Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. június 8 (92. szám) - A privatizációs folyamatok és az állami vagyonkezelés jogszerűségét veszélyeztető visszaélések feltárását, a korrupcióellenes fellépést elősegítő országgyűlési eseti bizottság létrehozásáról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - KAPRONCZI MIHÁLY (független):
4302 sor 1994 tavaszáig. 1994 nyarán Tímár György képviselőtársam terjesztett a Ház elé újabb javaslatot, mégis csaknem egy évet kellett várni arra, hogy ez a kérdéskör a pl enáris ülés tárgysorozatába kerüljön. A javaslat 3. §a célul tűzi ki a privatizációval kapcsolatos fontosabb stratégiai problémák vizsgálatát is. Csak örülhetünk, hogy a határozati javaslat 3. § b) és c) pontja keretében e bizottság világos választ adhat az olyan, még mindig időszerű stratégiai kérdésekre, mint például: szabade, ha igen, milyen feltételekkel külföldi kézbe adni a magyar állam vállalkozói vagyonát? Ezen belül: szabade egyáltalán külföldi kézbe adni a stratégiai fontosságú energiaszektor ü zemeit, vagy például a kereskedelmi hálózatokat, figyelemmel arra is, hogy e kereskedelmi hálózat rendeli meg a terméket a gyártótól? Választ adhat a bizottság a nyilvánosság előtt olyan kérdésre is, hogy valójában mi a privatizáció célja: állami bevétel e lérése, avagy működőképes magyar gazdaság megteremtése és a versenyszféra kialakításának erősítése? Választ adhat e bizottság arra a kérdésre is, hogy a magyar szellemi termékek, szabadalmak, szerzői jogok védelme miként biztosított a privatizáció révén. V álaszt adhat a bizottság a nyilvánosság előtt arra is, hogy miként függ össze a munkanélküliség és a privatizáció. Választ adhat a bizottság arra is, hogy a korábban mesterségesen létrehívott állami monopóliumok privatizáció előtti szétbontása feltétlenül követelménye, avagy engedjük magánmonopóliummá átalakulni ezeket. A bizottság feladatának tekinti a javaslat 3. § i) pontja szerint a hatályos jogszabályok elemzését is. Engedjék meg, hogy ebben a körben csak három jogszabályi problémára utaljak. a) Bízom abban, hogy a bizottság munkája során megvizsgálja, milyen szerepet játszott az úgynevezett spontán privatizációk 1989ben történt megindulásában az a tény, hogy a gazdasági társaságokról szóló törvény hatálybalépésekor a vagyonértékelés részletes szabály ai még nem voltak kidolgozva. Az állami vagyont mélyen értékén alul lehetett bevinni ezekbe a gazdasági társaságokba, vagy később ott lehetett az értékét szinte tetszőlegesen megváltoztatni. b) A társasági törvény 1992. január 1jével történt módosításában is voltak buktatók. Közismert, hogy ha valaki észleli, hogy a Trabantját vagy a tehenét a reális forgalmi értékhez képest lényegesen olcsóbban adta el, a bíróságtól kérheti a szerződés érvénytelenítését vagy a valódi értéknek megfelelő vételár megfizetésé t. Az állami tulajdon értéken aluli eladása esetén is így szólt a törvény 1991. december 31ig. Ezzel a fordulónappal azonban még az MDFvezette kormány javaslatára egy törvénymódosítás megszüntette az értékaránytalanságra alapozott megtámadási jogcímet. c ) Végül szinte ugyanezzel a nappal, szinte ráadásként az Alkotmánybíróság is megsemmisítette a hanyag kezelés bűncselekményét. Ez azzal járt, hogy aki a magyar állam vállalkozói vagyonában mindössze gondatlanul okozott 10 és 100 milliárdos károkat, az bünt etlenül megúszhatta ezt a cselekményét. Így vált mind büntetőjogi, mind polgári jogi vonalon teljesen védtelenné az állami vagyon a fosztogatására irányuló kísérletek előtt. A bizottság a javaslat 3. §a alapján "konkrét ügyekben vizsgálat lefolytatását ke zdeményezheti". Miután független képviselő bizottsági részvételét nem tartják lehetségesnek, csak remélhetem, hogy a konkrét vizsgálatok közé bekerülhet például az Erdei Termékértékesítő Vállalat szomorú esetének elemzése is, ahol egyrészt a nyereséges tev ékenységek módszeres felszámolása, másrészt a 100 millió forintot meghaladó pálinkaselejtezések, skótwhisky- és franciakonyakselejtezések összességében úgy rontották le a privatizált vállalat értékét, hogy immár a bíróság a felszámolását is elrendelte. Hi ába ostromolta a 75 százalékban tulajdonos ÁVÜt éveken keresztül a kisrészvényes dolgozói kör, most mégis az ÁVÜ hibájából 80 millió forintnyi részvényük értéke a nullával lett egyenlővé. Független képviselőként csak remélhetem, hogy a bizottság megvizsgá lja: a MÁV közismert nehéz helyzete mellett ugyan milyen gazdaságossági megfontolás eredményezhette, hogy a magyar
