Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. február 28 (60. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - CSÉPE BÉLA (KDNP):
674 Napirenden kívüli felszólalók: ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes) : Tisztelt Országgyűlés! A mai ülésnapon napirend előtt, rendkívüli ügyben felszólalásra jelentkezett Csépe Béla frakcióvezetőhelyettes úr, a Kereszténydemokrata Néppárt részé ről. Megadom a szót Csépe Béla képviselő úrnak. CSÉPE BÉLA (KDNP) : Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! A kormányzó koalíció történetének, úgy vélem, korszakalkotó eseményeként kerül sor három olyan, talán legfontosabb gazdasági kulcspozíció betöltésére, mint a pénzügyminiszteré, a Magyar Nemzeti Bank elnökéé és a privatizációs miniszteré. Mivel napjainkban - és bizonyára még nagyon sokáig - a gazdaság helyzete és alakulása a lakosságot leginkább foglalkoztató kérdés, ezzel kapcsolatban szeretnénk örömünke t és egyben aggodalmunkat kifejezni. Örömünket azért, mert végre megszűnik az a példátlan állapot, amikor egyszerre három ilyen fontos poszton kellett várni a kinevezéseket; aggályunkat azért, hogy lesze gazdaságpolitikai korrekció, és egyáltalán milyen i rányban mennek tovább a dolgok. Ezzel kapcsolatban most három vonatkozást szeretnék kiemelni. Meg kell hogy szűnjön végre a gazdasági kérdések kezelésének politikai felhangja, beleértve azt a választási frazeológiát is, mely szerint a gazdaság rosszabb áll apotban volt 1994ben, mint 1990ben. A Magyar Nemzeti Bank immár kinevezett elnökének értékelése a költségvetési bizottságban történt meghallgatása során ezt egyáltalán nem támasztotta alá. Az ország gazdasági helyzetének a valóságosnál sötétebb színben v aló feltüntetése nagyon sok kárt okozott az országnak, és nagyban hozzájárult ahhoz a bizalomvesztési folyamathoz, amelynek még ma is tanúi vagyunk. Ezt sürgősen meg kell állítani. A másik gazdaságpolitikai probléma az egyensúly és növekedés merev szembeál lítása. Törjön utat végre az a felismerés, hogy a piacgazdaság már kialakult körülményei között igenis létezik egyensúlyjavító és őrző növekedés. 1994 igenis felmutatott már olyan kedvező tendenciákat sok területen, amelyek már egy tartós növekedés alapj ává válhattak. A harmadik a privatizáció ügye, amelyet nem szabad egy szűk körű pénzügyi szemlélet prédájává tenni. Az új vezetők eddigi megnyilatkozásai erre reményt nyújtanak. Azonban autentikus személytől is elhangzott olyan baljós vélemény, hogy itt ko rmányvezérlésről lehet majd szó bizonyos rétegek tulajdonhoz juttatása céljából. A privatizációnak a gazdaság szerkezetátalakítását és a hatékonyság növelését kell szolgálnia, valamint hazai tulajdonosréteg kialakulását, de egyenlő esélyekkel. Mára már vil ágossá vált, hogy a személyi változások nem jelentik a gazdaságpolitika változatlanságát; ahogy az a pénzügyminiszter lemondásakor elhangzott. Mindenképpen gazdaságpolitikai korrekció szükséges, s ha ez így lesz, akkor a személycseréken túl valóban korszak alkotó lehet a koalíció történetében. Az új vezetők nyilatkozataiban pozitív változások elemeit is fel lehet fedezni; főleg az exportorientált növekedés elősegítése és a privatizáció kezelése területén. Most, amikor munkájukhoz sikert kívánunk, elsősorban ezekre a tényezőkre gondolunk. Ugyanakkor aggodalmunkat fejezzük ki, hogy lesze elég bátorságuk ezeket az elemeket megtartani és továbbfejleszteni, mert ha nem, akkor sajnos negatív változások is várhatók.
