Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak

1995. február 27 (59. szám) - Az életüktől és szabadságuktól politikai okból megfosztottak kárpótlásáról szóló 1992. évi XXXII. törvény módósításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Salamon László): - GELLÉRT KIS GÁBOR (MSZP): - ELNÖK (dr. Salamon László): - MÉCS IMRE (SZDSZ): - ELNÖK (dr. Salamon László): - DR. KÓNYA IMRE (MDF): - ELNÖK (dr. Salamon László):

647 ezáltal becsapják azokat, akiket kárpótolni akarnak, így tehát a törvény nem érheti el a célját. S most

ennek az új kormánynak a feladata ezt rendbe rakn

i. Mécs Imrének igaza lehet abban, hogy egyremásra halnak meg azok az emberek, akik a

kárpótlás életjáradékra váltásában részesülhetnének, és számuk egyre kevesebb lesz. Sajnos igaza

van. Mindazonáltal, ha az Országgyűlés az előttünk fekvő két módosítást - amelyek az életjáradékra

történő átválthatást teszik lehetővé - megszavazza, ez az előzetes becslések szerint hozzávetőleg

100150 milliárd forint pluszterhet jelent a költségvetésnek, elhúzódóan. Sajnos ez a helyzet, ezt

mutatják a számítások. ELNÖK (dr

. Salamon László)

: Képviselő úr, a két perc már lejárt. GELLÉRT KIS GÁBOR (MSZP)

: Tudomásul vettem. Köszönöm.

(Taps a bal oldalon.) ELNÖK (dr. Salamon László)

: Köszönöm. Mécs Imre képviselő úr is kért kétperces megszólalási lehetőséget. Megadom a szót. MÉC

S IMRE (SZDSZ)

: Egészen rövid leszek. A tények kemény dolgok, de szerencsére a jegyzőkönyv is az, amely

rögzíti, hogy mi akkor támogattuk Zimányi Tibornak azt a javaslatát, hogy a törvényhozás az első

kárpótlási törvényben együtt rendezze az életüktől és s

zabadságuktól megfosztottak kárpótlását a

föld- és egyéb vagyoni kárpótlásokkal. Elfogadom azt az érvet, hogy ez a privatizációt segítette elő;

de miért hátráltatta volna a privatizációt, ha a volt elítéltek is földhöz juthattak volna? Egyáltalán

nem hátrá

ltatta, hanem elősegítette volna, s azért az erkölcsi értékek és a sorrend is megmaradhatott

volna. Köszönöm.

(Taps a bal oldalon.) ELNÖK (dr. Salamon László)

: Köszönöm. Kétperces viszonválaszra megadom a szót Kónya Imrének. DR. KÓNYA IMRE (MDF)

: Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Gellért Kis Gábor mondandójára szeretnék reagálni. Némileg

más az érvelése, mint Mécs Imréé. Szeretném a figyelmébe ajánlani, hogy természetesen semmiféle beismerésről nincs szó. Ma is

úgy gondolom, hogy helyesen járt el az elmúlt p

arlament, amikor először azt a kérdést döntötte el,

hogy privatizáció legyene vagy reprivatizáció. Tehát a tulajdonjogot szerette volna stabilizálni, és

utána tért rá más kérdésekre. Egyáltalán nem arról van szó - ahogy ő fogalmazott , hogy elismertük: a

z erkölcsi megfontolás

helyett a politikai megfontolást helyeztük előtérbe. Egyébként is igen furcsa dolog erkölcsi

megfontolásról beszélni, mert az, amivel az elmúlt parlament szembekerült, az rettenetes nagy

tömege volt a rendezendő és helyreteendő dolgo

knak, éppen az azt megelőző negyven év

erkölcstelensége következtében. Az volt a mi felelősségünk, hogy ez alatt a négy év alatt annyi

mindent kellett egyszerre rendbe tennünk, és ezért kellett bizonyos sorrendiséget megszabni. S

mielőtt visszatértünk voln

a azoknak a károknak a rendbehozatalára, amelyek "csak" erkölcsi kárként

jelentkeztek, a továbbhaladás érdekében az volt az elsődleges célunk, hogy mindenekelőtt a

tulajdonviszonyokat stabilizáljuk. Ez volt az elsődleges felelősségünk - és nem politikai

sz

empontból; vagy ha tetszik, politikai szempontból , hogy a továbbhaladás érdekében a jövőre

mutatóan rendezzük a dolgokat, és csak ezután térhettünk vissza erkölcsi kérdésekre. Köszönöm szépen.

(Taps a jobb oldalon.) ELNÖK (dr. Salamon László)

: Köszönö

m. Tisztelt Országgyűlés! Megkérdezem képviselőtársaimat, kíváne még valaki az

általános vitában felszólalni.

(Dr. Győriványi Sándor jelentkezik.) Ügyrendi kérdésben kíván