Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. június 13 (94. szám) - A villamos energia termeléséről, szállításáról és szolgáltatásáról szóló 1994. évi XLVIII. törvény és ahhoz kapcsolódó egyes törvényi rendelkezések módosításáról szóló törvényjavaslat; az állam tulajdonában lévő vállalkozói vagyon értékesítéséről szól... - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - SZALAY GÁBOR (SZDSZ):
4497 ELNÖK (dr. Kóródi Mária) : Igen, csak a másodszori felszólalásra általában az elnök külön ad engedélyt. Én megadom ezt az engedélyt; de tudnom kellett, hogy reagálni kíváne, mert ma már ebben a témakörben egyszer felszólalt, és ezért kellett megkérdeznem, hogy milyen keretben. Tehát megadom másodszori felszólalásra a lehetőséget Szalay Gábor képviselő úrnak. SZALAY GÁBOR (S ZDSZ) : Köszönöm szépen. Hónapok óta gyakorta halljuk, és a kormányhoz intézett igen éles kritikaként fogalmazódik meg, hogy ebben az országban teljesen leállt a privatizáció az elmúlt fél év során. Ez sajnos önmagában közel van az igazsághoz, bár azt azért mindig illene hozzátenni, hogy mindaz, ami ebben az országban könnyen volt privatizálható, könnyen volt eladható, az az elmúlt négy év során eladásra került; és mindaz, ami ennek a kormánynak megmaradt privatizálandó állami vagyonként, az vagy gyakorlatil ag nem adható el, vagy igen bonyolult eljárás eredményeként adható csak el. Ezen utóbbi kategóriába tartozik az energetikai vagyon, az a vagyontömeg, ami tulajdonképpen az utolsó megmaradt, homogén, állami tulajdonban lévő vagyontömeg. Ennek a privatizálás a nagyon bonyodalmas és nehéz. Ezért valóban igaz önmagában az a kritika, hogy áll a privatizáció. Ugyanakkor látni kell, hogy ennek azért objektív oka is van - nagyrészt. Ma itt több ellenzéki felszólaló tulajdonképpen vészharangot kongatott a privatizáci ó közelítő lehetősége ellenében. Úgy gondolom, hogy nem lehet egyszerre, egyidejűleg és ugyanazon képviselőknek azért aggódni, hogy megállt a privatizáció, másrészt ugyanakkor, amikor indulni látszik valami, azért verni és kongatni a vészharangokat, hogy m egindulna a privatizáció - például az energetika területén. Az energetika a világ különféle országaiban különféle fokig és mértékig privatizált. Van, ahol teljes egészében privatizált - vagy közel teljes egészében privatizált , és van, ahol teljesen állam i tulajdonban van. Mind a két rendszer működőképes, nem beszélve azokról a fokozatokról, amelyek ezen két szélső állapot között, szintén nagy változatosságban megtalálhatók a világban. Az energetikai struktúra, infrastruktúra működőképessége tehát egyáltal án nem attól függ, hogy privatizált vagy teljesen állami tulajdonban van - egy jó rendszer mellett működtethető így is és úgy is. Nekünk azonban nagy okunk van és nagy kényszereink vannak, hogy az energetikát privatizáljuk. Nálunk nem merülhet föl annak a választásnak a kérdése, hogy vajon érdemese privatizálni vagy nem érdemes. Sajnos nem vagyunk abban a helyzetben, mint számos más, boldog ország, amely megengedheti magának azt a luxust, hogy ezt a kérdést tegye föl és döntse el. Nálunk privatizálni kell, kötelező - nincs más lehetőségünk az energetika területén sem. Miért? Azért elsősorban - két okot említenék, több is van, de a két főbb okot említeném , mert az energetikai infrastruktúránk - még akkor is, ha kívülről nem látszik annyira - lerongyolódott állapotban van, és szükséges azonnali modernizációja, megújítása. Ehhez pedig jelentős tőkeinjekcióra van szükség. Jelentős tőkeinjekció nélkül - kérem, tisztelt uraim, ellenzéki képviselő urak és hölgyek - ez az energetikai struktúra sajnos viszonylag rö vid időn belül teljesen összeomolhat. Ha ez evidencia - márpedig az , akkor azt tudjuk, hogy itt nagy vagyonokról és nagy tőkékről és nagy tőkeinjekciókról van szó. Ez feltehetően ebben az országban nem található meg, valahonnan szereznünk kell. Ezt szolg álná a privatizáció, ezért várjuk a külföldi befektetőket. A másik ok szintén - bizony, még ha szégyen is bevallani - igen jelentős ok: a költségvetés kényszerei. Tudom, nagyon divatos azt mondani - és én sem örülök, hogy ez az okok közt szerepelhet , hog y az energetikai privatizációban meghatározó tényező vagy egyáltalán tényező lehet a költségvetés bevételi étvágya, de sajnos így van, ha nem akarunk újabb és újabb Bokroscsomagokat megélni és - mi mint kormánypárti képviselők - az országgal, a közvélemén nyel újabb és újabb Bokroscsomagokat elfogadtatni. A privatizációellenesség, ami bizony egykét képviselőtársam észrevételéből - de különösen a Kisgazdapárt frakcióvezetőjének felszólalásából -
