Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. február 7 (53. szám) - A nyugellátások és nyugdíjszerű rendszeres szociális ellátások 1995. évi márciusi emeléséről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - CZOMA KÁLMÁN (FKGP):
68 Az előttünk fekvő országgyűlési határozati javaslat, mint azt hallhattuk az imént is, 10 százalékos nyugdíjemelésrő l rendelkezik. (9.30) Képviselőtársaim! Jó lenne vitába szállni ezzel a tervezettel. Jó lenne azt mondani, hogy ez elképesztően kevés a januári áremelésekhez viszonyítva - és általában a várható áremelésekhez viszonyítva. Tudnunk kell, hogy a nyugdíjas ház tartások 40 százaléka ma már a létminimum szintjén él, ahol nincsenek tartalékok, ahol az időszámítást ahhoz viszonyítják, hogy mikor csenget a postás a nyugdíjjal. Jó lenne javaslatot tenni egy lényegesen nagyobb mértékű emelésre. De mindannyian tudjuk, h ogy ennek semmi realitása nincsen. Valójában ezt a rövid megszólalási lehetőséget arra szeretném kihasználni, hogy a lakosság számára is nyilvánvalóvá tegyem: nem a képviselők jóindulatán múlik, hogy mennyi lesz ebben az évben a nyugdíjemelés. Hogy mennyit emelhetünk, azt egyrészt törvény szabályozza számunkra - amiről említést tett a miniszter úr is: a mindenkori várható nettó átlagkeresetnövekedéshez kell igazítani a nyugdíjemelést , másrészt pedig a kormányzat és a Nyugdíjbiztosítási Önkormányzat alkuf olyamatában alakul ki ennek az emelésnek a pontos mértéke. Ilyen módon a döntés előkészítésének ebben a szakaszában nincs már lehetőség arra, hogy érdemben változtassunk a javaslaton. Egyetlen nyitott kérdést hagy ez a tervezet - amiről a miniszter úr is e mlítést tett , hogy legyene felső határa a nyugdíjemelésnek, vagy ne legyen. Ez sokkal inkább elvi kérdés, mint gyakorlati, hiszen elhangzott, hogy nagyon kevés embert érint. Részben ezért, részben a szolidaritás okán a szabaddemokraták most úgy foglalna k állást, hogy a "B" változatra szavaznak, tehát a felső korlát beépítése mellett döntünk. Mindent egybevetve, arra kérem képviselőtársaimat - épp úgy, mint ahogy azt a miniszter úr is tette , hogy ne sokat vitatkozzunk ezen a határozati javaslaton, hanem próbáljuk minél gyorsabban elfogadni, hogy márciusban realizálódhasson a nyugdíjemelés. Köszönöm a szót. (Taps.) ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes) : Köszönöm Béki Gabriella képviselő asszony felszólalását. Czoma Kálmán független kisgazdapárti képviselő köv etkezik. Szólásra készül dr. Szilágyiné Császár Terézia, a Kereszténydemokrata Néppárt részéről. Megadom a szót Czoma Kálmán képviselő úrnak. CZOMA KÁLMÁN (FKGP) : Köszönöm, elnök asszony, a szót. Tisztelt Országgyűlés! Azt hiszem, a világon egyik legvitato ttabb dolog a pénz, mely a legrelatívabban értékelhető, hiszen az mindig lehet sok és lehet az kevés is - attól függ, ki kapja vagy ki adja. Aki kapja, annak természetesen mindig kevés, aki adja, annak mindig sok. Így van a kisnyugdíjas is, amikor megkapja a kevés kis nyugdíját - ami valóban nagyon kevés , ha elmegy a piacra vagy az üzletbe vásárolni, mindig sokat fizet. Tehát a kevésből fizeti a sokat. Ezért relatív, hogy mi a kevés és mi a sok. De térjünk a tárgyra! Amikor a nyugellátások emeléséről kell döntenünk, az én gondolatomban az életük delén már régen túl lévő, a munkában megfáradt, sok esetben elesett emberek jelennek meg. Köztük éltem, amikor nagyon sokat dolgoztak kevés pénzért, köztük járok most is, amikor az akkori kevés fizetésük után megál lapított kis nyugdíjból tengődnek. Ez a népréteg mindig csak dolgozott, nem pihent, nem volt ideje, se pénze arra, hogy egyszer elmenjen nyaralni, mert háromnaponként, kétnaponként vette ki a fizetett szabadságát azért, hogy a mezei munkáját el tudja végez ni, ami tulajdonképpen az alacsony fizetését kiegészítette - mert különben nem tudott volna megélni. Ez volt az, amit abban az időben kétlakiságnak neveztek: tehát
