Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. február 27 (59. szám) - Az ülés napirendjének elfogadása - A nemzetbiztonsági szolgálatokról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. KATONA BÉLA tárca nélküli miniszter:
633 Talán az egyik legfontosabb része a törvényjavaslatnak a parlamenti ellenőrzésre vonatkozó rész. Az előkészítés során abban nem volt semmi vita, hogy a pa rlamentnek nagyon konkrét ellenőrzést kell végeznie a titkosszolgálatok felett, s ez mindenképpen szükséges. A vita csak azon volt, hogy hogyan lehet biztosítani mindazt az információt a bizottság számára, amely a törvényesség ellenőrzéséhez feltétlenül sz ükséges anélkül, hogy ez operatív felelősség vállalásával párosulna. Úgy gondolom, hogy a beterjesztett javaslat mind a két szempontnak eleget tesz, hiszen a bizottság rendszeresen tájékoztatást kap a titkosszolgálatok munkájáról. A bizottságnak joga van b eszámoltatni a minisztereket, a főigazgatókat, az igazságügyminisztert. A bizottságnak joga van törvényességi vizsgálatot indítani, s joga van intézkedésre és felelősségrevonásra felkérni a felügyelő, irányító minisztereket, joga van betekinteni a titkoss zolgálatok egyébként államtitkot képező részletes költségvetésébe, joga van véleményezni azt, és csak akkor javasolja a parlamentnek elfogadásra, ha annak a részleteivel is egyetért. A titkosszolgálatok főigazgatóit a bizottság kinevezésük előtt meghallgat ja és alkalmasságukról előzetesen állást foglal. Ez a törvényjavaslat tulajdonképpen arra is lehetőséget ad, hogy a szolgálati út részleges megkerülésével a főigazgatón vagy miniszteren keresztül a nemzetbiztonsági bizottság elnöke haladéktalanul értesüljö n minden olyan törvénytelenségről, amely a titkosszolgálatokon belül történik és amelyet bármelyik titkosszolgálati dolgozó észrevesz és jelent. Úgy gondolom, hogy ezek az ellenőrzési jogosítványok nemcsak a bizottság korábbi ellenőrzési lehetőségeihez kép est jelentenek előrelépést, hanem megfelelnek a demokratikus országok hasonló szabályainak is. Ezzel együtt biztos vagyok benne, hogy a parlamenti vitának ez lesz az egyik középpontja. Tulajdonképpen miniszterként és parlamenti képviselőként is őszintén sz ólva teljesen természetesnek tartom, hogy amikor a parlament saját ellenőrzési jogosítványait alakítja ki, akkor ebben a kialakításban itt, a parlamenti vitában is tevékenyen részt óhajtanak venni a képviselők. A másik nagyon fontos része a törvénynek az a datkezelésekre vonatkozó előírásokat tartalmazó fejezet. Ez azért nagyon fontos, mert ha ebben a törvényrészben nem kerülnek nagyon egzakt módon meghatározásra az adatok kezelésének különböző lehetséges módozatai, akkor itt adódhat az a lehetőség, hogy a s zolgálatok tulajdonképpen felelőtlenül garázdálkodhatnak a magán, a személyi adatokat tartalmazó ügyekkel. Úgy gondolom, hogy azok az előírások, amelyek leírásra kerültek a törvényjavaslatban, ezek egyrészt egyértelműen megfelelnek a nemrég elfogadott ada tvédelmi törvény igen szigorú előírásainak, pontosan rögzítik az adatok igénylésének lehetőségét és formáit. Rögzítik az adatok felhasználhatóságát, a megőrzésre és a megsemmisítésre vonatkozó előírásokat, az átláthatóságra és a nyilvántartásra vonatkozó e lőírásokat. Túlzás nélkül állíthatom, hogy ez a fejezet jogilag talán a legjobban megalapozott része a törvényjavaslatnak, és azt hiszem, hogy már ebben a formájában is kellő biztonságot nyújt minden állampolgárnak, hogy nem kerülnek rossz kezekbe a róla s zóló adatok. Természetesen a törvényjavaslatnak az egyik nagy érdeklődést kiváltó része a titkos információgyűjtéssel foglalkozó fejezet lesz. Azt kell mondjam, hogy - a nemzetközi gyakorlatban szokatlan módon - a titkos információgyűjtés eszközei és móds zerei részletesen felsorolásra kerültek ebben a törvényjavaslatban. Mégsem ez fogja kiváltani igazán az érdeklődést, a vitát, hanem ennek szűkebb, de talán legfontosabb része, amit a törvény úgy hív, hogy a külső engedélyhez kötött titkosszolgálati eszközö k, hiszen ezeknek az eszközöknek és módszereknek az alkalmazása az, ahol a legjobban be lehet látni az emberek személyes és magánéletébe. A telefonlehallgatás, a levélfelbontás vagy a lakásmegfigyelés engedélyezésére ez a törvény rendkívül szigorú előírá sokat tartalmaz. Csak a főigazgatók kérhetnek - megfelelő jogi alátámasztás alapján - ilyen eszközökre engedélyezést, meghatározott időre a bíróság vagy az igazságügyminiszter adhatja meg ezt az engedélyt, és meghatározásra kerül a törvényben az is, hogy mikor kell haladéktalanul megszüntetni az ilyen jellegű megfigyelést és hogyan kell az ott keletkezett adatokat megsemmisíteni. Ezzel a fejezettel kapcsolatban egy alapelvet mindenképpen be kell tartanunk: ezeknek az eszközöknek a használatára csak akkor k erülhet sor, ha semmilyen más eszközökkel nem lehet az
