Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. június 13 (94. szám) - Név szerinti szavazás elrendelése
4442 Ahogy Szent Ágoston fogalmazott, van valami, amire a Mindenható sem képes: a múlt megváltoztatása. A m últat nem tudjuk megváltoztatni, a beneši dekrétumok megtörténtek, ezen az alapszerződés ilyen formában valóban nem tud segíteni. Abban bízunk, hogy Szlovákia, a szlovák demokrácia, a Szlovák Köztársaság el fog jutni odáig, arra a magaslatra, hogy a parlam entjében - parlamenti határozat útján vagy más módon - a beneši dekrétumokról egyértelműen állást foglal és ilyen értelemben morális elégtételt szolgáltat azoknak, akiket meghurcolt. Nem a Magyar Köztársaságnak kell morális elégtételt szolgáltatni, hanem a zoknak az állampolgároknak, akiket kitagadtak az állampolgárságukból és kitagadtak a jogaikból. Ez azonban nem volt, nem lehetett az alapszerződés része, az alapszerződés csak azzal foglalkozhatott, ami ebből valóban felszámolható volt. Voltak képviselőtár saink, akik pedig arra hívták fel a figyelmet vagy azt javasolták, hogy a magyar parlament csak akkor ratifikálja a szlovák alapszerződést, amennyiben már a szlovák nemzeti tanács is ratifikálta azt. (18.00) Tisztelt Képviselőtársaim! A magyar kormánynak n agyon határozottan az volt a véleménye, hogy a magyar parlamentnek, Országgyűlésnek ratifikálnia kell ezt az alapszerződést, függetlenül a Szlovák Nemzeti Tanács döntésétől, méghozzá azért, mert amikor mi ratifikáljuk az alapszerződést, akkor az alapszerző désről mondunk véleményt, és nem az alapszerződés várható betartásáról vagy az azzal kapcsolatos szlovák szándékokról. Nekünk most arról kell véleményt formálni, hogy az az alapszerződés, amelyet a miniszterelnökök aláírtak, jó alapszerződése, és én tiszt a lelkiismerettel merem állítani, hogy jó alapszerződésről van szó. Tehát a ratifikációs eljárás során mi az alapszerződéshez való viszonyunkat fejezzük ki. Ha mindannyian várnánk egymásra, akkor soha nem indulhatna meg a ratifikáció folyamata, hiszen ugya nennyi joggal hivatkozhatnának Pozsonyban is arra, hogy ők addig nem ratifikálják ezt az alapszerződést, amíg Budapest nem ratifikálja. Ez bizony egy csapda lenne, és úgy érzem, ezt a csapdát mindannyiunknak érdeke elkerülni. Abból indulunk tehát ki, hogy a magyar ratifikáció Magyarország számára mindenképpen jó, mert az egész világ előtt egyértelműen igazolja, hogy Magyarország az alapszerződés rá eső kötelezettségét teljesítette, s egyben sürgető vagy ösztönző hatása is van partnereinkre: minél hamarabb i nduljon meg a ratifikáció folyamata. Végezetül, tisztelt képviselőtársaim, ebben a vitában - mint ahogy hozzászólásom elején mondtam - sok minden elhangzott: érvek, ellenérvek, és nyilván elhangzottak indulatos kijelenté sek is, olyanok is, amelyeknek talán nem kellett volna elhangozniuk. Én bizonyos vagyok abban, hogy valamennyi képviselő, aki esetleg elragadtatta magát, ma úgy gondolja, hogy nem kellett volna ezt tennie. Én magam is úgy gondolom, amikor egy képviselőtárs amnak válaszolva azt mondtam, hogy visszautasítom, amit ő mond, helyesebb lett volna azt mondani, hogy nem áll módomban egyetérteni az ő álláspontjával. (Derültség.) Sokan fölvetették azt, hogy az alapszerződés aláírása a nemzet érdekeihez való viszony kif ejeződése is. Én szeretnék hinni abban - sőt, mondhatnám, szilárd meggyőződésem , hogy mindenki, aki felszólalt, attól a meggyőződéstől áthatva tette ezt, hogy a hazájának, nemzetének hű gyermeke lesz, és elő fogja mozdítani mind Magyarország boldogulását , mind Magyarország és a szomszédság kapcsolatainak javulását, mind pedig a határon túl élő magyar kisebbség és az itt élő hazai szlovákság helyzetének javulását. Ebben a biztos hiszemben kérem önöket, hogy erősítsék meg az alapszerződést. (Taps a bal olda lon.) Név szerinti szavazás elrendelése
