Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. június 8 (92. szám) - A társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak 1995. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. SIRÁLY PÉTER (MSZP):
4279 Ezért nem kerülhető meg, hogy is mételten végiggondoljuk a hosszú távú modernizálás feladatait. Ezt a modernizálási feladatot a kormányzat végiggondolta, egy nagyon igényes és éppen a legfontosabb részekben koherens programot - nulladik változatban - letett a szakma asztalára; nyilván tár sadalmi vitára bocsátja. A jelen helyzetben - mint ahogy epizódokon keresztül már említettem - egészségügyünk szegény és pazarló egyidőben. Szegény, mert a vállalt feladatokhoz képest állandóan hiányokkal küzd, pazarló, mert rossz a struktúrája, számtalan feladatot nem azon a szinten old meg, ahol meg kellene oldani, pazarló a diagnosztikában és a terápiában, az igazgatásban is relatíve magasabbak a költségek. Mindez nem a konkrét szabályozás hiányára vagy a résztvevők nemtörődömségére vezethető vissza, han em az egész finanszírozási, elosztási, ellenőrzési rendszerre és a rossz feladatmegoldó struktúrára. Ebben az egészségügyben rosszul érzi magát a munkavállalók többsége és a betegek jelentős része - nemcsak a betegsége miatt. Mindezek ellenére egészségügyü nk működik, diagnosztikában és terápiában európai színvonalon, részben a résztvevők áldozatvállalása, hivatástudata, részben a hálapénzrendszer által. Azon hálapénz által, amely működtető, ugyanakkor legnagyobb gátja az egészségügy szervezeti, szerkezeti á talakulásának. Helyesnek tartom azt az elvet - amit már az előző kormány kezdett megvalósítani , hogy az alapellátásban legyen meghatározó módon ellátva a beteg. Bővíteni célszerű a szakrendelések, illetve kórházi osztályokhoz kapcsolódó ambulanciák által megoldott esetek számát is. Mindez csak egy korszerű adatszolgáltatás, informatika, teljesítményorientált finanszírozás, belső finanszírozási rendszer, minőségkontroll és a vállalkozási lehetőségek megvalósítása, bővítése mellett lehetséges. Ennek megvaló sulási folyamatában lehetne csökkenteni a kórházban ellátott betegek számát. Az ellátási lépcső "legmagasabb" foka a kórház, amely szintén az eddig leírt gondokkal küzd. Felesleges kapacitások: sebészeti, nőgyógyászati, akut belgyógyászati ágyak mellett hi ányzó krónikus belgyógyászati és rehabilitációs ágyak jellemzik a kórházi ellátást. Teljességgel hiányoznak az ápolási ágyak, amelyek nem tévesztendők össze a szociális otthoni helyekkel. Az ápolási feladatokat is részben a társadalomnak kell megoldania, m ert ezen feladatok egy részét a család szakmailag és időben, energiában képtelen megoldani. Rövid távon ezen is lehet változtatni és "a bezárásra ítélt" kórházakból ápolási otthonokat létrehozni egy krónikus szubakut belgyógyászati osztály, valamint egy ko rszerűen felszerelt rendelőintézet megtartásával. Hosszú távon azonban az egész struktúra átgondolt, megtervezett, racionális és minél kisebb társadalmi, egyéni konfliktusokkal járó átalakítását kell célul tűzni. Az ehhez vezető úton néhány elvi kérdést el kell dönteni, illetve néhány technikai lépést meg kell tenni. Elvi kérdések, amelyek megválaszolásra várnak: az egészségügyi rendszer modernizálása nem arra szolgál, hogy ebből pénz áramoljon át más költségvetési szférába, hanem hogy racionálisan, a kor s zínvonalán tudjon állampolgárnak, munkavállalónak egyaránt gyógyulási és munkafeltételeket kínálni. A modernizációban, illetve a szerkezeti átalakulásban érdeksérelmek lépnek fel, melyeket minimalizálni kell. A szakma alapvető feladata, hogy ezeknek a foly amatoknak az élére álljon, mert ha a politika kényszerül ezeket végigvezényelni, akkor a megoldás rosszabb lesz. A politika szükségszerűen hatalmi viszonyok, pénztechnikai kérdések, bemeneti szabályozások oldaláról fog problémákat megoldani. Átfogó szakmai koncepció kialakítására a politika eleve alkalmatlan, a szakmának kell megmondani, hogy miből s mennyire van szükség és kimunkálni ezek ésszerű módozatait. A jelenlegi rendszer változatlanul hagyása csak nagyon kevesek érdeke, bár ezek a kevesek jó érdeké rvényesítő képességgel rendelkeznek. Éppen ezért meg kell keresni a változtatásban érdekeltek széles körű csoportjait és létre kell hozni, illetve támogatni kell legitim szervezeteiket.
