Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. június 14 (95. szám) - Az államtitokról és a szolgálati titokról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. KUTRUCZ KATALIN (MDF): - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. MÉSZÁROS ISTVÁN LÁSZLÓ (SZDSZ):
4533 Úgy érzem, ez nem egy kitüntetett helyzet eredménye, hanem a speciális működés eredménye, hogy így van, ahogy elmondtam. Mindaz, amit elmondtam, tisztelt Ház, független attól, hogy éppen milyen kormány van hivatalban. Erről a kérdésről, gondolom, az előző kormány miniszterei is tudnának beszélni. Egyáltalán nem tartom ugyanis véletlennek azt, hogy az előző kormány - ahogy arra Kőszeg Ferenc képviselőtársam utalt az általános vitában , rendszerváltás ide, r endszerváltás oda, nem törekedett a régi titokszabályozás felváltására, holott az adatvédelmi törvény értelmében kötelessége lett volna az új törvényi szabályozást 1992. december 31éig előkészíteni. Így aztán az Alkotmánybíróságra maradt az alkotmányellen es régi szabályozás megsemmisítése, amit a tisztes bírói testület az elmúlt tavasszal meg is tett. Természetesen nem mondom azt, hogy ezzel a helytelen magatartással az előző kormány "az ötvenes évek elejére akart volna visszamenni", mivel ugyanúgy nem len ne igaz ez az állítás, mint az a vád, amely ezt a kormányt érte a vitatott paragrafus kapcsán. Ezeket azért hangsúlyozom, mert nem lenne szerencsés, ha a szabadság iránt az elmúlt rendszerben keletkezett természetes elvonási tüneteink utóhatásaként mintegy átesnénk a ló túlsó oldalára. Tisztelt Képviselőtársaim! Ha felelősen gondolkodunk - márpedig a Háznak mind a két oldala ezt teszi ennek a törvényjavaslatnak a vitája kapcsán , látnunk kell, hogy az államszervezet működésének is van egy racionalitása, am elyet nagy hiba lenne figyelmen kívül hagyni. Abból, hogy az állammal mint szervezettel visszaéltek a múltban, nem következik az, hogy az államszervezet mint olyan, mindig és mindenkor rossz. A lényeg az, tisztelt Ház, hogy az államszervezet mit és hogyan szolgál. Nem elsősorban nekünk, politikusoknak, hanem magának a nemzetnek is alapvető érdeke a jól funkcionáló államszervezet. Természetesen az eltörölni javasolt rendelkezés alkalmatlan volt a felvázolt kérdés alkotmányos kezelésére. Ezen kívül szükségtel en is volt, hiszen a kormány működési érdekei megfelelően védhetők a szolgálati titkok, valamint a belső használatú és a döntéselőkészítést szolgáló adatok védelmének keretei között. Az úgynevezett belső használatú és a döntéselőkészítő adatok védelmét é ppen a levéltári törvényhez kapcsolt adatvédelmi törvényre vonatkozó módosítás rendezi. Ami pedig tartalma szerint államtitkot képez, az természetesen a kormány ülésén sem szűnik meg államtitoknak lenni, az általános államtitokvédelmi rendelkezések a korm ányülésen elhangzott titkos információkra is vonatkoznak. Ettől függetlenül azonban célszerű ezeket a kormányülésen felmerülő adatfajtákat külön is nevesíteni a titokköri jegyzékben, természetesen - és újra hangsúlyozom: természetesen - azzal a megszorítás sal, hogy ez nem jelent felmentést a tartalmi követelmények alól, nem jelent felmentést olyan egyéb garanciák alól, mint a rendszeres felülvizsgálati kötelezettség és a minősítések indoklási kötelezettsége. Ez utóbbi célt szolgálja egyébként két másik módo sító indítványunk a jelentés 12. pontjában - amire nem akartam a vita előző szakaszában kitérni, lévén, hogy ehhez a jelenlegi ponthoz úgyis hozzászólok - és a jelentés egy későbbi, 25. pontjában. Tisztelt Képviselőtársaim! Végezetül engedjék meg, hogy egy valamelyest személyesnek tekinthető ügyről szóljak röviden. Sok vád érte ugyanis a belügyminiszter urat, hogy szabaddemokrata létére egy olyan törvényjavaslatot terjesztett be, amelyben szerepel egy ilyen félreérthető rendelkezés, mint amit valamennyien e lhagyni indítványozunk, és a kormány támogatja az elhagyást. Arra hívnám fel a figyelmet, hogy mindamellett, hogy a kormány támogatja a rendelkezés elhagyását, a benyújtott módosítások között kevés olyan akad, amit nem támogat a kormány. Szerintem a beterj esztőt sokkal jobban minősíti az, hogy végül mire mond "nem"et és mire mond "igen"t, mint az, hogy eredetileg mit terjesztett be. Ráadásul a törvényjavaslat egészét a beterjesztőnek egyáltalán nem kell szégyellnie, hiszen - bár azt a gyakorlat során kele tkező
