Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. június 14 (95. szám) - Napirenden kívüli felszólaló: - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. SALAMON LÁSZLÓ (MDF):
4569 Ennek megfelelően terjesztette elő a nemzetbiztonsági bizottság ezt a határozati javaslatot, és a kormánykoalíció mindkét pártja is ennek megfelelőn támogatja. Szeretném még egyszer hangsúlyozni, hogy mi is nagyon szeretnénk, hogy azok a bírák, akiket az Országgyűlés azóta már megválasztott és náluk - alapos vizsgálat után - semmiféle kizárási ok nem vetődött fel, minél hatékonyabban és minél gyorsabban végezzék el a feladatukat. Köszönöm szépen. (Taps a bal oldalon.) ELNÖK (dr. Kóródi M ária) : Köszönöm szépen. Megkérdezem képviselőtársaimat, kíváne még valaki felszólalni. (Senki sem jelentkezett.) Nem kíván. Mivel több képviselőtársunk nem kíván felszólalni, a napirendi pont előadója, úgy tűnik, nem kíván válaszolni a vitában elhangzotta kra, ezért az általános vitát lezárom. A részletes vitára bocsátásra a jövő heti ülésünkön kerül sor. Napirenden kívüli felszólaló: ELNÖK (dr. Kóródi Mária) : Tisztelt Országgyűlés! A mai napon napirend utáni felszólalá sra jelentkezett dr. Salamon László képviselőtársunk, Magyar Demokrata Fórum. Megadom a szót. DR. SALAMON LÁSZLÓ (MDF) : Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Június 16án lesz 37 esztendeje, hogy Nagy Imrén és perének halálra ítélt mártírtársai n végrehajtották a halálos ítéletet. Olyan évforduló ez, mely a mindennapok rohanásában legalább egy rövid megállásra kell hogy késztessen mindenkit, egy rövid megállásra az emlékezés és a főhajtás erejéig. Az 1956os forradalmat és szabadságharcot követő megtorlás nagyságrendekkel felülmúlta minden korábbi önkényuralom bosszúhadjáratának mértékét. E tény kapcsán eszembe jut az 1989. március 15i tüntetésen látott sokféle transzparens közül egy, a fideszesek által készített felirat, mely a matematika ismer t egyezményes jeleivel hirdette, hogy a kádári megtorlás több mint háromszáz áldozata sokszorta több, mint az ezzel összevetett Haynauféle rémuralom nem egészen két tucatnyi halálos áldozata. Az 1956os forradalomban és szabadságharcban az önkényuralom és a szovjet függőség elleni küzdelem különféle erői között tudott közös nevezőként nemzeti összefogást létrehozni. 1956 harcosai különféle társadalmi rétegekből verbuválódtak, többféle eszmeiséget hordoztak, képiesen szólva más és máshonnan jöttek és kapcso lódtak be a közös küzdelembe. Ez a sokféleség tükröződik a harcokban életüket áldozók névsorát nézve, és egyben világosan látható a több mint háromszáz halálra ítélt szomorú listájának olvasásakor is. Úgy gondolom, egyetérthetünk abban és úgy gondolom, az méltó 1956 szellemiségéhez, hogy mindazokat, akik ugyan különféleképpen gondolkodtak és látták a világot, különféleképpen ítélték meg az ország jövőbeni felemelkedésének útját és akik közül egyesek korábbi pályafutásuk során akár csavarként is működtek abb an a gépezetben, amellyel később volt erejük szembefordulni, de akik a vérbíróság előtt tanúbizonyságot tettek az őket összekötő '56os eszmék mellett, és életüket a hatalom bosszúból és visszarettentésül elvette, vagyis a megtorlás valamennyi áldozatát hő sként és vértanúként tiszteljük meg. (14.20) Ezen évforduló szétválaszthatatlanul egybekapcsolódott 1989. június 16ának, a Nagy Imreper halálos áldozatainak és a megtorlás több mint 300 áldozatának valóságos, illetve jelképes újratemetésének napjával, am ikor több százezer ember rótta le kegyeletét a Hősök terén a forradalom és a szabadságharc kivégzett mártírjai előtt. 1956 szelleméhez volt méltó, hogy ez az újratemetés valamennyi kivégzett áldozat jelképes újratemetése is volt egyben, a különböző időkben kivégzett