Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. február 27 (59. szám) - Az életüktől és szabadságuktól politikai okból megfosztottak kárpótlásáról szóló 1992. évi XXXII. törvény módósításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - DR. SEPSEY TAMÁS (MDF), a napirendi pont előadója: - ELNÖK (dr. Salamon László): - DR. SEPSEY TAMÁS (MDF), a napirendi pont előadója:
637 Tisztelt Országgyűlés! Soron következik az életüktől és szabadságuktól politikai okból jogtalanul megfosztottak kárpótlásáról szóló 1992. évi XXXII. törvény módosítása tárgyában benyújtott törvényjavaslat általános vitájának folytatása és lezárása. Dr. Se psey Tamás képviselő úr előterjesztését T/88. számon kapták kézhez képviselőtársaim. A bizottságok ajánlásaikat kialakították, ezeket T/88/1es, illetőleg 2es számon juttattuk el képviselőtársainkhoz. Bejelentem, hogy Sepsey Tamás képviselő úr előterjeszt ésében - elírási hiba miatt - téves cím, illetve felvezető szöveg szerepel. A hibát korrigáló új változatot T/88/3. számon nyújtotta be a képviselő úr. Az előterjesztés címét a napirendi pont megnyitásakor már helyesen ismertettük. Emlékeztetem önöket, hog y múlt heti ülésünkön az általános vitát megnyitottuk, de az expozé elhangzására nem került sor. Megadom a szót dr. Sepsey Tamás képviselő úrnak, a napirendi pont előadójának. Képviselő úr, a helyéről kíván szólni vagy innen? DR. SEPSEY TAMÁS (MDF), a napi rendi pont előadója: A helyemről. ELNÖK (dr. Salamon László) : Tessék. DR. SEPSEY TAMÁS (MDF), a napirendi pont előadója : Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Engedjék meg nekem, hogy a törvényjavaslat indokolásá t azzal kezdjem, hogy köszönetet mondjak azon képviselőtársaimnak - s többségükben a kormányzó pártok képviselőinek , akik igenlő szavazataikkal a költségvetési és az emberi jogi bizottságban támogatták a javaslatomat, és ezáltal hozzájárultak ahhoz, hogy a plénum azt meg tudja vitatni. Nagyon remélem, hogy amikor végszavazásra kerül a sor, a Ház ugyanúgy támogatni fogja az elképzelésemet. Azért kellett külön kiemelnem a köszönetemet, mert magának a kárpótlásnak a témája ebben a Házban a korábbi időszakban is, és a mostani időszakban is éles indulatokat váltott ki. Én megpróbálom ma fékezni magamat, és nem szólni a Torgyán József vezette kisgazdapárt elképzeléseiről, mert akkor még előfordulhat, hogy Ausztráliából az elnök úr repülőgépre száll és visszajön (Derültség.) , hogy hallotta: valamit mondott a Sepsey Tamás. Ettől függetlenül el fogja mondani, hogy mit gondol ebben a kérdésben. Nagyon szükséges, hogy alázattal közelítsünk ehhez a témához, és megpróbáljunk politikamentesen szólni erről. S azzal is tis ztában vagyok, hogy időnként az én kijelentéseim sem aratnak éppen osztatlan sikert, de nagyon kérem képviselőtársaimat, hogy ez az ellenszenv ne érződjék a kárpótlás ügyén. 1990től még a régi, a szocialista időszakban megválasztott parlamentnek az idejét ől datálhatjuk a kárpótlás szükségességét. Ezt azért tartom időszerűnek elmondani, mert nagyon sokan úgy gondolják - és ebben a Házban is igen sokszor elhangzott , hogy az Antallkormányzatnak volt az úri passziója a kárpótlás. Engedtessék meg nekem, hogy néhány jogszabályt idézzek, hogy rámutassak arra: az 1990ben szabadon megválasztott Országgyűlésnek és az akkor kormányzatnak jogi kötelezettsége volt az Országgyűlés elé beterjeszteni a kárpótlási törvényeket. Az 1990. évi XXVI. törvény, amely az 1945 é s 1963 között törvénysértő módon elítéltek ítéleteinek semmissé nyilvánításáról szól, a 6. § (2) bekezdésében azt mondja ki, hogy ezen semmissé nyilvánított ítéletek kapcsán keletkező anyagi jóvátételről külön kárpótlási törvény fog rendelkezni. A Magyar O rszággyűlés 1989. - hangsúlyoznám még egyszer: 1989. - november 1jén elfogadja a 19/1989. OGY határozatot. Ez az országgyűlési határozat kimondja, hogy az 1945 és 1962 között elítéltek esetében a Minisztertanács - akkor még így szólt a jogszabály - terjes sze az Országgyűlés
