Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. február 22 (58. szám) - Politikai vita a kormány külpolitikájáról - ELNÖK (dr. Salamon László):
569 (1 0.50) Persze a feleségét ettől kezdve Kovácsovának hívnák, s ha mondjuk, kérne egy kávét, azt mondanánk: nem értjük, mit mond; s ha megszólalna, hogy azért ez így nem járja, akkor természetesen sovinisztának, nacionalistának, irredentának bélyegeznénk. Vég ül arra kérnénk, mikor már úgy látjuk, hogy kellőképpen hozzáfeledkezett a helyzethez, hogy írja alá a saját ügyével kapcsolatban azt, amit a népével alá akar íratni. Ön is beláthatja, tudhatja, hogy ez nem járható út. Ez csak újabb feszültségekhez, újabb megaláztatásokhoz vezet. A közös európai békéhez így nem juthatunk el! Európa nem várhatja azt tőlünk, miközben Ausztria is megnyitotta a határait, hogy az új vasfüggöny elszigetelje saját anyaországától Európa legnagyobb nemzeti kisebbségét, amely mindmái g kellően számba nem vett nehézségekkel küszködik. Békés eszközökkel tehát más megoldási lehetőségeket kell keresnünk. Meg kellene értetnünk szomszédainkkal és az európai közvéleménnyel, hogy az anyanyelvhez, az iskolához, a szülőföldhöz, szóval az egyetem es emberi élethez való jog önvédelme nem mások jogai ellen való támadás. Ha ezért a minimumért sem tudunk küzdeni türelemmel, kitartással, akkor hiábavalóság minden. Beleejtették már az országot egyszer abba a csapdába, hogy a nagy közös kommunista házban nincs szükség semmi kisebbségi jogvédelemre, mert hamarosan eljön a nagy, osztály nélküli unió, s testvériesen meg fogjuk érteni egymást. Legalább ennek a kudarcából tanulhatnának azok, akik akkor azt hitették el, hogy ez az egyetlen üdvözítő út. Most pedi g ugyanazok azt akarják elhitetni, hogy az alapszerződésben rejlik az egyetlen lehetséges út. Mint ahogy belátták azt is - az akkori tévedésüket, bár elég sokára , hogy nem is volt olyan jó az a Varsói Szerződés, miért ne láthatnák be ezt is? Szemmel láth atóan Európában egyre erősödik az a tendencia, hogy a kisebbségi jogokat autonómia szintjén, eredendően, feltételek nélkül biztosítani kell. Erre számos példát lehetne felsorolni. Miért hát ez a nagy sietség, ha Európa ebbe az irányba halad? Ugyanis felism erték, hogy kisebbségi jogok nélkül nincs európai béke! És Európa most elég erős ahhoz, hogy segítsen nekünk ebben a kérdésben, ha mi is úgy akarjuk - de néma gyereknek anyja sem érti a szavát. Miért nem képes a magyar külpolitika megfogalmazni végre az au tentikus magyar igényeket? Ha már semmi másra, csak Európára tudnak hivatkozni, akkor vajon miért nem alapozták az alapszerződések tervezetét a déltiroli és belgiumi németek vagy a finnországi svédek jogaira? A magyar kormánynak minden nemzetközi fórumon fel kellene lépnie azzal a magyar igénnyel, hogy az eljövendő délszláv rendezésnél a vajdasági magyarságnak ugyanolyan jog biztosítassék, mint amilyet a horvátországi és boszniai szerbeknek kívánnak megadni. Persze mindezekhez külpolitikai szemléletváltás is szükségeltetik. Talán egyedül Magyarországnak nem kellene abba a politikai játszmába beszállni, hogy nézzük, kit eresztenek be hamarabb a közös európai házba. Nyitni kellene, sokkal intenzívebben, a közös KözépEurópa megteremtésének irányába Kossuth, B ajcsyZsilinszky és Brzezinski elképzelése szerint, hisz a lengyelek, a szlovákok, a románok és mi, magyarok mennyivel előrébb tarthatnánk már, ha nem hagytuk volna magunkat annyiszor egymás ellen kijátszani! A történelemtől új lehetősé get kaptak a középeurópai népek. Új nemzedékek emelkednek a politika színterére. Nem volna szerencsés, ha most gyorsan, előre megírt forgatókönyvek szerint a régi módon elpuskáznának mindent. Illyés Gyula biztatását tartom mérvadónak és követendő példának : "Ősi hiedelem, hogy az állhatatos szembenézés oroszlánt meghátráltat. Hitem, hogy az emberiségre pirkadás jön a vadszelídítő tekintetektől." Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.) ELNÖK (dr. Salamon László) : Köszönöm. Megadom a szót dr. Surján László képv iselő úrnak, a Kereszténydemokrata Néppárt frakciójából; őt Németh Zsolt fogja követni.
