Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. február 22 (58. szám) - Politikai vita a kormány külpolitikájáról - ELNÖK (dr. Salamon László): - CSÓTI GYÖRGY (MDF):
613 Európai Unióhoz, akkor két igent hangoztattak: igent Ausztriára, igent az Európai Unióra. Én életutamnál fogva kibővíteném ezt az igent. Igent mag yarságomra, igent az Európai Unióra, de igent mondok középeurópaiságomra is. És ebből a szemszögből nézve azt szeretném kérni a kormánytól, hogy úgy, ahogy eddig, a jövőben, ha lehet, még jobban, bokros teendői közepette ápolja a CEFTA és a visegrádi négy ek kapcsolatrendszerét, és ha lehet, épp a jószomszédi és az EUintegrálódási feladataink miatt is bővítse ezeket a kapcsolatokat. Ez a kérés természetesen ránk, parlamenti képviselőkre is vonatkozik. Hiszen magam a térség ismeretében állíthatom, hogy Vars ó, Prága, Pozsony, Ljubljana, Zágráb igen jó előiskolája is lehet annak a sokoldalú együttműködési kapcsolatnak, amely az EUban teljesedhet ki. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a bal oldalon.) ELNÖK (dr. Salamon László) : Köszönöm. Megadom a szót Csóti György képviselő úrnak, a Magyar Demokrata Fórum frakciójából. A Demokrata Fórumnak 7 perc 10 másodperce van még felszólalásra. CSÓTI GYÖRGY (MDF) : Elnök Úr! Tisztelt Ház! Több mint hét hónapja működik a baloldali kormányzat. A régi új vezetőknek ezen rövid idő alatt sikerült kivívniuk a felelőtlen ígérgetések kormánya címet. Néhány példát említve utalok csupán arra, hogy Horn Gyula tavaly július 15én a kormányprogram vitájában BősNagymaros ügyében gyors döntést és gyors megoldást ígért még az év szeptemberéig. Ezzel szemben a mai napig nem történt előrelépés. A külföldi tőke nagyobb arányú beáramlását ígérte a miniszterelnök az általa vonzónak ítélt kormányprogram alapján, de a valóságban visszaesés mutatkozott, és egyre csökken az érdeklődés. A keleti piacok visszaszerzésével kecsegtetett, de még nem szakított időt magának, hogy találkozzék ukrán vagy orosz vezetőkkel. De a legsúlyosabb hiba az úgynevezett alapszerződések felelőtlen ígérgetése. Gyors és jó megállapodást helyeztek kilátásba Szlovákiával és Rom ániával. Ennek mai napig megoldatlan kulcskérdése az adott országban élő magyarság kollektív jogainak biztosítása. Mečiar Szlovákiájában és Iliescu Romániájában az alkotmánytól kezdve az érvényes kormányprogramokig a nemzetállam kiépítésén, egyetlen államn yelv védelmén, az anyanyelvű oktatás visszaszorításán, a többségi kultúra egyedülállóságán, a kisebbségi etnikai tömbök új közigazgatási határokkal történő erőszakos, és a történelmi hagyományokat semmibe vevő szétdarabolásán fáradoznak, miközben hallani s em akarnak semmiféle autonómiáról, sőt még a gondolat felvetését is hazaárulásnak tekintik. Márpedig a 600 ezres szlovákiai és a 2 milliós romániai magyarság az autonómiák valamilyen formájában gondolkodik. Megjegyzem, hogy a mai magyar kormány programjába n ígéretet tesz ennek támogatására. Ugyanakkor súlyos hibaként felróható, hogy ugyanez a kormányprogram az alapszerződések vonatkozásában csupán az Európa tanácsi és az EBEÉnormák betartását tűzi ki célul. És minő véletlen, Mečiar és Iliescu ugyanezt ígér i. Ez a helyzet egyfelől azért elfogadhatatlan, mert ezek a normák csupán a minimumot tartalmazzák, másfelől északi és délkeleti szomszédainknál még ezeket sem tartják be. Ehhez nem kell alapszerződést kötni, elég lenne a nemzetközi megállapodásokat betart ani. Az alapszerződésekben ezeken túllépve a pozitív európai gyakorlatot kell célba venni, a déltiroli, a katalán, vagy a finnországi svéd példát. Ez ugyanis a határon túli magyarok vágya, és nem több. A magyar kormány csak olyan alapszerződést írhat alá, melynek kisebbségekkel foglalkozó részével az adott országban élő magyarság legitim képviselői egyetértenek. Erről azonban a jelenlegi szlovák és román kormány hallani sem akar. Sőt, román kormánytényezők egyenesen a 2 milliós magyarság legitim képviselet ét, az RMDSZt kívánják betiltani, megszüntetni azt a pártot, mely állandó tagként egyetlen képviselője Romániának az Európai Demokrata Unióban. Ilyen körülmények között akarunk mi alapszerződést kötni? Miért kellett ennek a kormánynak felelőtlen módon ill úziókat kelteni bel- és külföldön egyaránt? Ha tárgyaló partnereink nem
