Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. február 27 (59. szám) - Az életüktől és szabadságuktól politikai okból megfosztottak kárpótlásáról szóló 1992. évi XXXII. törvény módósításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Salamon László): - DR. KÓNYA IMRE (MDF): - ELNÖK (dr. Salamon László): - DR. KÓNYA IMRE (MDF):
645 öröklési joga úgy, ahogy az eredeti törvén yben van, és ezt be lehetne építeni a kormány törvényjavaslatába, akkor ez lenne a legmegnyugtatóbb megoldás. Azt is szeretném kérni a kormánytól, mivel valóban nagyon súlyos erkölcsi kötelességünk, hogy a kárpótlási jegyek értékét emeljük föl. Ez rendkívü l fontos, és ezért tenni kell. Különösen nehéz ez, belátom, amikor az Alkotmánybíróság határozata alapján újabb kárvallott rétegeket kell bevonnunk. Igazságos, tökéletesen igazságos. Nem akarok megint történelemórát tartani az előző ciklusból, amikor Suchm an Tamással éppen azokat a kategóriákat próbáltuk az életüktől és szabadságuktól megfosztottak törvényjavaslatába jogosan behelyezni, akiket most az Alkotmánybíróság utólag tesz be, még jobban megnehezítve a helyzetet. Sajnos, ott is igaz az, hogy a halál könnyít a helyzeten, hiszen amióta folyik ez a tohuvabohu, évek óta, hányan haltak meg, akik nem részesülhettek ebben a minimális kárpótlásban. Úgy gondolom, a kormánynak igenis, a privatizációs ajánlatból kell adni a kárpótoltak számára is, és meg kell ta lálni azt a megoldást, hogy ne éljenek vissza a szerencsétlen kárpótoltak nehéz helyzetével, és ne folytatódjon a kárpótlási jegyek mélyrepülése. A magam részéről tehát támogatom a kormány javaslatát, ami egyébként a következő napirendi pont. S azt kérem S epsey Tamástól, hogy módosító indítványokkal javítsa fel a kormány javaslatát, mert az tűnik a legjobb megoldásnak. Köszönöm a türelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.) ELNÖK (dr. Salamon László) : Megadom a szót Kónya Imrének, a Magyar Demokrata Fórum k épviselőcsoportjából. DR. KÓNYA IMRE (MDF) : (Szomszédja helyén és mikrofonjával kezdi el beszédét.) Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! ELNÖK (dr. Salamon László) : Nincs hang, de azt hiszem, egy székkel arrébb kell lépni... Köszönöm. (Dr. Kónya Imre saját helyén és mikrofonjával folytatja.) DR. KÓNYA IMRE (MDF) : Köszönöm szépen. Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Csak nagyon röviden szeretnék Mécs Imre szavaira reflektálni. Úgy gondolom, senki nem vitatja el, hogy az elveszett életek, a börtönben eltöltö tt évek, illetőleg az elrabolt vagyon vonatkozásában, ha egyáltalán olyan helyzetbe kerülünk, hogy egy rangsort kell felállítani, akkor a legsúlyosabb sérelem bizonyára azt érte, akinek az életét vették el jogtalanul. Utána valóban az szenvedte a legnagyob b sérelmet, akit igazságtalanul és jogtalanul börtönbe zártak vagy egyéb módon fosztottak meg szabadságától, és csak ez után következik az a sérelem, amelyet a vagyontól való megfosztás jelentett. Az, hogy az elmúlt Országgyűlés nem ilyen sorrendben próbál ta a kárpótlást megoldani, egyszerűen abból következett, hogy a tulajdonjog kérdését kellett rendeznünk. Nevezetesen: az állami tulajdon privatizálásában kellett mondanunk az Országgyűlésben egy olyan szót, amely a jövőre irányt mutat. Mindaddig, amíg nem dőlt el az a kérdés, hogy privatizáció vagy reprivatizáció legyen, mindaddig, ameddig nem lehetett dönteni abban a kérdésben, hogy vajon a többnyire jogtalanul szerzett állami tulajdon sorsa hogyan rendeződjék el, nem lehetett továbblépni az ország és a to vábbhaladás szempontjából alapvető kérdésben: a tulajdonjog kérdésében. Ezért került előtérbe a vagyoni kárpótlás kérdése, ugyanis az elmúlt parlamenti többség úgy döntött - meggyőződésem szerint racionálisan , hogy nem a reprivatizáció, hanem a privatizá ció útjára lép. (17.00) Ugyanakkor a privatizáción belül az igazságtétel elemét is igyekezett érvényesíteni. Ezt szolgálta a vagyoni kárpótlás intézménye.
