Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. február 22 (58. szám) - Politikai vita a kormány külpolitikájáról - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. KÁVÁSSY SÁNDOR (FKGP):
588 A gyengeség általában nem jó reklám. Azok étvágyát, agresszivitását is felkelti, akik különben meggondolnák magukat és veszteg maradnának. Ami pedig azt a célkitűzést illeti, ho gy Magyarországnak csak barátai legyenek, akikre minden körülmények között biztosan számíthat, a mesék birodalmába illő vágyálom, naiv utópia, amely lehet egy fantaszta, idealista ábrándozó feljegyzéseinek tárgya, de nem egy komolynak szánt dokumentum, egy kormányprogram kitétele. Az ilyenfajta nyilatkozatokat Széchenyi értékelése szerint is azoknak a széplelkeknek kell meghagyni, akik örökké csak a kölcsönös bizalomról álmodoznak és erről szeretnek szentenciázni - mintha csupa szentekből és angyalokból áll na a világ. Kérem, ne bántódjanak meg, ha kritikusan mondom ki, hogy az ilyen kitételek nem erősítik a bizalmat, ellenkezőleg, legfeljebb csak arra alkalmasak, hogy megingassák a kormány külpolitikájába vetett hitet. Téziseinkből következően hívei vagyunk a jószomszédságnak és a szomszédokkal való párbeszédnek. De az úgynevezett alapszerződéseknek nem! És itt szeretném leszögezni: nem nacionalizmus arról beszélni, hogy a trianoni és párizsi békék a szó igaz értelmében nem szerződések, hanem ránk kényszeríte tt békediktátumok, amelyek tűzfészekké, feszültségekkel terhes térségekké változtatták a Kárpátmedencét, megmérgezték az itt élő népek viszonyát, nyomorúsággá tették az itt lakó népek és népcsoportok életét. Aki nem hisz nekünk vagy elfogultsággal vádol b ennünket, forduljon François Mitterrandhoz, hallgassa meg e tárgyban az ő véleményét! Ez pedig így szól: "E század összes békeszerződései mind igazságtalan békeszerződések. A győztes dicsőségét, hatalomvágyát vagy azonnali érdekeit szolgálták, mindig figy elmen kívül hagyták a történelmi, földrajzi, szellemi vagy etnikai realitásokat." Minden olyan törekvés tehát, amely az adott viszonyok érintetlenül hagyásával kívánja rendezni a viszonyokat, eleve kudarcra van ítélve! Mert ami 1920ban és 1947ben is igaz ságtalan volt, az az idők múlásával se válik igazságossá, és szükségképpen jelen formájukban a tervezett alapszerződések sem oldják meg, hanem csak elodázzák a problémákat. Mert gondoljuk csak végig, hogyan, milyen alapokra építve kívánják létrehozni az al apszerződéseket: 1. Ismerjük el a fennálló határokat - tehát mi magunk jelentsük ki helyesnek, nekünk kedveseknek azokat a vonalakat, amelyeket annak idején erőszakkal kényszerítettek ránk, de amelyeknek érvényét különben is nemzetközi szerződések és ittho n is elfogadott törvények garantálják. Mi értelme hát az egésznek? - tehetjük fel a kérdést. És vajon nálunk nem szakemberek végzike a nemzetközi szerződések előkészítését, hogy még sohase hallották hírét annak a régi jogelvnek, amely így szól: ne bis in idem. 2. Mondjunk le kölcsönösen a területi követelésekről... Nem vagyok cinikus, de meg kell kérdeznem: micsoda területi követelései lehetnek Szlovákiának vagy Romániának Magyarországgal szemben? Hol és milyen vonatkozásban lehet tehát kölcsönösségről bes zélni? A kölcsönösség hangoztatása így abszolút hamis és hazug formula arra, hogy így, ezen az úton adják be a gyanútlan állampolgárnak a keserű pirulát, hogy elkábulva kapja be a nagy műgonddal kiagyalt maszlagot. Kölcsönösségről tehát nem, lemondásról pe dig egyedül és kizárólag Magyarország oldaláról beszélhetünk. 3. Ha mindehhez hozzájárulunk, cserébe a kisebbségi jogok deklarálását, az átjárhatóság bővítését kapjuk - azt tehát, ami részint gazdasági szükségszerűség, és amit az előbbiek nélkül is meg kel lene adniuk az érintett országoknak, ha egyáltalán komolyan veszik az általuk is aláírt és ratifikált szerződéseket. Úgy hiszem, jogosan járok el, ha ezek után megkérdezem, gondolkodnake az urak és a hölgyek, az elvtársak és az elvtársnők, ha ilyen, alapj ában hamis és bizonytalan tételek alapján keresik a megoldást. Mindez tökéletes folytatása annak a történelemellenes szemléletnek, amely az egész Kádárérát jellemezte, amikor is egy egész ország ifjúságával harsogtatták, hogy "indulj az útra és vissza ne
