Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. február 22 (58. szám) - Napirenden kívüli felszólaló: - ELNÖK (dr. Salamon László): - SASVÁRI SZILÁRD (Fidesz):
618 következtében egymásba gabal yodott a K+F és a termelés, azaz kutatásra szánt adókedvezményekkel támogattak termelő tevékenységet is. Politikusok és szakértők arra számítottak, hogy a piacgazdaság bevezetése felszámolja ezeket a súlyos problémá kat, s a verseny szorításában majd új termékeket és eljárásokat vezetnek be a vállalatok, tehát csak az ezt szolgáló K+Fprogramokat finanszírozzák majd, s ezzel automatikusan megteremtődik a kutatók megfelelő érdekeltsége is. Arra számítottak, hogy a piac gazdaság átalakulásának eredményeként a K+Ftevékenységek finanszírozásában is csökken az állami szerepvállalás, s előtérbe kerülnek a piaci megfontolások alapján döntő vállalatok. Nem ez történt. Hiába mondták egybehangzóan a vállalati kutatók, fejlesztők , a közgazdászok és a vezetési tanácsadók, hogy válsághelyzetben fokozni kell a kutatási és fejlesztési erőfeszítéseket, s nem szabad felélni a jövőt. Sajnos megint azt kell mondani, hogy nem ez történt. Sok vállalat "nem érte be" a K+Fkiadások egyszerű c sökkentésével, hanem végleges megoldást választottak: bezárták a laborokat. A Magyar Tudományos Akadémia felmérése szerint 1989 és 1992 között 235ről 96ra apadt a vállalati K+Fszervezetek száma, miközben az akadémiai intézetek száma mindössze eggyel csö kkent, az egyetemi kutatóhelyek száma pedig 933ról 1071re nőtt. A kutatás és fejlesztés finanszírozásának csökkenő erőforrásait három pénzügyi alap biztosította. Ez a három legfontosabb magyar pénzügyi forrás: a Felzárkózás az Európai Felsőoktatáshoz Ala p, az Országos Tudományos Kutatási Alap és a Központi Műszaki Fejlesztési Alap. A Központi Műszaki Fejlesztési Alap képzése és felhasználása alapvetően pozitív irányba változott az utóbbi években. Jelene viszont kétséges, megszűnőben van. Az alapok léte és működése már hozzájárult ahhoz, hogy átalakuljanak a források elosztásának rendszerei, az intézmények finanszírozása helyett pedig előtérbe került a programok finanszírozása. (15.00) Kezd és kezdett gyakorlattá válni, hogy folyamatosan értékelik a kutatás i programokat, azaz a támogatás megítélése után a végrehajtás közben, illetve a program befejezésekor ezeket az értékeléseket megteszik. A piachoz közeli vállalatoknak kellene a közvetlen és az államnak a közvetett forrást biztosítani az innovációhoz. Hisz en egy adott technológia - beleértve a már bevezetett termékeket és eljárásokat, valamint a fejlesztés különböző fázisaiban, például tervezés, prototípus stb. levő termékeket és eljárásokat is - egy ország versenyképességéről ad képet. Az állam közvetett s zerepét biztosító központi műszaki fejlesztésről néhány szót: Az 1995ös költségvetésben már nem szerepel a Központi Műszaki Fejlesztési Alap. Ez az ipari és kereskedelmi miniszter felügyelete alá tartozó Gazdaságfejlesztési Alap alá került, és minden korá bbinál alacsonyabb összeget, mindössze 2 milliárd forintot kap a műszaki fejlesztés támogatásként. A kényszerhelyzetben az OMFB tanácsa szünetelteti a pályázati rendszert, hiszen a rendelkezésre álló összeg nagy részét felemészti a már elfogadott programok befejezése. Így a felhalmozott tudás és tapasztalatok megőrzése, gazdasági hasznosítása aligha lehetséges. Más erőforrásunk nem nagyon lévén, ez az igazi veszteség. Tisztelt Ház! Figyelni kellene végre azokra a külországi példákra, amelyek honosíthatók Ma gyarországon. Ilyen a német Fraunhofer, a holland TNO vagy az osztrák segersdorfi ipari K+F intézményhálózat. Ezen szervezetek bevételeinek csak egy része származik közvetlen ipari megrendelésekből. Tevékenységük jelentős hányadát állami források finanszír ozzák. A szférát érintő döntések elhúzódása, illetve több esetben az érvényes kormányhatározatok végre nem hajtása a K+F intézményhálózat jelentős részének tönkretételéhez vezet. Nem folyamatosan
