Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. június 14 (95. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - CSÉPE BÉLA (KDNP):
4517 Annál fontosabb azonban, hogy a tárca ebben a nagyon válságos időszakba n, az egészségügy átalakításának időszakában hogyan képes felvenni a versenyt nemcsak a Pénzügyminisztériummal, nemcsak az idővel, hanem az érdekegyeztetés által megkövetelt feladatokkal is. Ezért örülök, hogy itt van az államtitkár úr is, hiszen a hírlapi tudósítások szerint tőle származik az a kijelentés, ami a Magyar Orvosi Kamarát bizony nem túl pozitív színben tünteti fel, mintegy olyan szervezetként, amely csak az orvosok önös érdekeit veszi figyelembe, és nem tekint az egészségügy hosszabb távú átala kításának stratégiai kérdéseire. Azt gondolom, hogy az Orvosi Kamara jogait, az egyeztetés által megkövetelt lépéseket törvény biztosítja, ezt nem lehet mérlegelés tárgyává tenni, ezt nem teheti meg sem egy államtitkár, sem egy miniszter. A Magyar Orvosi K amarával akkor is egyeztetni kell, ha az éppen adott kormányzati tisztviselők nem értenek egyet az álláspontjával. Fontosak ezek a szervezetek: a kamara is és az érdekképviselet, a szakszervezet is, a velük való egyeztetés egyik fontos záloga annak, hogy e zek a fájdalmas, ám nyilván szükséges lépések kisebb zavarokkal, kevesebb fájdalommal történjenek meg. Jó példa erre az EDDSZnek, az Egészségügyi Dolgozók Demokratikus Szakszervezetének tegnapi nyilatkozata. Akkor fognak sztrájkot hirdetni az egészségügyb en - és ennek a jelentőségét kiki mérlegelje maga , hogyha semmitmondóak, üresek vagy éppen elhanyagoltak lesznek az érdekegyeztető tárgyalások. Nem az egészségügy reformját vonják kétségbe az érdekképviseletek, hanem ahhoz a jogukhoz ragaszkodnak, hogy ezen reform részletlépéseinek kimunkálása során joguk legyen a törvényben biztosított jogukkal élni, joguk legyen a tagjaikat képviselni, legyen mód tárgyalóasztalhoz ülni, legyen mód kifejteni a csak általuk képviselhető, csak általuk tudott sajátos szemp ontokat is. Meggyőződésem, hogy nem az egészségügy reformját kívánják ezek a szervezetek - sem a kamara, sem a szakszervezet - megcsáklyázni, megállítani, hanem egy olyan elviselhető emberi mederbe kívánják terelni, ami valamennyiünk érdeke. Kérem tehát az államtitkár urat és a távol lévő miniszter urat is, hogy az ezekkel a szervezetekkel való egyeztetés törvény által előírt procedúráit tartsák be; ne kössék azokat tartalmi feltételekhez, hiszen ehhez szerintem sem joguk, sem erkölcsi lehetőségük nincs. Ne tegyék ezt, és akkor talán nem fordulnak elő olyan sajnálatos események - mint amilyen a hét végén előfordult , hogy a miniszter urat kitapsolják az amúgy tiszteletre méltó orvosok. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a jobb oldalon.) (10.20) ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes) : Köszönöm. Szintén napirend előtt jelentkezett szólásra Csépe Béla frakcióvezetőhelyettes úr, a Kereszténydemokrata Néppárt részéről. Megadom a szót. CSÉPE BÉLA (KDNP) : Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! A miniszterelnök ú r amerikai útjáról szóló beszámolójában nem szerepelt a kormány történelminek minősített döntésének társadalmi visszhangja, a szenvedő ország. Sajnálom, hogy miniszterelnök úrnak már el kellett mennie. A tisztelt elnök asszonyt megkérem, valamiképpen továb bítsa miniszterelnök úrhoz: én ezt szerettem volna tőle megkérdezni, hogy amerikai útja során erről beszélte, és erről milyen visszhangot hozott. Remélem, hogy miniszterelnök úr módot talál arra, hogy erre a kérdésre is válaszoljon. A szenvedő ország egy darabjával szeretnék én is foglalkozni - amivel az előttem szóló is , ez pedig a magyar egészségügy válsága, illetve az e téren a kormány által tervezett átalakítások társadalmi fogadtatása. Hogy válságról lehet beszélni, ezt tükrözi az a legújabb hír is, mely szerint a sztrájktól sem riadnak vissza az Egészségügyi Dolgozók Demokratikus Szakszervezetébe tömörült dolgozók. Válságban van az egészségügy, és azt hiszem, ez legalább olyan országos ügy, mint a miniszterelnök úr amerikai útja.
