Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. február 21 (57. szám) - Dr. Homoki János (FKGP) - a belügyminiszterhez - "Pecunia non olet, azaz a pénznek nincs szaga?" címmel - DR. SZABAD GYÖRGY (MDF): - ELNÖK (dr. Kóródi Mária):
507 Tisztelt Országgyűlés! Interpellációs időszakunk végére értünk, s mielőtt most szünetet rendelnék el, rá szeretnénk térni mindazokra az ügyrendi kérdésekre, amelyek itt menet közben felmerültek. Először megadom a szót Szabad Györgynek, a Magyar Demokrata Fórum részéről ügyrendi kérdésben. DR. SZABAD GYÖRGY (MDF) : Tisztelt Országgyűlés! Ügyrendi ügyben rövid időre szeretném figyelmüket igénybe venni. Két és fél órával eze lőtt ügyrendi észrevételt kaptam az igazságügyminiszter úrtól, majd ügyrendi intelmet az elnöknőtől. Szeretném jelezni, teljesen tisztában vagyok azzal, s úgy is fogalmaztam meg kérdésemet, hogy a köztársasági elnök úr megnyilatkozásai nem képezik felelős ségre vonásnak a tárgyát. Én az igazságügyminiszter úrtól kértem választ, mégpedig amiatt, mert alkotmányunknak és minden demokratikus alkotmánynak egy fontos mozzanatát érte a jelek szerint vélt sérelem. Tudniillik a bíróság, az igazságszolgáltatás függe tlenségének dolgában kértem szót, és kérdeztem az igazságügyminiszter urat, akinek - mint valamennyiünknek, de neki minősítetten - feladata ilyen sérelem esetén az állásfoglalás, ha kell, a cselekvés. Jeleztem, hogy mire alapozom kérdésemet: egy világlapb an és hazai lapokban közzétett megnyilatkozásra. Ő kijelentette, hogy az ügyrend nem teszi lehetővé ugyan ennek a kérdésnek a vitatását - itt nem értek egyet álláspontjával, de felvilágosít arról, hogy a közlemények nem felelnek meg a valóságnak, és köztár sasági elnök úr érintett nyilatkozata teljesen mást tartalmaz. (Dr. Lamperth Mónika: Ez nem ügyrendi...) Erre jött az én viszonválaszom, először az alkotmányjogi alapkérdésre igyekeztem reflektálni, majd itt elmúlatva az idő t, kaptam a nyilván jogos jelzést elnöknőnktől; azonban nem állt meg annál - igaz, mondatot szakított félbe, ami nem tartozik a legszerencsésebb megoldások közé, de jogos megoldás lehet, hogy az időm letelt, hanem visszatért az alkotmányjogi alapkérdésre, hogy nekem nem is volt jogom itt feltenni a kérdést, és nem engedi a köztársasági elnök urat érintő vita folytatását. (16.30) Pedig ha megvárta volna a fordulat befejezését, akkor nagy meglepetés érte volna. Tudniillik én azzal akartam folytatni, hogyha a dolog ilyen örvendetes, tudniillik ha Göncz Árpád nem mondta mindazt, amit a New York Times, majd annak nyomán a Magyar Hírlap és más lapok neki tulajdonítanak, tehát ha ezt nem mondta - vettem volna át örvendetesen a szót Vastagh Pál igazságügyminiszter úrtól, akkor úgy érzem, kár volt napokig várni az én felszólalásomig, akkor ezt az örvendetes hírt a köztársasági elnök úr sajtóirodájának, a kormányzatnak és minden felelős tényezőnek éppen a Göncz Árpádra szórt pontatlan közlésből fakadó előnytelen megvi lágítás elhárítása végett már régen közzé kellett volna tenni. Elnöknő szómegvonása ennek a közlésemnek a késleltetését eredményezte. Köszönöm a türelmüket. (Taps az ellenzéki padsorokban.) ELNÖK (dr. Kóródi Mária) : Köszönöm szépen. Tisztelt Képviselő Úr! Ön ugyan ügyrendi észrevételt tett és nem ügyrendi javaslatot, az ügyrendi észrevételével kapcsolatosan szeretném a következőket elmondani. Én visszatértem arra az indokolásra, amit a miniszter úr is mondott, de egy másik vonatkozásban. Amikor képviselő úr megkezdte válaszát, válaszának második felében elmondta, hogy örvendetes lett volna, ha a köztársasági elnök úr erről - amit itt is elmondott - hírt ad. Tehát ezt már elmondta. Tehát ön a válasza második felében már egy olyan kérdést érintett, amelyre csa k személyesen a köztársasági elnök úr tudott volna válaszolni, azaz miért nem nyilatkozott, vagy pedig mit miért tett, vagy nem tett. Arra utaltam, hogy a Házszabály rendelkezései szerint megvan azoknak a köre, akik az azonnali kérdések órájában kérdéssel illethetők. Képviselő úr megkapta a kérdezés jogát a miniszter úr
