Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. február 7 (53. szám) - Az ülésnap megnyitása - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. KOVÁCS PÁL népjóléti miniszter:
63 Nagy on sajnálom, hogy a Ház rendje nem teszi lehetővé legalább e levelek egy részének a felolvasását, mert a hozzánk, a haza sorsáért felelősökhöz érkezett kétségbeesett segélykérések tényei talán együttes cselekvésre tudnák rábírni a Házat, hogy bármilyen neh éz is az ország gazdasági helyzete, de a teljesen ellehetetlenült sorsú lakosságon - amelynek számaránya ma már lassan az ország lakosságának a többségét jelenti - valamilyen módon segítenünk kell. Nagyon szeretném, ha képviselőtársaim világosan látnák, ho gy a kétségbeesett helyzetbe került lakosság nem tesz különbséget a kormányoldal és az ellenzék között, hanem úgy gondolja, hogy "ott fent", tehát nekünk kellene valamit tennünk az ő sorsuk jobbra fordításáért. Sok képviselőtársamnak bizonyára nem fog tets zeni ez a megközelítés, de engedjék meg, hogy a kisgazda frakció nevében úgy közelítsem meg a kérdést, igazán nem tudom, ki szégyellje magát: az ellenzék, a kormányoldal vagy maga a kormány azért, mert ilyen helyzet keletkezett. Bármelyik képviselőtársam, aki öt percet elácsorog egy patika környékén, meggyőződhet róla, hogy hány kétségbeesett nyugdíjas korú házaspár fordul ki a patikából, mert nem tudják a számukra előírt gyógyszereket kiváltani. Úgy gondolom, amikor ők szégyenkezve teszik ezt, akkor nem ne kik kellene szégyenkezniük, hanem nekünk. Ne vegyék rossz néven képviselőtársaim, de nem tudom, hogy lehet ezt megválaszolni, és úgy érzem, valamennyien felelősök vagyunk. Kaptunk levelet rokkantnyugdíjastól, aki konkrétan leírja, hogy 10 ezer forint körül i rokkantnyugdíjjal rendelkezik, amiből a panellakás havi bére, illetőleg rezsiköltsége 56 ezer forintot tesz ki. Mint mozgáskorlátozott rokkant, a piacot nem tudja máshogy megközelíteni, csak rokkantkocsin, amihez viszont üzemanyagot kell vásárolnia. Nem tudja eldönteni, hogy azért haljone éhen, mert könnyelműen megveszi a rokkantkocsihoz a szükséges benzint - akkor benzinre megy el a pénze, de már nem jut élelmiszerre , vagy pedig könnyelműen félrerakja a pénzét élelmiszerre, de akkor meg nem tud eljut ni a piacra, mert benzinre nem marad. Tehát úgy gondolom, képviselőtársaim, hogy most, amikor napirenden vannak ugyan a szociális helyzetet javító törvények, napirenden van a nyugdíj emelésének a kérdése is, ezek nem elégséges intézkedések. A Független Kis gazdapárt arra kéri az összes frakciót, hogy közösen gondolkodjunk azon, hogy a legkétségbeesettebb helyzetbe kerültek sorsán miként tudnánk segíteni. Köszönöm a türelmüket. (Taps.) ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes) : Köszönöm. Megadom a szót Kovács Pál nép jóléti miniszter úrnak. DR. KOVÁCS PÁL népjóléti miniszter : Köszönöm szépen elnök asszony, és köszönöm frakcióvezető úr felszólalását is, mert módot ad arra, hogy legalább néhány szót tudjak mondani - amennyire belefér az időbe - a gyógyszerügyekről. Telje sen igaz az, hogy mind a lakossági, mind pedig a társadalombiztosítási gyógyszerkiadások az utóbbi öthat évben ugrásszerűen emelkedtek - a lakossági például megtízszereződött. Mi ennek az oka? Jó néhány oka van, mindenekelőtt az, hogy a gyógyszer szabadár as termék. Amit itt a kormány tehet, az egy dolog: a pénzügyminiszter és a népjóléti miniszter szabályozhatja a nagy- és kiskereskedelmi árrést. Egy másik ok, ami a legsúlyosabb a gyógyszerárnövekedésben, az, hogy a hazai gyógyszerfogyasztás több mint 50 százaléka most már importkészítményeket érint, és minden forintárfolyamváltozás - egy irányba szokott változni a forint árfolyama , minden forintleértékelés természetszerűleg kihat erre. Nagyon fontos az is, hogy a gyógyszerkörben lezajlott egy csere. Mi t tehet ebben az esetben a kormány és mit kíván tenni? Mindenekelőtt az egész gyógyszerforgalmazást - a törzskönyvezéstől kezdve az importengedélyezésen, az árrésképzésen, a kis- és nagykereskedelmi forgalmazáson át a támogatási rendszerig - át kívánja ala kítani, mégpedig olyan módon, hogy elsőrendűen a krónikus, hosszan tartó betegségben szenvedő emberek számára legyen elviselhetőbb a gyógyszerár.
