Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. február 22 (58. szám) - Politikai vita a kormány külpolitikájáról - DR. EÖRSI MÁTYÁS (SZDSZ):
558 Először Eörsi Mátyásnak adom meg a szót, a Szabad Demokraták Szövetsége részéről, őt követi majd Für Lajos, a Magyar Demokrata Fórum részéről. DR. EÖRSI MÁTYÁS (SZDSZ) : Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Hölgyeim és Uraim! Ha visszaemlékszünk a kormányprogram külpolitikával kapcsolatos vitájára: a program külpolitikai részével kapcsolatban súlyos és érdemi kifogás - emlékezetem szerint - nem merült fel. Kétségtelen, hogy a vitában elhangozta k olyan felszólalások, amelyek óvtak a túlzott optimizmustól, kivált a jószomszédi kapcsolatok terén. A kormányprogram vitájában akkor mi elmondtuk, hogy ezeket az aggályokat természetesen osztjuk, mégis az volt a meggyőződésünk, hogy ez a nehézség önmagáb an nem lehet akadálya annak, hogy a kormány mindent megtegyen a jószomszédi kapcsolatok kialakítása érdekében. Tisztelt Országgyűlés! Ezzel a gondolattal talán el is jutottam ahhoz a ponthoz, amelyben a kormánykoalíció és az ellenzék között lényegesebb vit a felmerülhet. Engedjék meg azonban, hogy mielőtt ezzel a kérdéssel részletesebben foglalkoznék, először a külpolitika egészéről tegyek néhány megjegyzést. Mindenekelőtt szeretném leszögezni, hogy a Szabad Demokraták Szövetsége a külügyeket - mint a kormán y tevékenységének egy igen fontos területét - úgy értékeli, mint egy olyan kormányzati tevékenységet, ahol a kormánykoalícióval kapcsolatos elvárásaink lényegében teljesültek. Egyszerűbben fogalmazva: az SZDSZ a kormány külpolitikájával elégedett. (9.50) S zeretném azonban hozzátenni: tisztában vagyunk azzal, a legkevésbé fontos, hogy az SZDSZ hogyan vélekedik a kormány külpolitikájáról. Számunkra az a fontos, hogy tapasztalatunk szerint mind a hazai közvélemény, mind pedig a nemzetközi közvélemény szintén h asonlóképpen értékeli a kormány külpolitikáját. Ez utóbbit honnan tudom? Budapestre akkreditált nagykövetektől, a nemzetközi politika legkülönbözőbb képviselőitől, képviselőktől miniszterekig egybehangzóan dicsérik a magyar külpolitikát. Önök persze joggal mondhatják, hogy ez csak szokásos diplomáciai udvariasság, de nem erről van szó. Ugyanezek a képviselők vagy nagykövetek nem rejtik véka alá a kormány tevékenységével kapcsolatos egyéb kritikájukat sem, és ez számomra hitelét adja a külpolitikával kapcsol atos dicsérő szavuknak. Úgy érzem, hogy a tisztesség megköveteli, hogy leszögezzük ezen a mai külpolitikai vitanapon: a külpolitika alapjait az előző kormány rakta le, az 1990ben megfogalmazott célok azok, amelyek ma is érvényesek. Az persze más kérdés - mint ahogy korábban sem értettem egyet azzal, hogy a külpolitika céljait egyes pártok vagy pártcsoportok maguknak kisajátították, ez ma sem lenne helyes. Az a meggyőződésem, hogy ez a külpolitika, amely 1990ben kezdődött, ma is folytatódik, és sokáig fol ytatódni fog, megítélésem szerint a rendszerváltás értékeit elfogadó összes párthoz kötődött akkor is, és kötődik ma is. Ennek az 1990ben lerakott külpolitikának a jellemzői - képviselőtársaim jól ismerik - az a bizonyos hármas prioritás: Magyarország szo ros összekapcsolása a fejlett országokkal - szokás ezt euroatlanti integrációnak nevezni , jószomszédi viszony kialakítása a térség államaival és a határokon túli magyarság jogos törekvéseinek a támogatása. Ez utóbbit egyébként a magyar alkotmány is a min denkori magyar kormány számára kötelezően előírja. A mai kormány tehát ugyanezeknek a céloknak a követésére kötelezte magát, ezt teljesíti, és ha valami változás beállt az előző évekhez képest, akkor ez inkább abban foglalható össze, hogy a jelenlegi kormá ny igyekszik még hatékonyabban érvényesíteni ezeket a célokat. Más érvrendszerrel működik, ha tetszik, más nyelvezetet használ. Ennek az új nyelvezetnek, az új érvrendszernek a jellemzőiről Kovács László miniszter úr sokat beszélt. Én most hadd mondjak csa k annyit, hogy a partnerek érdekeivel jobb összhangban próbálja meg a magyar érdekeket érvényesíteni.
