Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. június 8 (92. szám) - Napirenden kívüli felszólaló: - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - HEGYI GYULA (MSZP):
4306 időről időre tájékoztassák, ha esetleg csak a jegyzőkönyv útján is, képviselőtársaikat mindarról, ami az európai együttműködésnek a mindennapos folyamata. (13.20) E hét e lején Tiranában tartott az Európa Tanács ülést a szegénység és a munkanélküliség kérdéseiről. Némiképpen cinikusan azt mondhatnám, hogy megfelelő helyen, hiszen az albán népnek - az új, friss albán demokrácia heroikus erőfeszítései ellenére - a több évszáz ados elmaradottságot igen kevéssé sikerült csak behoznia. És ha magyar ember elvetődik Tiranába, különösen politikusként, akkor néha az az érzése támad, hogy szeretjük magunkat mindig a gazdagabbakhoz hasonlítani és gondjainkat mindig a nálunk fejlettebb o rszágok gondjaihoz mérni; sajnos Európában van olyan ország is, amelyhez képest a mi relatív szociális biztonságunk is irigylésre méltó albán kollégáink számára. Ami tulajdonképpen elhangzott ezen a tanácskozáson, végül is ugyanaz, amiről itt ma délelőtt v itatkoztak különböző párti képviselők és amiről az úgynevezett Bokrosprogram vitájában is oly sok szó esett, hogy a jóléti állam, a szociális biztonságra épülő állam a világon mindenütt új kihívásokkal néz szembe. NyugatEurópában is - ahol tulajdonképpen a jóléti állam megszületett - a politikai színskála legkülönbözőbb oldalán álló pártok fölvetik és tapasztalják azt, hogy valamilyen módon a jóléti államnak, a szociális biztonságra épülő államnak a jelenlegi szerkezete nem működhet tovább, mélyreható ref ormokra van szükség ahhoz, hogy valóban a munkanélküliség és a szegénység legalább Európában ismeretlen fogalom legyen. Ír, angol, osztrák, svéd kollégáink, szociáldemokraták, liberálisok, kereszténydemokraták egybehangzóan beszéltek arról, hogy évről évre egyre inkább érződik az ottani jóléti rendszerek válsága. Azon az úton, ahogy negyven éven át folytatták a szociális rendszer finanszírozását, vég nélkül nem lehet járni, és egyre inkább érlelődik a konszenzus a tekintetben, hogy változásokra van szükség. Végül is, ami számunkra nem vigasztaló persze, de mégis érdemes megemlíteni: elhangzott, hogy a feketegazdaság nemhogy visszaszorulna KeletEurópában, hanem egyre inkább terjedőben van - például NagyBritanniában, Írországban, Hollandiában , a feketefogl alkoztatás s az ezzel együtt járó gondok egyre inkább jelentkeznek. Az is elhangzott természetesen, hogy leginkább KözépKeletEurópában jelentkezik a feketegazdaság problémája, a GDP, a nemzeti össztermék 1540 százaléka között becsülik a közgazdászok enn ek az arányát, mi Magyarországon ebből tetemes arányban kivesszük a részünket. Elhangzott - és azt hiszem, erre valóban mindenképpen érdemes fölhívni a figyelmet , hogy a jóléti állam vagy a mi fogalmaink szerint élve a szociális biztonság csakis akkor ta rtható fenn, ha a gazdaság jövedelemtermelő képessége növekedik és az adózott jövedelem egyre több lesz az állampolgároknál. Egyébként a szociális rendszer, sajnos, mindenképpen összeomlásra van ítélve mind KeletEurópában, mind NyugatEurópában. Komoly vi ta volt arról, hogy a munkanélküliség mennyiben fogadható el és mennyiben nem fogadható el. Itt már különböző pártok, politikai filozófiák között is véleménykülönbség van, annyi azonban bizonyos, hogy az Európai Unióhoz tartozó országok politikusai pártáll ástól függetlenül úgy ítélik meg, hogy saját országukban is sokkal kevesebbet tesznek a munkanélküliség ellen, mint amennyit kellene, és ezt bizonyosan pártkülönbség nélkül mi is elmondhatjuk a magyar viszonyokra. Magyarán, a szociális rendszert Keleten és Nyugaton, Északon és Délen egyaránt bírálják, ugyanakkor majdnem mindenki egyetért abban, hogy a lényegét, a szociális biztonságot fenn kell tartani, másfelől viszont egészen új finanszírozási módszert kell találni, és az egész gazdaságot szociális tekint etben tulajdonképpen újra kell értelmezni. A középkeleteurópai képviselők egyébként - szerény személyemet is beleértve - elég aktívak voltak ezen a szemináriumon, tanácskozáson. Részint elmondtuk azokat a gondokat, amelyek talán nemzetközileg is fontosak , hogy értsék a problémáinkat, másrészt pedig azért is, hogy a Világbank jelenlévő képviselőinek a figyelmét ezekre a problémákra irányítsuk.
