1995. évi költségvetés is lényegesen nehezebb hel yzetbe hozta őket, mint mondjuk az 1993. évi költségvetés. (9.50) Bár meg kell mondjam, ellenzéki voltam akkor is, és akkor is keményen szóltunk a kormánnyal szemben, de '93ban azért valamivel többet kaptak attól a kormánytól, mint most ettől a kormánytól kapnak az önkormányzatok. Az önkormányzatok, mint mindnyájan tudjuk, el vannak adósodva és nagy kamatterheket kell viselniük, legalábbis többségükben, éppen ezért a szociális kiadásokra még kevesebb lehetőségük van, és még kevesebbet tudnak adni a rászoru lóknak, márpedig a rászorulók egy jelentős része nyilván a nyugdíjas, a másik pedig főleg a kisgyerekes családokból kerül ki. A gyógyszeráremelésekről is szó volt itt ma. Nyilván a gyógyszeráremelések is leginkább a nyugdíjasokat érintik. Én azt gondolom, hogyha a kormányzatnak több a bevétele az adókból, több a bevétele a legkülönbözőbb áremelésekből, akkor igenis van pénz arra, hogy többet adjunk a nyugdíjemelésre. Béki Gabriella képviselőtársam említette, hogy semmi realitása nincs a magasabb nyugdíjemel ésnek, és nehéz vitába szállni ezzel az előterjesztéssel; illetve jó lenne vitába szállni, talán így fogalmazott. Én nem tudom, hogy jó lennee vitába szállni, vitába kell szállni vele, mert ez nem jó előterjesztés. Itt mindenképpen ennél magasabb emelést kell megvalósítani. Azt is el kell mondanom, szintén Béki Gabriellára utalva, hogy realitása vane vagy nincs realitása a magasabb emelésnek. Az, hogy egyszer megígérték és két év óta folyamatosan ígérték a kormánypárti képviselőtársaim, természetesen önma gában még realitást nem jelent, hisz a választási ígéretek nem mindig betartandó dolgok, én ezt megértem, rendben van. De jobb kormányzással, a gazdaság jobb irányításával igenis volna arra lehetőség, hogy többet emeljünk. Vagy ha kevesebbet akarnak emelni , akkor az is egy megoldás lenne, hogy kisebb adóemeléssel és kisebb áremeléssel nem szorulnának rá annyira az emberek arra, hogy emeljenek. Tisztelt Képviselőtársaim! Nem akarom húzni az időt. Éppen ezért én is azt gondolom, hogy természetesen a benyújtot t emelést a Fidesz frakciója is meg fogja szavazni, mert ez egy olyan minimum, amit mindenképpen meg kell hogy szavazzunk. De mi ennél többet szeretnénk, és hallgatnánk önökre, ha többet terjesztenének elő. De úgy érzem, ez a pillanat az, amikor eljött az igazság pillanata. Önök éveken keresztül ígérgettek, a kampányban is ígérgettek, a kormányprogramban is ígérgettek, most már egyszer be kellene tartani valamelyik ígéretet. Próbálják elkezdeni talán a nagyobb nyugdíjemeléssel. Köszönöm szépen. (Taps a jobb oldalon.) ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes) : Megköszönöm dr. Trombitás Zoltánnak elhangzott beszédét, és kérem, hogy jelezze a következő felszólalás után, hogy módosító indítványt kívánnake beadni a Fidesz részéről. Kétperces fölszólalásra kért lehetőség et Szigeti György, a Szabad Demokraták Szövetségének képviselője. Megadom a szót. SZIGETI GYÖRGY (SZDSZ) : Köszönöm a szót, elnök asszony. Igaza van Trombitás Zoltán képviselőtársamnak, hogy az igazság pillanata is elkövetkezik, és az ő hozzászólását szeret ném azzal kiegészíteni, s egyben emlékezetét is felfrissíteni, hogy '92 és '93 fordulóján másképp történtek az események. Egyszer szavaztunk '92 decemberében a társadalombiztosítás '93as költségvetéséről, és szorgalmazták a szabaddemokraták, hogy 16 száza lékos nyugdíjemelés következzék be. Ennek oka az volt, hogy a várható prognózisok szerint a nettó átlagkeresetkiáramlás 16 százalék lesz. Ezt az álláspontot erősítettük meg februárban is.
