Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. június 14 (95. szám) - Az egyes fontos tisztségeket betöltő személyek ellenőrzésére felállított bizottság két tagja megválasztásának semmisségéről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitájának folytatása - DR. VARGA ISTVÁN (MDF):
4547 Hazánk jogfejlődéséből is csak szemelvényeket említhetünk, így például megemlítendő I. Ferdinánd dekrétumából az 1557es 10. cikkely 1. és 5. §ai, az egyházak szabadságainak, mentességeinek és kiváltságainak megtartásáról, vagy a z Ausztriával közös érdekű viszonyokról szóló 1867. évi XII. törvény 47. §ának rendelkezése a közös bizottság tagjainak mentelmi jogáról. Így jutunk el az országgyűlési képviselők mentelmi jogához, mely először 1867. november 18án kelt határozatban jelen t meg a politikai zaklatások ellen. A mai parlamenti képviselők, mi magunk is mentelmi jogban részesülünk az alkotmány rendelkezései folytán. Ez az immunitás azonban csak részleges. A teljes immunitást egyedül éppen, képviselőtársaim, az 1994. évi XXIII. t örvény valósítja meg a korábban kifejtettek szerint. Ha a magyar jogrend testét vizsgáljuk meg, akkor a közjogi immunitást létrehozó törvénynél a felmenthetőség a testidegen, vagyis az, ami a bizottság befolyásolhatóságát és - aláhúzom - zsarolhatóságát te szi lehetővé. (Közbeszólás az SZDSZ padsoraiból: Ajaj!) Az immunitás tehát az 1994. évi XXIII. törvény és az általa létrehozott vizsgálóbizottságok egyediségének, individualitásának megőrzését célozza. Szólni kell még röviden a következőkről. A belügy- és igazságügyminiszter urak a parlamenti bizottság megkeresése alapján kiadott véleményükben a többi között a jogszabályba ütközést fűzték a törvényben foglalt feltételhiányhoz. Tehát a bizottság egyes tagjainak munkaviszonyát azért minősítették törvénybe üt közőnek, mert a megválaszthatóság korlátját jelentő ítélkezés álláspontjuk szerint fennállott. A munkajogviszony létrejöttét pedig ebből következően munkaszerződésnek tekintették. Ez esetben tulajdonképpen a meg nem engedett jogügyletek egyikéről lett voln a szó, amelyre a miniszter urak feltehetően utaltak. Itt tulajdonképpen áttértek, vagy mondhatjuk, áttévedtek a polgári jog területére. A meg nem engedett jogügyletek a következőképpen csoportosíthatók: Törvényes tilalomba ütköző szerződések, amelyek jogel lenes eredményre irányulnak, a célzott joghatás ugyan nem jogellenes, de az ilyen szerződés kötése tilos, palástolt ügyletek, adásvétellel palástolt uzsorás szerződés, a jó erkölcsbe ütköző szerződések, erkölcstelen maga a szolgáltatás, maga a szerződés tá rgya ugyan nem erkölcstelen, de a szerződéskötési biztosítás ütközik a jó erkölcsbe. Harmadik: sem a cselekmény, sem a szerződéskötési kötelezettség nem erkölcstelen, de az ellenérték kikötése erkölcstelen és a negyedik: a szerződés célja erkölcstelen. Köz rendbe ütköző szerződések, amelyek olyan jogi alapelvekbe ütköznek, amelyek a jogrend vagy közjogi intézmények alapjául szolgálnak, például szabadságjogok. Megítélésem szerint e szerződések közé a bizottság tagjainak jogviszonya sem polgári, sem munkajogvi szonyba nem sorolható. Ámde ha bármelyikébe is beleerőltetné valaki, a következő tényekkel kerülne szembe. 1. A bizottság tagjait a rendelkezésre álló adatok alapján az Országgyűlés nemzetbizottsági bizottsága csak javasolta megválasztásra és maga az Orszá ggyűlés választotta meg határozott időtartamra. 2. Ennél fogva a kérdés, hogy ki a munkáltató, aki a munkáltatói jogokat gyakorolni jogosult, felvetődik. 3. Mivel a bírák ismert ítélkezése tudatában jött létre a megválasztási javaslat és a bizottság tagjai t is megválasztották, ennek eredményeképpen a megválasztott bírák megkezdték a munkát, vagyis a szerződésből eredő kötelezettségük teljesítését. Ezen folyamat következtében a szerződést maga a parlament tette érvényessé. Amint láthatjuk az eddig elmondotta kból, jelenleg is igen bonyolult helyzetről van szó. A központi kérdés továbbá a vita kezdete óta a bizottság tagjai felmenthetőségének mikénti megoldhatósága adja. Tulajdonképpen a bizottság egyes tagjai és az őket felmenteni óhajtók között létrehozott vi szony, az az ezen két ellentétes póluson álló személyeknek egymásra vonatkozó s a tér és az idő koordinátái között egymástól függő és egymásra ható viszonya. Ez utóbbi mondatokból következik, hogy ez a viszony egyúttal érdek is. A bizottság tagjai ezen érd ekeknek is minősülő viszonyban a központi célt, pontosabban a céltáblát alkotják, míg az ellenpólus egyénei az érdekeltek. Éppen ezért merül fel a kérdés, hogy eme támadó érdekcsoport érdeke a maga valóságában milyen érdek. Erkölcsi, nemzeti, állami, csopo rt vagy jól felfogott egyéni érdekek összessége vagy koalíciója? Ugyanis eme minősítéstől függ, hogy az milyen erőtérviszonyhoz
