Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. február 22 (58. szám) - Politikai vita a kormány külpolitikájáról - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - BÁRSONY ANDRÁS (MSZP):
565 Meggyőződésem szerint vannak a magyar külpolitikának e tekintetben bizonyos adósságai. És az adósságok között bizony európai konvenciók ratif ikálásának elmaradását kell megemlíteni, mert bár korábban a magyar kormány ezeket az egyezményeket már aláírta, ratifikálásukra csak az elkövetkezendő hónapokban fog sor kerülni. Ennek nem az az üzenetértéke, hogy bárki bárkinek szemrehányást tegyen, hane m az, hogy azokat az értékeket, amelyeket külpolitikánkban képviselünk, a Magyar Köztársaságnak házon belül is, bocsánatot kérek a profán kifejezésért, az ország határain belül is érvényesítenie kell. És itt mindenképpen gondolok nem utolsósorban a nyelvi chartára, amelynek ratifikációjára az elkövetkezendő időszakban fog sor kerülni. Ezekben a testületekben politizálásunk az európai integrációs törekvéseink próbakövének tekinthető tehát. Nem mindegy, hogy hogyan foglal állást a magyar parlament az európai integrációs szervezetek kibővítése vitájában, hogyan foglalunk állást a tekintetben, hogy támogatjuke Közép- és KeletEurópa többi országának integrációs törekvéseit. Elvi álláspontunk az kell hogy legyen, hogy az emberi jogok tiszteletben tartása minden tagállam, minden leendő tagállam számára kötelező. Meggyőződésünk szerint csak ebben a környezetben lehet politikai értelemben vett integrációról beszélni Európában. Az európai politikai integrációnak egyik sarokköve az elkövetkezendő években az Európában újra és időről időre felmerülő rasszizmus, idegengyűlölet, intolerancia és antiszemitizmus elleni küzdelem. Nemcsak azért, mert ezekben az integrációs szervezetekben ez napirenden szereplő téma, hanem mert az európai közvélemény számára teljesen nyilvánva lóan elfogadhatatlan törekvések elleni harc közös érdek. És ha egy ország, a politikai közvélemény ezt nem hajlandó felvállalni országon belül is, hiteltelenné válnak törekvései országon kívül. Úgy gondolom tehát, hogy e tekintetben a magyar külpolitika és a belpolitika céljai teljes mértékben nemcsak hogy egybe kell hogy essenek, hanem a cselekvése tekintetében is azonos hullámhosszon kell hogy legyen. Az európai gazdasági integráció tekintetében 199697 mérföldkő lesz. Mérföldkő lesz a maastrichti egyezmé ny felülvizsgálati konferenciája kapcsán. A magyar jogalkotásnak, a magyar integrációs törekvéseknek nemcsak a mai maastrichti szerződések szerinti standardek elérése kell hogy a cél legyen, hanem teljesen nyilvánvaló, fel kell készüljön arra az időszakra, amely a tagállamok számára, a mai európai uniós tagállamok számára is újat hoz majd '96'97 után, és ez legalább annyi előnyt jelent Magyarország számára, mint amennyi nehézséget. Tudniillik nem egy standard állapot az elérés célja, hanem az a cél, hogy e gyütt tudjunk a '96'97 utáni új Európai Unió tagjaivá válni. (10.30) Nem szeretnék olyan témákat megpendíteni, amelyeket frakcióm tagjai további hozzászólásokban említeni fognak, de kénytelen vagyok reagálni két dologra. Az egyik az a drámai hangvétel, am elyet az imént hallottunk. Úgy gondolom, történelmi elemzésekkel nem vagyok hivatott erről a pulpitusról vitatkozni. Egy dolgot azonban szeretnék leszögezni: a Magyar Köztársaság számára a demokrácia játékszabályai a szomszédos országokhoz fűződő viszony t ekintetében az egyetlen járható utat jelentik. És bármilyen kritikus helyzet legyen is a szomszédos országokban, teljesen nyilvánvaló, hogy ezekben az országokban a magyarságnak a parlamentekben legitim képviselői vannak, ezek a képviselők az adott ország politikai kultúrájának részét képezik - meggyőződésünk szerint tehát a helyzet valóban nehéz, de korántsem drámai abban a tekintetben, hogy az európai politikai életben bárki kétségbe vonhatná ezeknek a szervezeteknek valamifajta legitimációját, vagy akár kétségbe vonhatná azt a reális törekvésüket, hogy igenis, az autonómia meghatározott elemei az európai normák szerint ezekben az országokban is kötelezően kialakítandók.
